Kolev András: Bizony ám és más versek

2024. április 27., 11:07

Varga Valentin: Cím nélkül

Bizony ám

Ezt a verset nem kell értse
ez se az se csak azért se
zsinórmérték határvonal
az rossz, aki hibát sokall
kinek szíve vadhús csupán
két pont között bambul bután
szabad a tánc szabad préda
talán holnap de nem „mér” ma
sántít a szó csal a mérleg
öreg disznó Istent mér meg
érmére vált taknyot nyálat
a mosolya rémít hányat
fát kovácsol pléhkeresztet
sose fázik sose reszket
megél abból ingyen henyél
zabot hegyez se sár se szél
fent a példa lent a mása
a nagy gödröt mégis ássa
sokat kérdez úgy parancsol
kiváltképpen ő a brancsból
az egyetlen az egyszeregy
ahol pózol oda se megy
hátat fordít röhög marad.
Megint Mohács, megint Arad.

Számtan-tömeg

Talán hamar s túl hirtelen lett reggel,
az utca emberekkel volt tele.
Ez ordibált, amaz megbékélt eggyel;
sokból sokaknak fel sem nyílt szeme.

A tér kövén dülöngve állt vagy hatvan,
és fújdogált a változás szele.
Egy kincsre lelt a habzó forgatagban,
az ujja lángolt, csapkodott vele.

Néhány tucat fontolt és visszaszámolt,
lapulva várt a tegnap szelleme,
s mert párt talált seregnyi tarka zsák-folt,
a száz forintnak nem maradt fele.

Másabb idők

Sajnálhatom, ma sincsen látomásom,
így nem leszek holnap sem címlapon.
Építkezem, mondják, a gödröt ásom,
mert itt, mi mély, az nem lehet plafon,
s mi többet ér, miért is lenne mérték;
a csillagokra láncot festenek,
akik körém a rácsokat kimérték.
Másabb idők, de nem más rendszerek.