Acsai Roland: A malom-tóról és más versek

2024. április 28., 10:17
Vorzsák Gyula: Keleti szél (31 × 42 cm)

A malomtóról

Kivár a nyár halála,
kitelt időt cipel.
Ezüsthalak a tóban,
akárha két iker.

Elúsznak most előttem,
elúsznak éveink.
Száraz levél lehullik,
a nyár még visszaint.

Az emberek a parton,
a nap bőrükre süt:
még itt ülnek a nyárban,
még itt ülünk velük.


A szélről

Befúj a szél a szívbe:
a létezés huzat.
Nem kell alá a sín se,
elzúg a légvonat.

Sárkányfelhők az égen
lehelnek füstködöt,
hasuknak színe éppen
alkonyló lángvörös.

Járdára rátapadva
levél eső után ‒
nincs már abrakadabra,
nincs már, hogy visszaszáll.


A nyírfákról

Nyírfák nőttek Abonyban,
a házunk udvarán:
fehér gézzel bevonva
a törzs a törzs után.

A láthatatlan sebről
tekerte le kezem ‒
gyerek voltam még akkor.
Most csak emlékezem.

Sok kis levél a szélben,
hogy táncolt gondtalan!
Én nem voltam még felnőtt,
kinek sok gondja van.

De Finnországban később
megint sok nyírfa várt:
mínusz húsz volt az éjjel,
rajtam egy rossz kabát.

Az északi fény fénylett,
zölden, akár a rét,
a hó s a nyírfák törzse
maradt csak hófehér.

És éjjel ott kint álltam,
a szív bent dobogott ‒
mintha a régi háznál,
míg fenn az ég lobog.