Eszteró István: Okosok közt szegény ember és más versek

Okosok közt szegény ember

Okos telefon, óra tudója,
ó, a szárnyas időnek,
adónak, vevőnek, vivőnek,
ahol helyed, közhelyed,
helytelenséged,
térképén nézheted
víziód, nézeted,
a memóriájában, akivel
cimborálsz, amiben hiszel,
nincs titok, esély világi
hatalmak kárára cicázni,
nyilvánosan ölelsz, vajúdsz,
nemzel
őssejtekig átsugárzott mezzel,
doppingra
koppintva vallhatsz magad
ellen, szellem,
szemet hunyva nemet
szólnál,
amiért zsigered jótáll,
csörög, csatlakozást érj el
végtelennel véges génnel,
ne késsen le álmatagon
ködbe vesző hátsó
vagont,
összefűzendő fúziót
rongylengető illúziód,
utasok is lássák,
apád egyik lábad itt,
a másik amott avítt
(szava)járását,
tömegsírból hófehér koponyát
kikaparók síró mosolyát,
magna porba marhacsorda
feketelyuk nyomait,
ütközőkön füstöt, párát
kötőtűkkel kötő
párkát,
okos mérleg mágus
mánusát,
mely hamis május
biológiai évén repdes,
mikor az uccán átmegy
a kedves..

 
Tömeges

Jön a tömeg, a tömeg,
zsigeri zendülő, támolygó,
öreg,
tinnitus csenget fülkagylóba,
rőt tereken hámló
horda,
hiába idilli dili bogyó,
szárítókötélen jaj
lobog, ó,
ha hormonháborús
horrorra vigasszal
nem terítsz lángború s
víg asztalt,
pólódon Memphisszel
nem ölelsz, nem
rajongsz, nem hiszel,
koccintasz múltra,
jövőre áldomást,
nem ígérsz munkát,
kenyeret, látomást,
hús nélkül
csonttá fagy nyál gégén,
megkékül
imádság, vágyélmény,
romboló vérrögöt
ragadva
önérzetdarabra
tördelő tömeg ver,
utcakövekkel
törik-zúzzák
hadra ad absurdum zúzád,
minden más hiábavaló,
az alku, az átok, a csönd,
a szó,
hiú táj hirtelen őszül
meg kincstelen őszül…
 
Porszemmel

Ha oszladozni kezd az éji katlan,
csak körvonalak nézelődnek hátul,
ablakszem írisze színárnyalatban
tobzódva nyíló öntudatra tárul,

bolygó porszem pislákol a ferde
sugárnyalábra gyúlt formációk
kavarodásában pályát keresve,
zűrzavarban rendező rációt,

ellipszist szikrányi napja körül,
míg íve szívhangon artikulált
pentaton hangsorú dalnak örül,
bárminek, ami nem manipulál,

cseles hiányt űz, csillámló csalódást,
kihuny, kigyullad, túlél pár műtétet,
fonalak foton függvényein folyvást
egyensúlyozni esendő művészet,

(vegy)értéket hajkurász negatív
és pozitív keresztútján, üdvösség
pokolbelit reakcióba hív,
hogy elemi hív vegyületét kössék,

ha elnyeli sötét anyag örvénye,
virág, verőfény, hold, se gyenge fény,
a feltámadás, ó, ha megtörténne,
orgazmust szító szellemszenvedély,

gyümölcs akár tavasz, nyár nélkül érik,
szökőár elmét körül nem farigcsál,
patakvíz paskol ágat ébredésig,
kacagásod se kövülne kaviccsá.