Márai Sándor: Ajándék

2024. május 02., 10:46

Kuti Dénes: Ösvény (olaj, vászon, 100 × 100 cm, 1981)

És mégis, ma is, így is,
örökké mennyit ad az élet!
Csendesen adja, két kézzel,
a reggelt és a délutánt,
az alkonyt és a csillagokat,
a fák fülledt illatát,
a folyó zöld hullámát,
egy emberi szempár visszfényét,
a magányt és a lármát!
Mennyit ad, milyen gazdag vagyok,
minden napszakban,
minden pillanatban!
Ajándék ez,
csodálatos ajándék.
A földig hajolok,
úgy köszönöm meg.

(Megjelent a felvidéki Előretolt Helyőrség 2024. áprilisi számában)

Acsai Roland

A malom-tóról és más versek

2024. április 28., vasárnap

Befúj a szél a szívbe:
a létezés huzat.
Nem kell alá a sín se,
elzúg a légvonat.

Kolev András

Bizony ám és más versek

2024. április 27., szombat

Ezt a verset nem kell értse
ez se az se csak azért se
zsinórmérték határvonal
az rossz, aki hibát sokall
kinek szíve vadhús csupán
két pont között bambul bután

Pál Dániel Levente

Csoma Sándor naplójából

2024. április 26., péntek

Amint járni kezdtem, indultam el,
kis kitérőkkel kelet felé,
ahol előttem nem volt krétajel.
Soha nem olvasott mondatok hágóit
én mind egy szálig meghódítottam,
hátha új és új tudás szirtfokáról
átlátok időn és felejtésen.

Csillag Tamás

Másnap – versek

2024. április 20., szombat

A körutak verítékben fürdenek,
nők sétálnak rövidke kabátban.
Lassan felenged a kedvem, hogy legyek,
a fényben most százezer karát van.

Tőzsér Árpád

Ereklye

2024. április 18., csütörtök

Az elhagyott Zetor a réten bizarr ereklye,
s körülötte a letarolt fann-fű is zavarba ejtő. –
Kihullt fogakról révedez a gereblye,
s rég élt lányok markának maradék
melegéről, s őskori sziklákról a fenkő,
s arról, hogy minek ivadéka vajh a faék.

Caliopia Tocală

Vízszobrok

2024. április 16., kedd

Nem vagyok egy hősi végzet elszenvedője,
nem vagyok a történelem, egy diadalmas eposz szereplője,
távol áll tőlem egy Balzac által kitalált
karakter monumentalitása,
egy körbe beleírt személy vagyok, négyzetesbe,
amelyre minden redukálódik

Halmosi Sándor

Behúzom a függönyt

2024. április 15., hétfő

Behúzom a függönyt, maradjon kint
legjobb énünk,
a fény,
amit majd oly sokáig hiányolni fogunk,
csukott szemmel,
menni dühödten a falnak,
éghetetlen áldozatot bemutatni
az összes áldozatért

Bánkövi Dorottya

Nőnek a nárciszok – versek

2024. április 14., vasárnap

Mimózalét. Városelhagyó verébhadak,
migrénné torzuló, lefojtott harag.
Fagy, áprilisban a fagy. Víztükör, szél,
hogy az üresség több a gyönyörnél?
Nőnek a nárciszok, nincs tavasz,
húszéves arcra forrt száz év tapasztalat.