Derzsi Pál: Bizakodva

Turczi István

Karácsony Jeruzsálemben

Megérkeztem hát: tenyeremben a hét domb városa.
A Herzl-hegy északi lejtőjén köd-lepedőben a katonai temető.
A zsidónegyed egyetlen minaretje ünnepi homályba vész.
Kegyosztó szél; narancs és fűszer illatát söpri felém.
Bármerre nézek, hömpölygő emberáradat, zarándok-tömeg.
Apró fények mindenünnen, sárgák, mint a kabátra szögezett hold.

Sinkó Adrienn

Versek

A hokedlin dió roppan,
nagyapám a kalapáccsal
hajol rá, százfelé pottyan
héja tejszagú konyhánkban.
Nagyanyám pucolja, vágja;
jut a cinkéknek, s nekem is

Farkas Kriszta

Önbizalomkirálynő

magabiztos lépésekkel
hangosan felnevetek
mondván:
a rendszer bebukott,
én voltam a forradalmár

Jóna Dávid

Négy pohár

A négy pohár szopráncsengő elragadtatása:
sorstalanság, meztelenség – túl mutat önmagán,
ha a vitrinfényből a poharak kikerülnek,
engesztelődnek, s megtisztulnak a múlt bánatán.

Stelczer Endre

Versek

A szememet, Uram, ó én is behúnytam,
s vakon, elhagyatva járok e világban.
Nem hallok fülemmel s szívemmel nem érzek,
nem engedi bűnöm, hogy hívjalak Téged.

Farkas Gábor

Erre nincs

Erre nincs vakcina, mégis megtettem:
önvád a veled végig nem élt élet –
el sem kezdődött, úgy ért máris véget.
Egymástól függünk azóta mindketten.

Bék Timur

Vakcina

A gyötrelemre ellenszer, ha nincsen,
kotyvassz magad magadnak vakcinát!
Remegésekből az ajtókilincsen,
a látványból, s hogy láthat az, ki lát.

Vesztergom Andrea

Vakcina

Átlátszatlan sejtek, tejes vízüveg,
eldönthetetlen és antigén anyag,
membránjaikban minket hordanak,
vérünkbe kócolva minden színüket.

Regős Mátyás

A kezdet után

Anyám, előtted nem volt semmi kezdet,
a tejfehér, az ájulás, a felhő.
Dagadt fiad a bőrödért ma reszket.
Anyám, miért lesz anyátlan, ki felnő?

Nagy Lea

Vakcina

Ellepik a világot, tű, második hullám: Mondták.
Hallottam magam is: slosszanunk csendben.
Libbenek, hagyom, majd magamba mentem.
Fényvesztő múlás, remény ereje: Kidobták.