Károly Dorina: Versek

2020. május 04., 04:30

Szulyovszky Sarolta illusztrációja Máté Angi Volt egyszer egy című könyvéhez (Pagony, 2010)

A felejtés dolga

a radiátorból víz csöpög,

hallom egy ideje, ahogy bent csordogál,

meg nem szűnő kényszer ez,

magába forduló, züllött monotonitás,

aztán elmúlik ez is – gondolom.

mint mikor egy beképzelt betegségről

egy idő után megfeledkezem,

ez is annyi lesz majd,

nevetség édes tárgya.

mint oly sok más,

mi körbevesz, ez is csak a felejtés dolga.

Csendélet

Hosszú volt az út.

A pálya minden oldalán úgy

futottak össze a fények,

mintha ragasztószalag húzta

volna őket egymásba,

jó szorosan,

el ne engedjék.

A kezem hideg és fáradt,

éreztem, mennyire csüggedt

az éjjel ezen pontján

minden, ami nappal szorgos.

Kéjelegtem a látottakon

olyan fontoskodón,

hogy közben elfeledtem

elmaradásunk valóságos

összefüggéseit. Nyugalomra

számítottam tőled, melletted

olyan bizsergést kapni, amit

nem öl meg sem hideg,

sem vádaskodás.

Csillogón meredtem kifelé,

a szipogást már elnyomta

az utak és a kerekek súrlódása,

belesötétült a hang a képbe,

immár megkérdőjelezhetetlen

hosszúságú csend az, ami

tapintható.

Két egymás mellett

stagnáló vonalvezetés,

válltól vállig ér

ez a világokat megrázó harmónia.

Károly Dorina 1996. szeptember 26-án született, és a Vas megyei Szőce településén nőtt fel. 13 éves kora óta ír verseket, illetve prózát. A szombathelyi Nagy Lajos Gimnáziumban érettségizett, jelenleg Ausztriában, Graz városában jár egyetemre, angol szakra.

(Megjelent a magyarországi Előretolt Helyőrség 2018. január 20-i számában)

Gyetvai Balázs

Belső növések

2023. december 11., hétfő

A belső vázak mozdulatlanságában
hamuszürkére üszkösödik porhüvelyem.
Idehallani a széttört idő fájdalmát –
a rések szűkösségében nyílok ki;
hol kinövöm a kinőhetetlen magamat.