VÍRUS ZAJGATÓ
álmomban
éhező egerek könyörögnek könnyeimért
kövek görögnek zárt pilláim mögött
hétrét védett időket élek
és koronázott vírus urasságoktól
rettegek
a valóság
hogy nincs amiért óbégassak
nincs amiért ablakot ne nyissak
hiszem hogy nem vagyok célja
véletleneknek s hogy várhatok még
esélyes holnapokra
lám a reménytelenségek
sem gyűlnek össze hisztériázni
halottainkat élő kortársak
hordják „hűvös halomba”
érzem is holnapomra várva
ha sorsunkkal egyetértünk
az élet nem ostoba
feleimnek üzenem
silbakot álljunk élőhelyünkön
mint Hargitán délceg fenyők
s ha kell mondjunk szent imát
és illatos gyantát könnyezzünk
mint a darabolt tűzifák –
***
ÓDA AZ LÁTHATATLANHOZ
Itt
ahol kitartok
székemről nézve mindent
kiszorít és megvéd sötétítő függönyöm
minek zaklatnám Úristent
tűröm a magányos szenvedést
bár lassanként felfordul tőle létem
könny/marta elrongyolt lét ez
bár nem társul hozzá
semmi vétkezésem
mondják
ez még nem puszta halál
nem lelni benne rendszert
előjáték mint vásárolt szerelmek
vagy pocsolyának nézni a tengert
koslató/tapogató vitézség dandárja
hajrá magyarok bármi is az ára
nagyobb a pusztulás mint a fene bánja
nagyobb a pusztulás
országos az ára
örök tüzet csiholnak a csillagok
a vírusok titkos hadrendbe álltak
élvezik nagyvilági forgalmukat
s előbb-utóbb az emberrel hálnak –
***
ALMÁSKERTEM
A korán kelők tanúsítják
amint gondolkodni kezdek
felhőket fodrozok az égre
mint bármely megkezdett
kezdet
aztán naphosszán időt bámulok
ahogyan karhatalom fog derítésre
üvöltős hiszékenyeket terelek
józannál józanabb verseimmel
észre
nekem ne dalolj fülembe
nyugdíjas vagyok és süket
ébren alszom mint a madarak
aztán lelkemben fityegek
mint bármely tornyában elnémult
repedt harang
(rém) jó álmok után
alma kerek az ébredés
míg önámításom ki nem fakad
elviselhetőnek érzem emberek
sorsotokkal rokon
sorsomat -
***
PROFANIZÁLÓ
Uram
ha még velem tartasz
gyere le hozzám a földre
hűtőszekrényem üres mélyébe
hol besózva élek mint a hering
és nem érhetnek időn túli vetemedések
átmenetileg sem megint
testem s létem veszélyben
bár nem pikkelyesedtem el
lelkem edzett véges régi
álmomban felhők között parádézgatok
ökölbe tört ujjakkal harcra készen
és magamon is kacagok
csukott szemmel nyelvet öltök
s ha táncra kérnének valakik
megmutatnám boldog vagyok
pukkadjanak irigységtől
a láthatatlan gyilkos
vírusnak titulált
akárkik
ha szemembe nézel láthatod
csillagokat hordozok
kitárom két karom mintha
páros szárnyam nyílna
bár félek hogy zuhanok
de nem menekülök
ember vagyok és embertelenség
lesni hogy mikor toppan elém halál
inkább te fogadj magadhoz Uram
mielőtt kijelölt vírusom rám talál –
***
BÁBSORS
Azért izzadtam hajnalig
illetlen álmok ne hagyjanak
nyomot arcomon nyitva
baba finom pofival ébredjek
szél se borzoljon nevetve
ha kiborul félelmeim titka
vírusfrász sikít
meg/meg rebbenek
mint veréb ha elfelejtett repülni
szinte látom akaratlanul
lelkedhez kötött lelkemet
hunyt szemem mögött lassan
kihűlni
fel sem tűnne többé hogy
szempilláid védelmében élek
s csupán kíváncsiságból
szállna ki ha kiszállna
belőlem a lélek
de
hajnalra halványodva
a reggel megszüli az ébrenlétet
éjszakám leszedegeti a csillagokat
s egy öreg cipős dobozba szuszakolja
velem együtt holnapig
őket –
*
(Karantének)
Előretolt Helyőrség | Karantének – Pályázat
Az Előretolt Helyőrség szerkesztősége a Petőfi Irodalmi Múzeum és a Petőfi Irodalmi Ügynökség támogatásával nyílt pályázatot hirdet írók, költők számára. A szerkesztők által közlésre elfogadott pályaműveket a lehető leghamarabb kifizetjük, így segítve a magyar szerzőket. A felhívás 2020. május 31-ig érvényes.
