Simet Lászlónak
van egy régi tengerész mondás,
a hajó a kikötőben biztonságban van,
de nem azért építették, hogy ott rostokoljon,
hanem, hogy minden veszélyt tudomásul véve
és minden veszélyt leküzdve átszelje az óceánt
az ember két lábbal a földön biztonságban van,
de nem azért született, hogy egy helyben álljon,
hanem, hogy minden veszélyt tudomásul véve
és minden veszélyt leküzdve beteljesítse,
ami nem hagyja nyugodni
amikor még a daru kosarában állok, biztonságban vagyok,
figyelem a szeleket, nézem a napot,
érzem arcomon a párás levegőt,
hallom valahonnan messziről az emberek moraját,
csak rajtam múlik, el- vagy el sem indulok
hiszen minden biztonsági intézkedés mellett
egyedül én vagyok felelős
minden lépésemért és döntésemért,
tulajdonképpen az életemért
ahogy a térképre álmokat rajzoló kapitány
hajóért, legénységért, rakományért
aztán végtelen hosszú percek következnek,
azon múlik minden, mi az utolsó gondolatod,
amikor elhagyod a kikötőt
s ha kiengedted vitorláid, és belekapott a jó szél,
onnan már nincs visszafordulás,
csak a tenger, a hullámok,
az egy szál drótkötél,
a semmi az ember körül, a magány,
és szeme előtt messze a cél
és a legvégén, de tényleg mindennek a végén,
egy kikötő, ahonnan, reméled, majd nem lesz tovább