Szilágyi Ferenc Hubart: Versek

2020. június 27., 22:24
Mara Kinga Villő: Nő kertje (olaj, vászon,80 × 90 cm, 2011) – Fotó: Farkas Dávid

 

Virrasztó varázslat

 

Lángoló láthatár

üszkein fény alél,

domb mögül, völgy ölén,

álmosan kél a szél.

 

Nesztelen szürke árny

fák között jár vakon,

megpihen, s messze száll

bőregér szárnyakon.

 

Holdleány-kedvesem

vissza mint szent tekint,

bűvöl és bájolog,

pőre szép melle kint.

 

Hangosan zúg a vér

szívüreg rejtekén,

bár szaván ingatag

csáberőt sejtek én.

 

Esti csend – éji hang,

talmi fény-vonzalom

álmain ébredés,

hunyni nem vonz alom.

 

Ott a tó fodra int,

s reszketeg ring a gát,

itt az ég szórja rám

millió csillagát.

 

(2020. ápr. 14.)

 

Ódába foglalom

 

A torta kész, s a gyertyafény ragyog,

hatvannyolc éves vén vigéc vagyok!

Ki visszanéz, utólag lát sokat,

emlékein merengve válogat.

 

Tucatnyi terv, s a munka sem kevés,

kemény utat regél e számvetés;

de tán hozott, mi régen füstbe ment,

arany jövő helyett ezüst jelent.

 

Szívperselyem degesz, s ha feltöröm,

köszönt a gondosan szemelt öröm.

Panaszra nincs okom – az Úr megint,

de hű kegyet reám szeretve hint.

 

Hisz itt a hitvesem, s a két gyerek,

okos szemükből én is fényt nyerek,

és új virágot hajt az őszi ág,

ha körbevesznek édes uncsikák.

 

Velük mulatni ritka jó dolog,

e szenvedélynek égve hódolok.

Ódába foglalom, hiszen csodás

kaland a lét, az égi alkotás!

 

Hitem szilárd, talán megvéd e vért,

hálás vagyok hatvannyolc évemért.

Nagy Istenem, fogadd szelíd szavam:

segíts megélni azt, mi hátra van!

 

2020. márc. 29.

 

(Karantének)