Asztalos Ágnes: Egy angol főkomornyik magánya

2021. március 18., 08:19

Kazuo Ishiguro Napok romjai című könyve nem engedi „megkerülni magát”, ha nő-férfi kapcsolatokról van szó.

„Egyre valószínűbbnek látszik, hogy csakugyan vállalkozom az utazásra, amely már napok óta foglalkoztatja a képzeletemet”, mondja a régi vágású főkomornyik, Mr. Stevens, és elindul Dél-Angliába, hogy találkozzék Miss Kentonnal, Darlington Hall egykori házvezetőnőjével, akivel néhány évig közösen gondoskodtak a kastély kifogástalan működéséről. Az út belső utazás (is) lesz, melynek során Mr. Stevensben végre feldereng, hogy mit szalasztott el, mit nem élt meg az évek során.

Angol főkormonyiknak lenni nemcsak hivatás, hanem életforma – mondhatni, ezt szívta magába élete során Mr. Stevens. A méltóság az alapérték, csakhogy ez valahogy úgy lesz élete vezérelve, hogy saját vágyainak hangját, a legfontosabb érzelmek megélését fojtja el, többnyire angol hidegvérrel. Eközben Miss Kenton – bár ő is kiválósága hivatásának – egyre több jelt küld a férfinak, hogy lehetne valami más is közöttük. A nő próbálkozásai (amelyek persze angol módra visszafogottak, áttételesek maradnak) rendre kudarcot vallanak, aztán Miss Kenton igent mond valakinek a kastélyon túli világból, és elmegy. Mr. Stevensből süt a magány. Az a férfi , aki magát a hivatása által határozza meg, ha veszélyeztetve érzi elveit, vágyait azonnal elfojtja egy kifogástalanul udvarias elutasítással.

A férfi, aki csak „kifelé” él, teljesít, kézben tart mindent, végül mintha saját magát veszítené el. A nő pedig, aki virágot visz a dolgozószobájába, aki intimitást, érzéseket kínál, de a falak áttörésére mégsem találja az utat, feladja. Elmennek egymás mellett, eltelik az élet, és maradnak a napok romjai. Az emlékek, amikből egykor talán megszülethetett volna a találkozás. És talán ott van a megbánás is ebben a fájdalmasan szép műben…

 

Kazuo Ishiguro: Napok romjai. Európa Könyvkiadó, Budapest, 2020

(Megjelent az erdélyi Előretolt Helyőrség 2021. márciusi számában)