Kíváncsiság és mesélőkedv. Ma is ez jellemzi az immár 75 éves Bordás Győzőt. Rögzültek benne a gyermekkorában a szülei verbászi virágkertészetében egy-egy virágcsokor vagy koszorú megrendelésekor hallott történetek, amelyekben múlt és jelen is szerepet kapott, emberi sorsok, tragédiák bontakoztak ki. A szomszédban, Pechán Béláéknál a képzőművészet iránt ébredt fel egy életen át tartó szenvedéllyel az érdeklődése. Szirmai Károly író figyelt fel a gimnazista Bordás Győző első szárnypróbálgatásaira, mesélt neki a vajdasági magyar irodalmi élet múltjáról.
Fiatal újságíróként a hetvenes években végigkísérte a művelődési élet minden fontos momentumát, például az Újvidéki Színház 1973-as létrejöttét, ott volt a Kanizsai Írótábor első összejövetelén is. Később a Híd irodalmi folyóirat szerkesztőjeként, a Forum Könyvkiadó vezetőjeként ugyancsak az irodalmi és képzőművészeti élet nagyjaival volt állandó kapcsolatban, barátságban, s bokros teendői közepette mindig szakított időt azokra a beszélgetésekre, amelyek ma már a művelődéstörténet, művészettörténet, irodalomtörténet tárgykörébe tartoznak.
Mindezek az élmények, tapasztalatok akár áttételesen, regények, dokumentumnovellák, monográfiák, tárcák formájában meg is jelentek az évtizedek során eddigi irodalmi opusában. Ugyanígy irodalmi munkássága szerves részét képezi a családja, szülővárosa gazdag múltja, e közeg jellegzetes személyiségei sorsának alakulása is a történelem viharos fordulatai közepette.
A 75. születésnap kapcsán most megjelent novellák mögött óriási kutatómunka, dokumentumanyag áll, de Bordás Győző úgy tud mesélni a tényeken túl a múltbeli mindennapokról, hogy a fikciót is hitelesnek érezzük, egyszerűen ott vagyunk mi is a történet sodrásában. Beavatottá válunk, legyen szó családi titkokról, háborús időkről, néma daccal, méltósággal lerótt kegyeletről. Az egyik novella főhősével, a korosodó íróval együtt olvassuk a rosszindulattól csöpögő és cseppet sem veszélytelen recenzensi jelentést a hetvenes évekből. Egy másik novella olvasásakor ámulunk, mi mindent rejt az egykori III/ III-as akta, amelyben a besúgói jelentésben a megfigyeltek között „B. Gy. jugoszláv állampolgár” is szerepel. Az íróval együtt éljük át ismét Újvidék ’99-es bombázását. Ez utóbbinál óhatatlanul felidézzük a párhuzamos élményanyagot, és bizony egy-egy novella olvasásakor az is felmerül bennünk, mi mindennek nem jártunk utána saját családunk, szülővárosunk történetével kapcsolatban, mennyi a fehér folt. Bordás Győző rendkívül igényesen megírt történeteit olvasva nem csak egy-egy korszak, egy-egy közeg elevenedik meg, miközben minden dokumentumnovellában van olyan elem, amit csak ő mesélhet el, és ezáltal sokkal tájékozottabbak is leszünk múltunkról.
A Velünk történt Bordás Győzőnek az elmúlt évtizedekben született kisprózáiból készült válogatás. A 24 novellát tartalmazó kötetet Buzás Márta szerkesztette biztos kézzel és ízléssel, aki lektorként évtizedeken át közvetlen munkatársa volt az írónak. A kötetben szereplő dokumentumnovellákat Maurits Ferenc festőművész válogatásában Hangya András festményei illusztrálják, gazdagítják. Miért éppen Hangya alkotásai? A kötet olvasásakor ez is kiderül.
Bordás Győző: Velünk történt. Válogatott novellák. Forum Könyvkiadó Intézet, Újvidék, 2023
(Megjelent a vajdasági Előretolt Helyőrség 2023. augusztusi számában)
Eddig ismeretlen felvidéki szerző könyve – ezzel az ajánlással kaptam kézhez Szigety Péter Birinéninek szeretettel című művét. Izgatott voltam, ugyanis fogalmam sem volt, mire számíthatok, s az első gyors átlapozás után kíváncsiságom még inkább fokozódott. Az viszont már akkor biztosnak tűnt, hogy különös könyv akadt a kezem ügyébe.
„Hogyan lesz erőnk a jövő kihívásaival szembenézni? Minden eszköz megadatott: kell hozzá költészet, történet, szeretet. Utána jöhet a tudomány” – olvashatjuk Bonczidai Éva sorait a Magyar Kultúra magazin novemberi, erő tematikájú lapszámának beköszöntőjében. Az erős ember ismérvei, a különféle erőforrásaink, valamint az emberi erő jóra való felhasználásának módozatai mellett az Erő lapszám legfontosabb kérdései tehát e három – hatványozottan hátrányos helyzetű – kulcsfogalom köré épülnek.
Az Animus Kiadó 2007 óta adja ki a skandináv krimik sorozatot, amelynek népszerűsége mind a mai napig töretlen. A sorozatban elsőként az izlandi Arnaldur Indriðason Kihantolt bűnök című regénye jelent meg, s az az óta eltelt tizenhat évben százhatvannál is több címszóval ajándékozták meg a műfaj rajongóit. A legtöbb szerző svéd, norvég és izlandi nemzetiségű, de akad közöttük néhány dán és finn is.
Bela Durancinak, „Szabadka első okleveles művészettörténészének” (Bács, 1931 – Szabadka, 2021) neve egyformán ismert mind a szerb, mind a magyar művészeti körökben, hiszen mind a két nyelven számos könyve, művészekről írt monográfiája, kiállításmegnyitója, katalógusa és folyóiratokban közölt szakcikke jelent meg, s az általa rendezett kiállítások száma is impozáns.
Minden egyes, a helyi regionális történelem egy-egy darabját kiszínezni kívánó kiadvány megjelenése valóban fontos és kívánatos, kiváltképp napjainkban. Éppen ezért nem csupán a felvidéki magyar cserkészmozgalom, hanem a Rimaszombat története iránt érdeklődő számára is érdekes és inspiráló lehet a Lilium Aurum kiadó gondozásában megjelent, A cserkészliliom peremvidéki szirmai című kötet, amelyben a szerző, Gaál Lajos, a 110 éves rimaszombati cserkészet krónikáját tárja elénk.
A huszonöt éves Petőfi Sándor Föltámadott a tenger című versét 1848. március 30-án, a Pesten újra elkezdődött forrongások hatására írta meg, az egész nemzeti közösség szószólójaként. Földrengésszerű változást írt bele egyetlen képbe, egy új világrend eljövetelét hirdetve. Tömegeket mozgatott meg szuggesztív költői erejével, költészetének máig tartó ereje magyarságtudatunk része, nemzeti önazonosságunk, sőt önmeghatározásunk részévé is vált.
Mikor vagyunk arccal a falnak? Mondjuk, ha büntetésből sarokba állítanak. Vagy nekiesünk. Esetleg valaki arccal a falnak lök. Mindenesetre egy olyan élethelyzetet feltételez, amelyet alapesetben nem szabad akaratunkból, örömmel választunk. Szerintem csak úgy senki sem állt még oda egy falhoz. Ha közvetlenül előttünk van, akkor nem látjuk, mi zajlik körülöttünk.
Margaret Atwood 2022-ben megjelent Égető kérdések című esszékötete meglehetősen felborzolta a kedélyeket. Súlyos kérdéseket tesz fel (mi számít igaznak?; összefér-e a politika és művészet?; illetve érdekli a geopolitika, a faji fennmaradás, a történetek létjogosultsága is), amelyekre maró őszinteséggel felel, kellő humorral fűszerezve. A hangsúlyok öt fejezeten keresztül váltakozva jelennek meg.
Tóth László (1949) Rossz napok című keményfedeles gyűjteményes kötetének alcíme Új versek és rátalálások 2018– 2023. Öt év hosszú idő, de egy korábbi interjúban éppen a szerző jelenti ki, hogy „ritkán és keveset írt eddig”. Az Új versek része az alcímnek nyilván a megjelölt időszakban születettekre utal – bár sok esetben utalás nélkül is rájönne a nyájas olvasóközönség, hiszen némely alkotás aktuális, az elmúlt évekre kifejezetten jellemző közéleti és egzisztenciális problémákat boncolgat.
A regény szerkezete nagymértékben hasonlít a lapunk júliusi számában ismertetett Végzetes ígéret című Angela Marsons-krimire, amely ráadásul ugyanúgy 2018-ban jelent meg először, mint Carmen Mola regénye. Mindkét műben egy nő a nyomozóegység rátermett parancsnoka, mindkettőjük csapata egy új taggal gyarapodik, akit a többiek nehezen fogadnak be, mindkét regényben különös részletek derülnek ki a nyomozók magánéletéből.