Miklóssi Szabó István: Az ajtó másik oldalán: tehetség

2021. május 12., 07:11

Gyűjtsünk csokorba tizenhét érdekfeszítő írást – elbeszélést, novellát –, találjunk ki egy viszonylag hangzatos címet, jelentessük meg ízléses könyvben, amely kiállja az idő (keménytáblás) próbáját. Mi kell még a sikerhez? – semmi, mondhatja egy laikus. Nono, azért szükségeltetik hozzá Gerencsér Anna tehetsége is.

Nem ritka, hogy egy író izgalmas első kötetet tesz le az asztalra (bár egyik, már nem élő mentorom gyakran felsóhajtott, hogy az első kötet olyan hiba, amelyet minden szerzőnek el kell követnie), az érett írás viszont ritkaságszámba megy esetükben. Gerencsér Anna prózakötete, Az ajtó másik oldalán olyan fokú érettségről tesz tanúságot, amely befutott írónak is becsületére válna.
Kezdjük azzal, hogy a szerző rendkívül magabiztosan, határozottan bánik a nyelvvel, tudja, miként és mit írjon meg, szinte azonnal feltűnik olvasottsága, ráadásul – ami egyre ritkább manapság – dokumentálódik is. Remek példa erre Az örökkévalóság fekete gránitszeme elbeszélése, amely egy szürke gránitból faragott szfinx történetét meséli el. Gerencsér Anna valósággal kézen fogja olvasóját, úgy vezeti végig az ókori Egyiptom történetén, ér el napjainkba olyan módon, hogy az olvasó mélységes részvétet érez a megszemélyesített szobor iránt.
Folytassuk azzal, hogy a szerző képzelete valósággal szárnyal, a már említett ókori Egyiptomtól a jelenig kalauzolja az olvasót, miközben – egyebek közt – labirintusokban (Útvesztő), bibliai (A gyógyítás angyala), horrorisztikus (A macskás hölgy balladája), kísérteties (Az ajtó másik oldalán) stb. történetekben részesíti. Meglehetősen sok kezdő író valójában ugyanazt a történetet írja, variálja, ám szerzőnk nem esik ebbe a hibába. Ezek a történetek önmagukban megállnak a lábukon, nem keresik az összefonódást a kötet többi részével.
A szerzőnek erős késztetése van a fantasy műfaja iránt, amivel semmi baj nincs, hiszen születtek már abban is óriási művek (gondoljunk csak A Gyűrűk Urára), érzésem szerint mégis nagy veszteség érné a szigorúbb értelemben vett szépirodalmat, ha a szerző netán végleg a fantasy mellett kötne ki. Gerencsér Annának ugyanis ritkaságszámba menő képessége van a miniatűr történetek megírására (Apró titkok, Angyalcsinálók). Márpedig úgy írni apró, csattanós történeteket, hogy azok ne menjenek közhelyszámba, az egyik legnehezebb feladat az irodalomban: éles szem, tömör írásmód szükségeltetik hozzá. Ha ezeket a tulajdonságokat netán egy szépirodalmi regény formájában fogja kamatoztatni az író, minden adott ahhoz, hogy remekművet alkosson. Gerencsér Anna személyében olyan szerző érkezett a magyar irodalomba, akire érdemes odafigyelni. Kevesen képesek ilyen mondatok írására: „Kezdetben formátlan kőtömbként hevert a domboldalban, csupán kicsi skorpiók kerestek menedéket alatta a nap könyörtelen izzása elől, de egy reggel véső harapott durva felszínébe, s a kőből apránként kibontakozott az izmos váll, a sovány horpasz, a gerinc lágy íve. A szemcsés gránitot selymesre csiszolta egy pár kérges kéz, az alaktalan kőből kimetszette az áll és az orr finom vonásait, s egy délután, mikor a nap már ereszkedni kezdett a nagy sivatag felé, a szfinx először nyitotta ki szemét.”

Gerencsér Anna: Az ajtó másik oldalán. Előretolt Helyőrség Íróakadémia, Budapest, 2020
(Megjelent az erdélyi Előretolt Helyőrség 2021. májusi számában)

Gerencsér Anna | Az ajtó másik oldalán (részletek)
Endarietta néniről, akitől anyám a nevet örökölte, csak egy képet láttam: haját szigorú kontyba fogta, fekete ingén féltenyérnyi bross pompázott, száját pedig mogorva parabolává görbítette az elégedetlenség.
Legfrissebb hírek
2021. június 24., 05:56
2021. június 24., 05:48
2021. június 24., 05:45
2021. június 23., 06:18