Gerencsér Anna: A kígyó

2021. február 18., 07:38
Szabó Ottó: Az eredendő
A magyar széppróza napja 2021-es gálaműsorának szervezőbizottságától kaptam a felkérést, hogy a már hagyományos, évről évre megrendezett szenior-íróverseny mellett (ahol a szerzők a helyszínen választott témára/címre rögtönöznek novellát mindössze egy óra leforgása alatt – ezeket mi is közzétettük tavaly) az újonnan elinduló junior kategóriát töltsük meg remek írásokkal az Előretolt Helyőrség Íróakadémia pályakezdő hallgatóinak tollából.

Hét kiváló kollégám írta meg a „feladatot” („Jókai-paródia egyperces novellában, legfeljebb 1500 leütésnyi terjedelemben”), és az elkészült szövegek közül a zsűri kiválasztotta és díjazta az első hármat.

Mivel vezetőtanárként meggyőződésem, hogy az összes szöveg igen jól sikerült, mindegyiket közlöm a novellarovatban – hogy azok a bizonyos olvasói szívek, melyek búvópatakszerűen léteznek és bukkannak elő Jókai óta: gyönyörködtessenek.

A 2021-es novellaíró versenyen Gerencsér Anna szövege harmadik helyezést ért el.

Jó szórakozást kíván: Nagy Koppány Zsolt

 

Ha van a földteke állatai közt, mely útálatos minden ember előtt: az a kígyó.

A nő sikongva menekül előle, mintha biz a földfelfordulás hírnöke lenne. A férfi összezúzza pikkelyes fejét csizmája sarka alatt, ekképp kívánva elnyerni a nő bámulatát, kit az undok csúszómászótól megszabadított. Az pihegve nyújtja kezét a gavallérnak, másik kacsóját, mint szíve felindulását jelezvén szoká, párnás kebelére helyezve. Csodálatos ez, kérem!

A kölcsönös rokonszenv e revelációja csak a kígyót nem hatja meg.

Az ember porból lett, s porrá leszen. A kígyó egyáltalában el sem hagyja a port: megfosztatván a lábak vagy szárnyak kiváltságától, porban csúszva él és hal.

Fivére, a gyík fürge lábakkal, kuzinja, a teknőc, kemény pajzsteknővel bír. A kígyónak csak mérges foga van: azzal mardos felfelé kapkodva, míg a fent járó népek őt tapossák. Ám nem harap, hacsak botorul reá nem lépnek: elbúvik csendben a fű közé. Ahol dúsan tenyész a növényzet, az a kígyónak kedves hely: nem látják jönni, se menni.

A Pentateuch szerint a kígyóra Isten szabá ki ezt a büntetést. Így tanítá az Úr leckére az ördögöt és az embert. No meg a kígyót, aki úgy esett az Éden nagyhatalmi viszályába, mint Pilátus a krédóba.

A kígyó jó diák: azóta nem állja sem az embert, sem az ördögöt.

Csak az ember nem tanul. Kegyelmet adhatna a kígyónak, hadd éljen békében a mocsárban haleledelen, békafiakon. De az ember csak a kígyót tapossa, az ördögöt nem. Kárbaveszett pretenzió, hogy okuljon a példáján.

Szép álom volt ez a teremtő Istentől.

Legfrissebb hírek
Legnézettebb
2021. július 31., 07:00
2021. augusztus 03., 08:33