– Az a jó művész, aki gyerek marad, mondta egyszer. Mit érdemes megőrizni a gyermeki látásmódból?
– Ez tudatosan nem megy. Az ember nem úgy működik, hogy ezért vagy azért tudatosan megőriz ezt-azt a gyermekségéből. A legismertebb formája a jelenségnek az, amikor az ember felnőttkorában is infantilisan, gyermekded módra viselkedik. Természetesen nem erre gondolok. Kissé közelebb jutunk a megoldáshoz, ha azt mondom, hogy felnőttként is örömét leli olyan dolgokban, amelyek gyerekként foglalkoztatták. Szeret játszani például, vagy megmaradnak az érdeklődésének olyan körei, amelyeket egy komoly felnőtt szégyell bevallani. Ha pozitívumnak tekintem, akkor ilyen a nyitottság, a kíváncsiság, a humorérzék, a színészi hajlam. Ami nem parttalanul terjed ki mindenre, hanem ezeket a tulajdonságait alkalmazni tudja valaki alkotás közben.
Ilyen a gyermeki ártatlanság, amivel az ismert mesében a gyerek ki meri mondani, hogy a király meztelen. Nem a konvenciók rabja, nem akar megfelelni, igazodni megadott irányokhoz, majmolni másokat. Gyermeki tulajdonság, hogy ami izgatja, abban önfeledten el tud merülni. A jó művész se lát, se hall, amikor dolgozik. Legendás szorgalma ezen alapszik. Nagyon fontos az érzelmi megközelítés. Ez is a gyermekség sajátja. A műalkotás akkor jó, ha az érzelmeken keresztül hat.
– Amikor gyerekrajzok közül kell kiválasztania a legjobbakat, melyek a fő szempontok?
– Életkortól és személyes érettségtől függ, mikor mit figyel az ember. Hatévesen a színek vonzzák őket. Ez a növekedés, nevelés hatására elhalványul, és a vonal, a forma válik uralkodóvá. Kicsiknél az antropomorfizációs szándékra figyelek. Egy épület érzelmeket tud kifejezni, mert „arca van”: ablakszem, szemöldökfa, homlokzat… Imádni való, ha filozófiája van, a gyermeki világlátáshoz illően fogalmaz meg olykor kacagtatóan szellemes tartalmakat. Legyen személyes, lehessen látni, hogy köze van ahhoz, amit csinált. Izgalmas látni, ahogy a tudattalan érvényesül. A szülők veszekedése, az osztálytársak csúfolódása „viharos” érzelmeket produkál a papíron. Idősebbeknél az aprólékos kivitelezés értékelhető. A nemi éréssel kezd elfogyni az alkotás láza, helyette más láz veszi birtokba őket. A tehetségesebbje még reméli, hogy ez az ő útja. A tudatosság meghatározó, és ha megvan, hatalmas munkát képesek beleölni a feladatba.
– Zsűrizéskor el tud vonatkoztatni a professzionális szakmai kritériumoktól?
– Jó munkák esetében igen. Értékelendő a szellemesség, az intelligencia, az önállóság. Jó rajztanárok ezekre építenek. A rosszabbak megszabják a teendőt; ilyen esetben egy pályázaton egy iskolából sok egyforma munkával találkozik az ember. A professzionális szakmai kritérium azt jelenti a számomra, hogy észreveszem-e, mennyi a látottakban az eredeti, saját, és mennyi az idegen hatás. Szakmai kérdés az is, hány éves kortól tanítsunk különféle technikákat. A rossz ízlést észre kell venni. Ez sohasem a gyerekből jön, hanem idegen mintákból. Rossz ízlésű a szülő és a tanár lehet, a gyerek ennek csak az áldozata.
– Mit gondol, már általános iskolás korban szembeötlő a rajztehetség?
– Az enyém szembeötlött. Művészettörténeti példának pedig ott van Dürer, aki tizenhárom évesen már nem „gyerekesen” rajzolt. Nálam ez egy évvel később érkezett el.
A teljes interjú a Kultúra oldalán olvasható.
A Várad című irodalmi, művészeti, kulturális, társadalmi, tudományos folyóirat 22. évfolyamának 12. havi, friss száma – akárcsak az előzők – száz oldalon kínál olvasnivalót.
Isten kezében című versének újraközlésével a 130 éve született barcasági poéta, Bartalis János előtt tiszteleg a szerkesztőség, a decemberi lapszám további költői: a temesvári Eszteró István, a székelyudvarhelyi Nagyálmos Ildikó, a micskei Oláh József és a marosvásárhelyi Márton Károly.
Verskarácsonyfával segíti Viola Szandra író, költő a sukorói Vadmadárkórházat, és segíthetjük mi is, ha megvásároljuk a magyar költők soraival ékesített díszek valamelyikét. A verskarácsonyfa-állítás hagyományát még 2014-ben indította el Viola Szandra a Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeumban. Azóta pedig olyan impozáns helyszínek adtak neki otthont, mint az irodalmi és történelmi múltjáról méltán híres Centrál kávéház. A verskarácsonyfán klasszikus és kortárs versek egyaránt megtalálhatók, amelyek olvasgatása az ünnepek valódi átélését is segítheti.
„Elismerésre és főhajtásra méltó az a kezdeményezés, amit Döme Barbara és Király Farkas a Tegnap.ma portállal csinál. Felismerték azt, hogy van egy hiátus ebben a szakmában, mégpedig az, hogy hosszú távon és szisztematikusan rögzítsék a kortárs magyar írókat, költőket, hangban, képben, alkotásaikkal együtt. Az ő kitartó, sziszifuszi munkájuknak köszönhetően összeáll egy olyan archívum, nemzeti közkincs, amit nemcsak mi magunk fogunk használni, hanem reménységünk szerint az utókor is”
Rendhagyó, kettős kötetbemutatónak adott helyet a Benczúr-ház, ahol a teltházas díszterem irodalomkedvelő közönsége egy sokoldalúan alkotó házaspár, Tallián Mariann színművész, író és Lázár Balázs színművész, költő, a Törvényen kívüliek és Karanté(ny)ek című, legújabb könyveivel ismerkedhetett meg. Az est felvezetésében kiderült, a két szerző ugyan a közös projektjeik, a versszínházi előadásaik révén sok időt tölt együtt, egy térben, az íráshoz, az alkotáshoz viszont mindkettőjüknek magányra, csendre van szüksége.
Új kiállítás nyílt december 1-jén a Magyarság Háza Galériában Krisztus születésének misztériuma címmel. Alapvetően Lukács evangéliuma révén, a festészet eszközeivel kapcsolódtak a művészek Krisztushoz, a születéshez és a misztériumhoz.
Kulturális öngondoskodás, szövetség, közösségépítés, válságálló struktúra kialakítása – ilyen kulcsszavak köré épül Demeter Szilárd vezetői koncepciója, melyet a szakmai bizottság a részletes meghallgatást követően egyhangúlag támogatásra javasolt.
Bánatot váltunk szerelemre – ezzel az idézettel szólította meg a Nagy László és Szécsi Margit szerelemtörténetét és kicsit élettörténetét is felidéző műsor a Petőfi Kulturális Ügynökség szervezésében, Juhász Anna, Vecsei H. Miklós, Hegedűs Bori és Tempfli Erik közreműködésével az irodalom iránt érdeklődőket november 29-én, a MOMKult Kupolatermében. A program egyik apropója, hogy idén lenne 95 éves Szécsi Margit költő, és 45 éve halt meg Nagy László költő.
Vajon miként rezonál a Kárpát-medence és a diaszpóra kortárs magyar festőművészeinek lelkében a kétezer éves téma, Krisztus születésének misztériuma? Milyen képi világot álmodnak vászonra ma, 2023-ban, megidézve a szent szöveget? Ezekben a kérdésekben fogalmazódott meg a Krisztus-kiállítás létrehozásának alapgondolata.
Díjátadó gálára invitálja az irodalomkedvelőket a Tegnap.ma kulturális és irodalmi portál, ahol a Magyar Írószövetség és a határon túli írószervezetek ajánlására irodalmi díjat vehet át két író-költő. A díjazottak kilétét a december 1-jén – 18 órától – tartandó gálán fedi fel a Tegnap.ma két alapító főszerkesztője, Döme Barbara és Király Farkas a Kello Tankönyvcentrumban.