Bonczidai Éva: A borzongástól a bizonyosságig – Csáki Róbert festményeiről

2020. május 18., 07:25
Csáki Róbert – Fotó: Felházi Ágnes
 A képre kattintva galéria érhető el.

Cicoma és végzet – különös párosítás. Csáki Róbert rokokót megidéző képein már nyoma sincs a fête galante idilli gondtalanságának: mintha köd ereszkedett volna a parkra, és ebben a hűvös homályban szétszéledt volna a vidám társaság. Csak arctalan nők maradtak, büszkék, rátartiak vagy megtörtek, és épp valami sorsfordító, sorsrontó esemény történik. Mintha a szemünk láttára válnának a nippek habos-babos, szelíd arcú kisasszonyai félelmetes tekintetű, ártani vágyó furcsa lényekké.

Az itteni emberekben van valami nyugtalanítóan állati, az állatokban pedig együttérzést ébresztő, szánni való feláldozottság. Megborzong a néző, mint aki halottat lát. Bábuk, babák, hátrahagyott tárgyak, nem jószándékú lények felderengő körvonalai vannak a képeken. Nem élők, de nem is távoztak el – Csáki Róbert festményeit ez a különös jelenvalóság teszi összetéveszthetetlenné. Muszáj nézni őket, hiszen a legsötétebb álmainkat idézik, a felbukkanó történetek és borzongások a sajátjaink. Megállhatunk szembenézni a félelmetessel, e lények által megismerjük a sebezhetőség tétjét. Miféle vonzás él az emberben, hogy vágyja a borzadályt? Miféle kíváncsiság csábítja tekintetünket a szörnyű dolgokat nézni? Miféle igézet van ezeken a festményeken, hogy a borzongástól mindig a bizonyosságig jutunk, hogy ez szép?

 

 Csáki Róbert 1964. január 13-án született Budapesten. 1983-ban érettségizett a budapesti Képző- és Iparművészeti Szakközépiskolában. 1990-ben a Magyar Képzőművészeti Főiskola festőszakán diplomázott, mestere Dienes Gábor. Geometria-, művészettörténet- és rajztanári diplomát szerzett, 1990 és 1993 között mesterképző kurzust végzett, 1995–1996 között tanársegéd volt a Magyar Képzőművészeti Főiskolán.

Többször díjazták a Vásárhelyi Őszi Tárlatokon, HUNGART ösztöndíjas volt, 2002-ben a Párizsi Őszi Szalon bronzérmét nyerte el, 2003-ban pedig ezüstérmet. 2004-ben a Szegedi Táblakép-festészeti Biennále díját kapta, 2015-ben pedig Koller-díjat.

Rendszeresen állít ki Magyarországon és külföldön egyaránt. Jelentős egyéni kiállításai voltak Budapesten, Szentendrén, Szolnokon, Szegeden, Csongrádon, Sopronban, Balatonbogláron, valamint Újvidéken, Németországban (Duisburgban) és Hollandiában (Leidenben, Hágában).

(Megjelent a magyarországi Előretolt Helyőrség 2020. május 16-i számában.)