Bonczidai Éva: Az emlékeink lehetnének – Pinczés József festményeiről

2020. december 27., 07:58
Pinczés József: Teofánia (vegyes technika, vászon, 130 × 150 cm, 2015)
A képre kattintva galéria érhető el.

Képzelt helyszínek, egzotikus állatok, játékok, lufik – furcsa, álomszerű világ kellékei, melyek Pinczés József festményein egy még érintésnyi távolságba merült, sosemvolt múlt időt jelenítenek meg. Minden ismerős, ettől bravúros képek ezek. Láttuk már a színeket, láttuk már a zsiráfot, láttuk a szürrealitásba fordult gyermekkori valóságunkat, láttuk a holtak szigetét – de Pinczés József jól irányzott fricskával térít vissza, hogy felnyissa a szemünket: ez nem az a kép, ez nem az a zsiráf, ez sosem volt a gyermekkorunk, ez az élők szigete. A festő nem velünk diskurál, inkább befelé figyel, s ha mégis szól valakihez, azok előtte járó óriások, a kollégái.

Nem is víziók ezek, nem is álmok, az emlékeink lehetnének, ha mernénk rájuk emlékezni. Hagyták volna megtörténni mindezt? – nyugtalanít a kérdés, de magunk sem merjük megnevezni, ki engedné megesni a történéseket, ki óvna meg, ki dobna oda vagy ki szelídítené körénk az elvaduló valóságot.

 

Pinczés József – Fotó: Fekete Zsolt
 

Pinczés József 1982-ben született Debrecenben. 2001–2002-ben szülővárosában, a Medgyessy Ferenc Gimnázium és Művészeti Középiskola festő szakán tanult, 2002 és 2008 között a Magyar Képzőművészeti Egyetem festő szakán, rajz és vizuális nevelőtanár szakán, 2006-ban pedig Erasmus-ösztöndíjjal a Müncheni Képzőművészeti Akadémián. Budapesten Károlyi Zsigmond festőművész volt a mestere

 

(Megjelent a magyarországi Előretolt Helyőrség 2020. december 19-i számában.)