Bonczidai Éva: Szemadám György képeiről

2020. május 14., 08:43

Szemadám György

A képre kattintva galéria érhető el.

Szemadám György képein az idő furcsa pályán fut – Hans Holbein és Marcel Duchamp az idők messzeségéből is megidézhető egy sakktábla mellé; Magritte, Vermeer, Dalí, Dante és Vergilius tekintetének ívét látjuk ismét. Szerepek, alteregók, mesterek és vitapartnerek.

A történelem is a személyesség által van jelen, egykori férfiak családi albumból ismert szelíd tekintete néz ránk, nem a politikusportrék tekintélyt sugárzó döntéshozói, nem a lövészárkok mocskában vérző sebesültek, mégis tudjuk, hogy a háború hányukat elragadta.

„Tekintsetek az égi madarakra” – mondja Jézus az aggodalmaskodóknak. A tanítás szerint a gondviselés bizonyosságát láthatjuk meg általuk, de annyi minden mást is megérez az ember, ha a madarakat figyeli. Szabadság, szépség, törékenység. Isten jelenlétét láthatjuk egy-egy madár röptében is. A tudomány is sokat tud róluk, az ornitológusok a fajta leírása mellett a szokásaikat is ismerik ezeknek a parányi énekeseknek vagy veszedelmes suhogású ragadozóknak, de legtöbb ismeretet talán nem is a lexikonok és madárhatározók őrzik, hanem az emberi lélek. Ezt a tudást és ezt a felismerést közvetítik Szemadám György képei is. Itt egyszerre érhető tetten az egykor ornitológusnak készülő fiatalember tárgyi felkészültsége és az Istent szólongató bölcs játékos kedve, amikor olykor nem létező madarak is feltűnnek a festményeken. A madárház lakói és a kalitkából kiröppent házlakók nem egyszerű állatábrázolások – felismerjük bennük magunkat, felismerjük bennük egymást. Önarcképek? Létértelmezések? Imádságok? A kegyelem arcai.

Szemadám György 1969 óta kiállító festőművész, külföldön (Bécs, Prága, Moszkva) és Magyarországon 65 egyéni kiállítása volt. Az 1970-es évek második felétől kezdődően számtalan előadást tartott, kiállítást nyitott meg, illetve publicisztikát, esszét, képzőművészeti, fotó- és filmkritikát, továbbá kultúrtörténeti és művészetelméleti tanulmányt tett közzé. Eddig megjelent huszonöt könyve közt tudományos ismeretterjesztő és szépirodalmi művek is találhatók. Két film és hat televíziós sorozat szerkesztője vagy rendezője.

1977-től 1991-ig a Művészeti Alapnak, majd 1991-től e szervezet jogutódjának, a Magyar Alkotóművészek Országos Egyesületének a tagja. 1991-től 2002-ig a Szinyei Merse Pál Társaságnak, 1995-től a Magyar Festők Társaságának, 2004-től a Magyar Művészeti Akadémiának, 2005-től a Patak Csoportnak, 2007-től a Magyar Írószövetségnek, 2014-től pedig a Magyar Művészeti Akadémia elnökségének is tagja.

1997-ben A Magyar Köztársasági Érdemrend lovagkeresztjét, 2001-ben Munkácsy Mihály-díjat, 2005-ben Simsay-díjat, 2014-ben Magyar Művészetért díjat, 2015-ben Magyarország Érdemes Művésze díjat, 2016-ban a szolnoki Nemzetközi Képzőművészeti Filmfesztivál életműdíját kapta.

(Megjelent a magyarországi Előretolt Helyőrség 2020. március 28-i számában.)

Bonczidai Éva

Tóth Ernő műveiről

2020. május 09., szombat

Tóth Ernő nyurga, göcsörtös szobrai mintha a festményeiből pottyantak volna elénk, érccé vált vonalakból kajla, izgága lények formálódnak, táncolnak, lendülnek vagy épp görnyedeznek groteszk pózokban.

Bonczidai Éva

„A nőket is szerettem – nagyon”

2020. május 06., szerda

„1928-ban Magyarországon megszületni az körülbelül azt jelentette, hogy alkonykor kibújni a tojásból. De én ezt honnan tudhattam volna?” – veti fel Sárközy Pál Egy teljes élet címmel magyarul is megjelent önéletrajzi könyvében. A kilencvenéves festőművésszel a budapesti Abigail Galériában január 30-ig látható, értékesítéssel egybekötött tárlatának megnyitója előtt beszélgethettem, miközben gyerekei és unokái kaján mosollyal fotóztak minket.

Bonczidai Éva

Nemes Fekete Edit műveiről

2020. május 03., vasárnap

Nemes Fekete Edit nőalakjai a világot hordozzák magukban és karjaikban – a létezésükben egyszerre válik láthatóvá a törékenység és a biztonság természete. Az általuk hordozott archaikus tudás a folytonosság és az állandóság biztosítéka, szinte halljuk is a maguk elé suttogott imáikat, melyekben oltalmat kérnek mindannyiunknak.

Péter László

Újrateremtés-ábrázolások – Vass Szabolcs műveiről

2020. május 02., szombat

Vass Szabolcs már a világ globalizálódásának folyamatát kíséri, elemezgeti. Miközben átfogalmazza valóságunkat, újraalkotja, másféle kalodába zárja fura, gnóm emberlényeit. És el is választja azokat a táj ütős impressziójától. Kísérleti kaptafát húz az emberi társadalom egészére, elidegenítő hatású, szűkítő módszereivel az átértelmezés optimista kalandját tágítja.

Bonczidai Éva

"a végtelennel néz farkasszemet” – A. Tóth Sándorra emlékezünk

2020. április 26., vasárnap

Ki volt ez a különleges tanáregyéniség, akit az ötvenes évek elején, miután a középiskolában megszüntették a rajztanítást és a művészettörténet-oktatást, biológia-, oroszés geometriatanárrá képeztek át? Jeles diákjai sem sejthették, hogy az európai bábjátszás egyik megújítója a tanáruk, aki Párizsban ismert avantgárd művész.

Bonczidai Éva

A mindennapi dilemmákkal küzdő ember ábrázolása – Éberling Anikó képeiről

2020. április 24., péntek

Az ember jelenlétére reflektálnak azok a képek is, amelyeken nincs emberábrázolás – tárgyak, épületek mutatják, hogy itt járt az ember, létrehozott valamit, majd magára hagyta. Kivonulni, hogy az elkészített fekhelyen nyugodt legyen egy macska álma, vagy elhagyni épületeket és teret engedni a pusztulásnak, ugyanolyan kvázi-jelenlétet szül. A változás képi megragadása lesz éke az ajtónak, az ablaknak, azoknak a limlomoknak, melyeket valahol valakik fölöslegesnek ítéltek, és most mégis műalkotássá lényegültek.

Helyőrség

Krzysztof Ducki plakátjairól

2020. április 19., vasárnap

Krzysztof Ducki plakátjai nemcsak tájékoztatnak, hanem párbeszédet provokálnak a nézővel, rafinált egyszerűségükben markáns gondolatokat fogalmaznak meg és vizuális játékként működnek – félreérthetetlenül pontosak, de közben furfangos feladványokat és ahaélményt is adnak azoknak, akik megpróbálják tetten érni a tervezői fortélyt.

Bonczidai Éva

Haris László fotóiról

2020. április 18., szombat

Látni egy gép szemével. Nézni valahonnan, ahol eddig sosem álltam meg nézelődni. Lenézni valahova, ahonnan sokszor nem láttam ki. Körülnézni a világban úgy, hogy a látás a legfőbb célom – ehhez hasonló gesztusokra ösztönöz Haris László sajátos művészete.

Bonczidai Éva

Gulyás Andrea képeiről

2020. április 17., péntek

Milyen a város arca? Nem egy városé, hanem az összesé? Milyen az ember által belakott tér, ha az ember nem jár-kel benne – ezt a látványt most, a kényszerű elszigetelődés idején még tanuljuk. De ha hiszünk annak, aki eddig is a nyüzsgő emberalakoktól függetlenítve látta a teret, elfogadjuk, hogy gyönyörű. Hogy a világban rend van. A kuszaságokban is.