Bonczidai Éva: Zarándoklat a lélek tériszonyos mélyeibe – Valentin Lustig képeiről

2020. szeptember 02., 09:47
Valentin Lustig: Zsuzsanna és a két másik öreg (120 × 90 cm, 2002)
A képre kattintva galéria érhető el.

Urs Widmer Valentin Lustig zarándoklata című, magyarul a Bookart Kiadónál most megjelent könyve remek kalauz e különös világban, melyet Valentin Lustig a vásznain láthatóvá tesz. Ez a zarándoklat nemcsak a világ különböző tájaira visz el, hanem az időt is bejárja, egy-egy óvatlan útvonal pedig a lélek tériszonyos mélyeibe vezet. Borzalmakat és nevetni való furcsaságokat mutat meg, csupa olyan dolgot, melyek csak az álmokban ilyen egyértelműen hihetők – a vágyak és a viszolygások megannyi megtestesülését örökíti meg úgy, hogy még a borzongást is kódolja ezekbe a látomásokba. A finom humor a kegyelem jelenlétét igazolja, és hogy a világ titkait kutatók olykor zavarba ejtő összefüggésekre bukkanhatnak.

Valentin Lustig a Petőfi Irodalmi Múzeumban dedikál – Fotó: Farkas Wellmann Endre

Sokan leselkednek ezeken a képeken, pajkos titkokat, igazi bűnöket, méltó bűnhődést vágynak látni ezek a mohó tekintetek. Máskor meg egy-egy régi történet újabb változatát, talán az időben eltévedt folytatást láthatjuk: Zsuzsanna meglesi a véneket, Léda lemegy a pincébe a hattyúhoz, később pedig öregasszonyként keresi meg a lépcső alján várakozó gácsért. Az álmok szövetéből azonban a történelem is fel-felsejlik: vándorlások, menekülések, belepusztulások és reménykedések rajzolják meg egy-egy nemzet történetét – így kerül ugyanarra a képre többféle feláldoztatás mementója. Például a Fantáziatáj az egyiptomi meneküléssel és Bözödújfalu romjaival úgy idézi meg a zsidó és a magyar sorsot, hogy nem kollektív önsajnálatra, hanem izgalmas gondolatkísérletre hív – ahogy Urs Widmer megjegyzi a menekülő szent család ábrázolása kapcsán: „Néha még mindig menekülők tűnnek fel a tóparton. Nekik Bözödújfalu Hekuba, még a pár marék romra is fittyet hánynak. Megvan a maguk baja, Egyiptom még messze van. Csak a csecsemő látja az írást. EGY AZ ISTEN. Még jó, hogy nem tud olvasni még, vagy ha mégis, jó, hogy nem tudja elmondani a véleményét édesanyjának.”

 

Valentin Lustig 1955-ben született Kolozsváron. Kisgyerek kora óta rajzol és képeket teremt. Festeni Tóth Lászlótól tanult, művészettörténetet pedig Ditrói Ervintől.
Szüleivel Izraelbe emigrált, besorozták, és az izraeli hadseregben szolgált. 1977 és 1982 között Firenzében tanult a Szépművészeti Akadémia festő szakán. 1983 óta Zürichben él.

 

(Megjelent a magyarországi Előretolt Helyőrség 2019. október 19-i számában.)