Orémus Kálmán: Botrány az iskolában

2020. december 19., 14:48
Kopriva Attila: Bad Bocklet (olaj, farostlemez, 60 × 80 cm, 2017)

Csönd volt. Szokatlanul mély csönd nyomasztott mindent ezen a napon a kis kárpátaljai falu iskolájában, csak néha hallatszott valahonnan kutyaugatás vagy a tyúkok kárálása. Egy teremtett lélek nem mozdult, pedig sem szünidő nem volt, sem vasárnap.

Bezzeg tegnap volt nagy sürgés-forgás, mindenki pingált, díszített. Azelőtt nap délután jött a telefon az igazgatónak a járástól, hogy jönnek ellenőrizni a hazafias nevelést, mert bejelentés érkezett, hogy itt magyarkodnak, meg alig hallani ukrán szót a faluban.

No, ekkor vette kezdetét a lázas készülődés, a magyar feliratokat néhány kivételével leszedték a falról, a bejárattal szemben egy ukrán nyelvű „Dicsőség Ukrajnának!” molinót helyeztek le, sőt még Petőfi képe alá is rittyentettek egy ukrán feliratot.

Szóval mindenki sürgött-forgott, de most csönd volt, mélységes csönd, mindenki benn, az épületben várta az ellenőröket, nehogy a gyerekek már az udvaron összetalálkozzanak ezekkel a nagy emberekkel, mert még valami butaságot találnának mondani. Sőt, néhány megbízhatatlan gyereket haza is küldtek, nehogy már bajt keverjenek.

És épp ebből lett a botrány. Az ellenőrök ugyanis késtek. Már egy órája vártak rájuk, egyre nehezebben viselve a bezártságot. Eközben Papp Violának, akit szintén hazaküldtek az iskolából, az jutott eszébe, ő bizony elmegy, megnézi, mire vélhető ez a halálos csönd, mert korábban ilyet el sem tudott képzelni.

Alig lépett be az iskola kapuján, amikor odakinn megállt egy autó. Kiszálltak belőle az ellenőrök és utolérték. Az egyik ráköszönt, természetesen ukránul.

– Jó napot kívánok! – válaszolta magyarul Viola, ahogy az egy jól nevelt gyermektől elvárható.

A férfi mérges lett és újra köszönt, persze, ukránul.

– Már köszöntem! – mondta Viola újra magyarul, kissé elbizonytalanodva az etikett szabályait illetően.

A magas rangú vendég még mérgesebb lett.

– Te… melyik orszagban elsz? – kérdezte dühösen, de most már magyarul.

– Hát Magyarországon – nézett rá a kislány ártatlan szemekkel.

– Te…te, hat mi ennek az orszagnak a fevarosa?—süvített fel az újabb kérdés.

– Nahát, a bácsi még ezt sem tudja? Természetesen Budapest – válaszolta Viola és sarkon fordult.

Na ekkor tört ki a botrány.

 

(Trianon 100)