Orémus Kálmán: Botrány az iskolában

2020. december 19., 14:48

Kopriva Attila: Bad Bocklet (olaj, farostlemez, 60 × 80 cm, 2017)

Csönd volt. Szokatlanul mély csönd nyomasztott mindent ezen a napon a kis kárpátaljai falu iskolájában, csak néha hallatszott valahonnan kutyaugatás vagy a tyúkok kárálása. Egy teremtett lélek nem mozdult, pedig sem szünidő nem volt, sem vasárnap.

Bezzeg tegnap volt nagy sürgés-forgás, mindenki pingált, díszített. Azelőtt nap délután jött a telefon az igazgatónak a járástól, hogy jönnek ellenőrizni a hazafias nevelést, mert bejelentés érkezett, hogy itt magyarkodnak, meg alig hallani ukrán szót a faluban.

No, ekkor vette kezdetét a lázas készülődés, a magyar feliratokat néhány kivételével leszedték a falról, a bejárattal szemben egy ukrán nyelvű „Dicsőség Ukrajnának!” molinót helyeztek le, sőt még Petőfi képe alá is rittyentettek egy ukrán feliratot.

Szóval mindenki sürgött-forgott, de most csönd volt, mélységes csönd, mindenki benn, az épületben várta az ellenőröket, nehogy a gyerekek már az udvaron összetalálkozzanak ezekkel a nagy emberekkel, mert még valami butaságot találnának mondani. Sőt, néhány megbízhatatlan gyereket haza is küldtek, nehogy már bajt keverjenek.

És épp ebből lett a botrány. Az ellenőrök ugyanis késtek. Már egy órája vártak rájuk, egyre nehezebben viselve a bezártságot. Eközben Papp Violának, akit szintén hazaküldtek az iskolából, az jutott eszébe, ő bizony elmegy, megnézi, mire vélhető ez a halálos csönd, mert korábban ilyet el sem tudott képzelni.

Alig lépett be az iskola kapuján, amikor odakinn megállt egy autó. Kiszálltak belőle az ellenőrök és utolérték. Az egyik ráköszönt, természetesen ukránul.

– Jó napot kívánok! – válaszolta magyarul Viola, ahogy az egy jól nevelt gyermektől elvárható.

A férfi mérges lett és újra köszönt, persze, ukránul.

– Már köszöntem! – mondta Viola újra magyarul, kissé elbizonytalanodva az etikett szabályait illetően.

A magas rangú vendég még mérgesebb lett.

– Te… melyik orszagban elsz? – kérdezte dühösen, de most már magyarul.

– Hát Magyarországon – nézett rá a kislány ártatlan szemekkel.

– Te…te, hat mi ennek az orszagnak a fevarosa?—süvített fel az újabb kérdés.

– Nahát, a bácsi még ezt sem tudja? Természetesen Budapest – válaszolta Viola és sarkon fordult.

Na ekkor tört ki a botrány.

(Trianon 100)

Helyőrség | Lehet, mert kell! – Trianon 100 pályázat – eredményhirdetés

A Petőfi Irodalmi Ügynökség Nonprofit Kft. a Trianoni békediktátum századik évfordulója alkalmából irodalmi pályázatot hirdetett Trianonnal vagy bármilyen Trianon-élménnyel kapcsolatos irodalmi mű létrehozására. A pályázati felhívásra 155 érvényes pályázat érkezett. A díjazott pályamunkák az ősz folyamán olvashatók lesznek a Helyőrség.ma portálon, a nyertesek névsorát pedig most tesszük közzé. A pályázat nyertesei 50 ezer Ft jogdíjban részesülnek, illetve kategóriánként a legjobbnak minősülő írások szerzőit további 100 ezer forint jogdíj illeti meg.

Hegedüs András

Restek háza

2020. december 19., szombat

2002-ben, a kárpátaljai Aknaszlatinán szívtam először életemben cigarettát egy lány lábujjai közül. Szombat este volt, és mi több buliban oszlottunk szét. Nekem egy kisebb, családiasabb hangulatú jutott. Ettől persze akadt alkohol bőven, sikerült feloldódnunk. Ránk is fért. Arra már nem emlékszem, miért jutott eszembe, hogy bedugjam a cigarettámat a lány jobb lábának nagy és a mellette lévő kisebb ujja közé. Pillanatnyilag jó ötletnek tűnt, és szerencsére jól is sült el, mindenki nevetett. Ő is.

Mezei Attila

Selmec felé…

2020. december 19., szombat

Salamon Feri 1914-ben fényesen leérettségizett, erdész apja, aki a püspöki erdőket kezelte a Mecsek keleti oldalán, kereskedőt szeretett volna taníttatni fiából. Mindig összevitatkoztak, a fiú gyakran túllépte az atyai tisztelettel kapcsolatos határokat, vagyis kivörösödve, ordítva tiltakozott az ellen, hogy „süvegcukor- és pertlieladással töltse ki egész életét”. Az apa viszont eddigi tanárait illette méltatlan jelzőkkel, minden ökörnek elmondva őket, akik nem voltak képesek megtanítani lázadó fiát arra, hogy mi a különbség a szatócs és a kereskedő között.

Kisimre Ferenc

Trianoni hétköznapok

2020. december 18., péntek

De Trianon nem így akarta. Megnyomorítottak bennünket, olyan szegények lettünk, mint a templom egere! Nem adtuk fel, dolgoztunk tovább.

Szalontai Erika

Csillagcsokor

2020. december 18., péntek

Eljött az ősz, aztán a télidő is. A vagonokban dermesztő hideg lett, a falécek között besüvített a szél. Nagykabátokat cserélgettek ennivalóra egymással, a pénznek itt nem volt értéke.

Néha jött egy autó, szép ruhába öltözött emberek szálltak ki belőle, körbejártak, megszemlélték a nyomorukat. Bólogattak, hümmögtek, aggodalmas kérdéseket tettek fel, aztán elmentek.

László Boglárka

Veszteségeink

2020. december 17., csütörtök

Ballagott a liget felé az egyre homályosabb alkonyban. Korgott a gyomra az éhségtől, és a Damjanich utca végén levő fogadóra gondolt, ahol olcsóbb volt az étel, mint a belvárosban, arrafelé indult. Hiába a sok fordítás, amit a padlásszobában körmöl négy nyelvből, alig van pénze. Apollinaire Kalligrammáira gondolt, a dadaisták kiáltványára, Thomas Mann írásaira, Pirandello drámáira, az alkotás gyötrelmére és gyönyörére. Kell-e még fordítás, kell-e irodalom, kell-e művészet egyáltalán?

A Centrálban az a szóbeszéd járja, hogy Kosztolányi egy antológiát készít elő, melynek címe: Vérző Magyarország. Mindenki írni fog

Pozsgai Donát

Rövid történetek arról, mi lett volna, ha

2020. december 17., csütörtök

– Tudod, hogy mi hol élünk?

– Igen, Pécsen.

– De hogy melyik országban?

– Az Egyesült Európai Föderációban.

– Emlékszel? Meséltük már neked, hogy európai és magyar is vagy. Tudod, mint amikor a tájházban voltunk, és kérdezgettél.

– Ühü.

Labancz Eszter Csenge

Ki is az igazi magyar?

2020. december 17., csütörtök

Nagyon régről maradt meg ez a történet, több száz másik társával volt felfűzve egy vastag bőrkötéses irományban. Szép kék tintájú pennával írták azokat is, csakúgy, mint azt, amely megfosztott egy élettől egy ártatlan lelket.

Serfőző Anna

Volt egyszer egy Trianon

2020. december 17., csütörtök

Azt mondják, régen olyan nagy hegyeink voltak, hogy a tetejükön állva meg lehetett fogni az eget, és elkapni a felhőket, belezárni egy befőttesüvegbe, majd hazavinni és nézegetni; volt egy olyan igazi tengerünk, ami nem a Balaton volt...

Kaszás István

Az ötödik nemzedék

2020. december 17., csütörtök

A rég holt nagyapák, apák szomorú története visszhangzott benne most is. Félárvaként nőtt föl, akárcsak apja. A rettenetek idején, mikor a turulmadarakat nem saját szárnyuk, hanem a robbantások repítették az égbe, és menekültek szekereivel zsúfolódtak az utak, az otthon maradottak pedig lányaikat a trágyadombba fúrt rejtekbe bújtatták, beözönlöttek az országba a megszállók.

Fráter Zsuzsanna

Hasadások

2020. december 17., csütörtök

Talán sosem szerettem igazán Radu Misut, pedig jó ember volt, jobb, mint én, mégis elhagytam. Azt mondtam neki, hogy a hazámért, de ez nem volt igaz.

A titkos helyünkön, a kertünk végében álló nagy diófa alatt találkoztunk azon a fülledt, június végi délutánon is, amikor közöltem vele, hogy a családommal Szamosbecsre költözünk, ami ugyan csak néhány kilométerre fekszik Bagostól, de pár hét óta már egy másik országhoz tartozik.

Orémus Kálmán művei

Legfrissebb hírek

2021. január 19., 15:28

Léphaft Pál
karanténosz

2021. január 19., 15:15

Mátyás Hudák Katalin
Versek

2021. január 19., 15:07

Nagy Milán László
Versek

2021. január 19., 07:22

Kövesdi Károly
Versek

2021. január 19., 04:10

Tóth N. Katalin
Divatbemutató

2021. január 19., 03:35

Pál-Lukács Zsófia
„Jobban is ismerhettem volna” (Esterházy Péter) – Száz éve született Mészöly Miklós

Helyőrség