Egy nyelvész neve munkássága alapján aligha marad fenn. Horger Antal nevét azonban bizonyára azok is ismerik, akik semmit sem tudnak a munkásságáról. És persze csak azért, mert egy sérelemért verses elégtételt vett rajta József Attila. Ismerősek a sorok a Születésnapomra című költeményből: Ha örül Horger Antal ur, / hogy költőnk nem nyelvtant tanul, / sekély / e kéj –
A versszakok páros rímei, valamint az utolsó két sor viccesnek ható szójátéka még fokozza is a gúnyos szándékot. De mi is történt Horger Antal és a „versbeszélő”, azaz József Attila között. A versben így van rögzítve a korábbi konfliktus: Lehettem volna oktató, / nem ily töltőtoll koptató / szegény / legény. // De nem lettem, mert Szegeden / eltanácsolt az egyetem / fura / ura. // Intelme gyorsan, nyersen ért / a „Nincsen apám” versemért, / a hont / kivont // szablyával óvta ellenem. / Ideidézi szellemem / hevét / s nevét: // „Ön, amig szóból értek én, / nem lesz tanár e féltekén” – / gagyog / s ragyog. // Ha örül Horger Antal ur, / hogy költőnk nem nyelvtant tanul, / sekély / e kéj –//
Egy költővel aligha szabad vitatkozni (hiszen: költő!), de a körülményeket érdemes megismerni. József Attila 20 éves bölcsészhallgató, Horger Antal 53 éves akadémikus, nyelvészprofesszor, később a kar dékánja. A hallgató ellen már ügyészségi nyomozás folyik lázadó hangnemű verseiért (Nem én kiáltok, Lázadó Krisztus). Az egyetemen nyilván téma az ügy, Horger Antal 1925. március 30-án két tanú jelenlétében behívatja a hallgatót (és a tanú későbbi emlékezete szerint) ezt mondja: „Kérem, József úr, ön egy verset irt a Szeged múlt szerdai számába. Többek között azt írta, hogy nincs se istene, se hazája. És hogy ha kell, eladja magát, és embert öl. Kérem, én a bölcsészeti kar álláspontját közlöm önnel: ön középiskolai tanár ilyen felfogással nem lehet, ilyenre nem lehet oktatni a magyar ifjúságot, ön elvégezheti a bölcsészeti tanulmányokat, de tanári oklevelet, míg én itt leszek, nem fog kapni.”
A 150 éve, 1872. május 28-án Lugoson született Horger Antalnak rossz tapasztalata volt az erőszakról. Három évvel korábban ugyanis felesége meglőtte, amikor összevitatkoztak a Szegedre való költözésen. Emberölés kísérlete miatt per is indult az asszony ellen, de végül Horger kijelentette, hogy nem kívánja az asszony megbüntetését. Az eset jó alapot szolgáltatott a bulvársajtónak, hogy személyével foglalkozzon, s bőven taglalja a házastársi konfliktust.
A nagyközönség tehát leginkább a József Attila-versből ismeri Horger Antal nevét, a magyar szakos egyetemisták viszont egy nyelvtörténeti hangtörvényből, amelyet Horger-törvénynek is neveznek (hivatalos, megjegyezhetetlen neve: két nyílt szótagos tendencia, vagyis azért annyira nem is törvény). Lényege, hogy a három vagy többtagú szavakban ha az első két szótag nyílt magánhangzóra végződik, akkor a nem hangsúlyos második idővel kieshet. Nyelvtörténeti iskolapéldák: uruszág – ország, szuluga – szolga, palica – pálca, malina – málna. További, máig ható és mai változatokat is jelentő példák: halovány – halvány, azután – aztán. De talán ide sorolható a helyiség – helység szópár is, persze tudva azt, hogy ezek között már némi jelentéskülönbség is kifejlődött, amit a nyelvhasználók nem nagyon szeretnek tudomásul venni (például mosdóhelység, ami helyesen: mosdóhelyiség lenne). Sőt, ha továbbvezetjük ezt a tendenciát, akkor az olyan szóösszerántásokból keletkezett szóbeli egyszerűsítések is ide sorolhatók, mint az azt hiszem – asszem, a mi az újság – mizujs, a valószínűleg – valszeg, a szaknyelvben az akkumulátor helyett akkumlátor, és egyes nyelvjárásokban a tanítani – tanítni formák. A jelenséget a gyorsuló beszédtempó, a nyelvi gazdaságosság, valamint az a memóriasajátosság okozza, amelynek során ha egy szó elejét észleljük, akkor már könnyen „kitaláljuk” a folytatást, vagyis nem is kell az adott szót végigmondani.
Horger hangtörténettel, szófejtéssel (etimológiával), valamint nyelvjáráskutatással foglalkozott. Neki köszönhető az első részletes nyelvjárási térkép, amelyet A magyar nyelvjárások című (1934) aprólékos, pontos nyelvi adatokkal jegyzett munkájához mellékelt. Kutatta a csángó nyelvjárást, közreadott hétfalusi népmeséket. És hangsúlyozzuk: nem tiltotta ki az egyetemről József Attilát, csak eltanácsolta a tanári pályáról. A költő önként hagyta ott a szegedi egyetemet, Bécsben kapott ösztöndíjat, majd Párizsban tanult.
Egyébként Horger Antalt Simonyi Zsigmond jeles nyelvész tönkretételével is vádolják. Simonyi a Tanácsköztársaságban vállalt pozíciót. Horger 1919 őszén lett akadémikus. Simonyi udvarias köszöntő levelére Horger durván válaszolt, amibe Simonyi belebetegedett, és rövid időn belül meghalt. Horger budapesti lakását 1945-ben az oroszok feldúlták, betegsége folytán megsüketült, nyomorgott. És hogy beteljesedjen rossz híre még 1946. április 14-én bekövetkezett halála után is belerúgtak. 1949-ben Rubinyi Mózes azt írta róla, hogy „a fasizmus első európai hírnökei” közé tartozott, s közvetve a Simonyinak okozott „lelki sérülés” vezetett Simonyi halálához.
Horger Antal természetesen hibás abban, hogy egy verset szó szerint értelmezett, de megérthető, ha a kor történelmi hangulatában, egy tanárképző intézmény (egyetem) belső életében keletkezett zavart így kívánt megoldani. Megérdemelne néhány jó szót. A sors igazságot szolgáltatott József Attilának: Én egész népemet fogom / nem középiskolás fokon / taní- / tani!
Legalább kétféleképpen ismertük a történetet, és ezen túl is könnyen mondhatnánk újat egymásnak néhány zaklatott, személyesen megélt eseményről. Pedig ez a történet a miénk volt, ketten éltük, építettük, emeltük az egekbe, és ketten vezettük zátonyra is. Ahol rendszerszintű hibák futnak a személyiségben, ott az érzelmi kapcsolat is örökös veszélyben van: az ördög röhögve játssza ki a legnagyobb szerelmet is.
Pontokba szedett útmutatás volt, csak nőknek. Mert bizony van néhány rossz tulajdonságunk, különösen így, háború idején. Hajlamosak vagyunk túlgondolni dolgokat, pletykálni, panaszkodni, magunkat sajnáltatni és egyebek. Valami azonban mindannyiunkból hiányzik – a hála. Valódi hála mindenért, amink van, és amink nincs is.
Tudják, mi a közös Emil Friedrich Christmannban, Vidor Emilben és Kerényi Frigyesben? A válasz egyszerűbb, mint gondolnák: mindhárom név ugyanazt az embert takarja, aki későbbi írótársához, Herczeg Ferenchez hasonlóan élete első éveiben egyetlen szót sem tudott magyarul. Mégis mindketten a magyar irodalom jelesei lettek, bár előbbi tehetsége elhalványult a nagy kortársak árnyékában, s ha nincs az Eperjesen megtartott költői verseny, az annak tiszteletére felállított, a minap felújított obeliszk, ma már a nevére sem emlékeznénk.
A váradi biblia (1661) a Károli Gáspár korábbi fordításában és kiadásában megjelent Károli- vagy vizsolyi biblián (1590) alapuló magyar bibliakiadás, az első Erdélyben/Partiumban kiadott teljes bibliafordítás, amely több évszázadon át befolyással volt az erdélyi protestánsok hitéletére, nyelvhasználatára. Nem hivatalosan váradi-Károli bibliának is nevezik.
A háború első heteiben megugrott városunk lélekszáma, de amikor a központban jártam, alig láttam ismerős arcokat. Mindenhol babakocsis, kutyát sétáltató idegenek vettek körül. Szinte pánikhangulat lett úrrá rajtam, igyekeztem mielőbb hazatérni. Elkeserített a gondolat, hogy alig maradtunk itthon mi, beregszászi magyarok.
Első felvidéki útja során 1845- ben közel egy hónapig időzött Petőfi ottani barátai körében, Eperjesen. Az akkor már Tarca parti Athénnak is nevezett települést, ahol 1667-től evangélikus kollégium működött, és amelyet a 19. század közepén már kevert ajkú, de magyar szellemiségű városként emlegettek a kortársak. Miként magát a megyét, Sárost is kedélyes Gascogne-nak nevezték, sokszínű kisnemesi társadalmára utalva, mely egy valamivel később élt író, Mikszáth Kálmán művei révén vált országszerte igazán ismertté, máig hatóan részévé válva a magyar kultúrtörténetnek.
Gyorsul a világ, mi is gyorsulunk, sietünk, késünk, elkeverünk, elnézünk, elfelejtünk… Néha túl sok a bejövő adat, mi meg hát, hogy felületességünk vagy sietségünk okán ne bántsunk meg másokat, valljuk be, füllentünk. Sokszor már maga a Hogy vagy?-ra adott válasz is hazugság.
Mindig is rettegtünk attól, hogy a családunk valamelyik férfitagja megkapja a behívóját. Békeidőben nem is volt ez olyan nagy baj, hiszen meg tudtuk találni a kiskapukat, ismerősöket, s még a hatóságok is szemet hunytak afelett, ha valaki nem jelent meg az előírt helyen és időpontban. Legfeljebb a minimális összegű bírságot kellett utólag befizetnie.