Izer Janka: Harmadik tárca – harmadik rémálom

2021. szeptember 13., 09:49
Maria B. Raunio: Fehér álom (tempera, szén, vászon, 63 × 90 cm, 2013)

Volt egy nagyon sötét időszaka az egyetemi éveimnek, amikor hetente (néha gyakrabban) pánikrohamra ébredtem. Túlélt szívrohamhoz hasonlítható élmény. Arra riadtam fel ilyenkor, hogy alvás közben elfelejtettem lélegzetet venni. Fulladozva levegő után kapkodtam, a szívem ijesztő sebességgel vergődött a mellkasomban, mintha szabadulni akarna, miközben görcsösen szorított össze a félelem. A sötétben mindenféle árnyak jöttek felém, és az iszonyattól kimeredt szememet becsukni sem mertem.

Az a jó, hogy egy-egy ilyen után az ember már nemigen akar öngyilkos lenni. Cserébe időnként a legjobb pillanatok között jelenik meg hirtelen a halálfélelem, a szorongás. Ami aztán keserűvé változtatja az édeset, feketévé a szürkét, a fekete meg még üresebbnek és sötétebbnek tűnik. Na, ilyenkor aztán próbálkozhat az ember az apró örömök megélésével, jó kis pofonokat oszt az elmúlás. Ebből a rémálomból felébredni a legnehezebb. Szembenézni a saját pusztulásunkkal.

A jó az, hogy a halálfélelem két részből áll. Egyik a halál utáni léttől/nemléttől való félelem (amiben talán a hit nyújthat némi vigaszt, segítséget). A másik, sokkal fontosabb része az élethez kapcsolódik. Azokra a dolgokra világít rá, amiket még nem tettünk meg. „Vele haragban váltam el, pedig szeretem; arra a hegyre még nem másztam fel, pedig gyerekkori álmom; még nem olvastam azt a könyvet, és nem is ejtőernyőztem.” Kicsi és nagy feladatok hosszú listájával szembesülünk ilyenkor. De ez a lista enyhítheti a félelmet, az életet pedig teljessé teheti. Hiszen, ha mindent megtettünk, amit akartunk, mindent, ami a bakancslistánkon áll, akkor bármi történhet. Nyugodt lelkiismerettel maradhatunk vagy távozhatunk. A nyugodt lelkiismeret biztonsága pedig ahhoz a boldogsághoz vezet, amit e rövid tárcasorban tárgynélküli szerelemnek neveztem el.

Izer Janka | Második tárca – második rémálom
Hányszor mondogattam magamnak, hogy „na, majd ha vége az egyetemnek, lesz időm lazítani, lesz időm olyan dolgokra, amik boldoggá tesznek”, „na, még ezt a recenziót megírom, aztán megengedhetem magamnak, hogy a saját kedvemre írjak”.

 

(Megjelent az erdélyi Előretolt Helyőrség 2021. augusztusi számában)