Izer Janka: Tárcák

2020. május 18., 07:42
Csáki Róbert: Készülődés (olaj, vászon, 170 × 137 cm, 2019)

Halálfélelemből születünk

Azt mondják, az irodalom az életről szól. Lehet. De a motivációja a halálfélelem. És nem csak a hírnév megszerzése miatt. Thomas Mann A varázshegy című regényében egy olyan gondolatot fogalmaz meg, miszerint az élet önmagában halál. Nemcsak azért, mert oda tart, hanem mert közben is pusztul a test. A sejtek folyamatosan elhalnak, cserélődnek. Már azt is megmondta a tudomány, mennyi idő kell hozzá: hét év alatt teljesen újjászületünk.

– Rothadás, enyészet […] Hiszen az voltaképpen égés, oxigénnel való egyesülés.

– […] Oxidáció.

– És az élet?

– Az is. Az élet is, fiatalember. Az élet is oxidáció. Lényegileg a sejtfehérje oxidációs égése, innét ered a finom állati meleg, amiből olykor túl sok van. Hja, az élet meghalás, hiába is szépítjük.

Thomas Mann kitér külön a női testre is, arra, ahogyan az változik az idő múlásával. Az olvasó is tovább tudja gondolni, miről van szó. Hogy mennyi mindent megtesznek a nők az öregedés elrejtésére. Alakformáló ruhák, ránctalanító krémek. Mindezt miért? Hogy jobban, vagy tovább kelljenek a férfiaknak.

De nem véletlenül. A szexualitás a Maslow-piramis legalsó szintje az éhséggel és a szomjúsággal együtt (Maslow az emberi szükségletek szintjeit ábrázolta egy piramis formájában). Milyen furcsa, hogy az adott egyed evés és ivás nélkül elpusztul. Szexualitás nélkül viszont végigélhetne egy életet (lásd pl. papok). Mégis alapszükséglet. Miért?

Miért akarja (majdnem) minden lény továbbörökíteni magát annyira, hogy ez olyan fontossá váljon, mint az evés vagy az ivás?

A faj fenntartásának ösztöne gyakorlatilag mintha egyé válna az életösztönnel. S így a szexualitás-mentes élet egyenlő lenne a halállal.

Érdemes megfigyelni, hogy ott, ahol jobban hisznek a túlvilági létben, csökken a szexualitás mértéke. A keresztény vallás a halál utáni létre, a mennyországra koncentrál, amelyhez az evilági élet csak átmeneti állapot. Így lesznek az aszkéták, a papok éhező, szomjazó, szűzi lények, akik szigorúan követik a keresztény tanítást. Tehát egy olyan társadalomban, ahol a halál utáni élet biztosnak tűnik, csökken a halálfélelem, a szexualitás megélése bűnnek ítéltetik („Ne paráználkodj!”). Az etruszk népet viszont – akiknél az egyik leglátványosabb halottkultusz működött, így a halálra koncentrálást tételezzük fel –, kifejezetten aktív szexuális életet élő népként ismerjük.

Hogyan függ össze a szexualitás a halálfélelemmel? A halál „túlélésének” legismertebb és leginkább bizonyított, tapasztalatokon alapuló módja a gyereknemzés. Nem lehet tehát véletlen, hogy a gyermektelen nőknél harminc éves kor körül, a férfiaknál a negyvenes években van egy erőteljesen szorongó időszak, mikor az utód létrehozása létszükségletté válik. A termékenységi idő lejárásának közeledtével a félelem folyamatosan növekszik. És ez az érzés a súlyos betegségek alatti hangulathoz hasonló, ahol a halál közeledtét éli át az ember.

Természetadta tulajdonsága a nőnek, hogy az izzadás, tehát a fenti idézetben említett oxidáció hője/szaga kisebb, mint a férfié. A bőre szőrtelenségével a gyerekkor puhaságát, fiatalságát idézi (a férfi erejével szemben). És szülni tud. Mintha a gyengébbik nem felette állna a halálnak.

És nem véletlen, hogy a fiatal, szüléshez alkalmas idomokkal rendelkező nő a legvonzóbb minden korszakban, amikor a férfi a szexre gondol (és nem mutogatni akarja a párját – mint egy autót).

Ám a szex önmagában még nem biztosítja a férfit. Hiszen amíg a házasság vagy a patriarchális társadalmak egyéb „nőbirtokló” intézménye létre nem jött, a nők szabadon váltogathatták partnereiket. Így a férfi sosem lehetett biztos abban, ő nemzette-e a gyermeket. Egyrészt az újszülött az anyját felismeri, de az apját nem, másrészt a gyereknemzés sem nyilvános helyen történik, a fogantatás még kevésbé.

Tehát valószínűleg nem arról van szó, hogy a férfi azért akar minél több nőt megszerezni, hogy sok életben maradt utódja legyen, hanem mert abból a sok utódból nagyobb eséllyel lesz olyan, aki biztosan az övé.

A nők esetében nincs effajta bizonytalanság. Ők inkább azért küzdenek, hogy biztosítva legyen a megtermékenyítésük azáltal, hogy a férfit maguk mellett tartják.

Ezért az öregedés vagy a havi menstruációs ciklus terméketlen időszakainak elkendőzésére már régóta törekednek a nők. Mindig kívánatosnak maradni, ez a cél. Tudott, hogy a ciklus termékeny időszakában megváltozik az illat, a száj sötétebb színűvé válik, a bőr megszépül, a mellek megnőhetnek. Nem véletlenül jött létre a parfüm, a rúzs, a többi sminkeszköz, a bőrápoló krémek, balzsamok, a fűző és utódai.

Mert ezért kell a nő a férfinak. Hogy általa ő is részesüljön az öröklétből.

És emiatt van az, hogy akár Istenről, akár a halálról, akár a szerelemről olvasunk, vagy írunk, csak ugyanazt a témát járjuk körül más és más módokon.

 

A társasági élet

Gondoltam, itt az idő társasági életet élni. Már két hete nem találkoztam senkivel. Felkeltem, fogat és hajat mostam, megfésülködtem. Szép, tiszta ruhába bújtam. Akkor eszembe jutott, hogy esetleg süteményt is sütök, hátha örülnek neki. Kakaóscsiga jó lesz. Mire elkészültem, dél lett. Sebaj, kávézáshoz jó igazán egy kis édesség. De mi van, ha többen jövünk össze, nem csak egy-két ember? Jobb, ha egy üveg bort is magammal viszek. Fogtam a bort, a süteményt dobozba raktam, s elindultam.

Az utcában megállított a rendőr:

– Maga hova megy?

Akkor jutott eszembe, hogy kijárási tilalom van. Sebaj. Úgysem szeretem az embereket.

 

(Megjelent az erdélyi Előretolt Helyőrség 2020. áprilisi számában)

Legfrissebb hírek
2020. augusztus 03., 07:53
2020. augusztus 03., 07:31
2020. augusztus 03., 07:20