Acsai Roland: Versek - Az alkaioszi strófák ciklusból

2021. március 29., 09:13
Gulyás Andrea: Kabala (akril, vászon, 30 × 30 cm, 2018)

TE ÉS TE

Felejt el emlékezni, amíg vakít
a fény, amíg vakít a sötét, amíg.
   Addigra eljön ő is érte.
     Már aki. Még ami. Csak te és te.

Törött kijelző. Jégrianás. A hó.
Ez minden és a semmi. Hamis. Való.
   Állat-növény gyűlik köré most.
     Mint kenyerét: a világba szétoszt.

Helyőrség | Interjú Acsai Rolanddal
Az Irodalmi Jelen folyóirat minden hónapban megnevezi a hónap alkotóját, aki személyével kiemelten foglalkozik és műveire erősebben fókuszál. Legutóbb Acsai Roland költőre esett a választás – interjú is készült vele, Viola Szandra és Halmai Tamás kérdezték a szerzőt.


VÉNY NÉLKÜL

A gyertya még, a gyertya, a fénye még,
a lángja még, a füstje, a gyertya még.
   Még évelő a mindenség nö-
     vénye a szívbe rakott igében.

A gyertya már, a gyertya, a fénye már.
A még, a már: két elrepülő madár.
   Az évutó eljött, ahogy kell.
    Vénye a szívbe rakott időben.

 

ÁLL MÉG A HÁZ

Áll még a ház. A nád susogása hív.
Ki tudja, hogy hová? (Hova nem lehet.)
   A víztükör nem mozdul meg már.
     Titka ma még az a régi nádas.

A békalencse vastagon ült vizén.
Alatta némán úsztak a napjaink.
   Áll még a ház, a létezésé.
     Nádasa hív, susogása szólít.