Acsai Roland: Versek - Az alkaioszi strófák ciklusból

2021. március 29., 09:13

Gulyás Andrea: Kabala (akril, vászon, 30 × 30 cm, 2018)

TE ÉS TE

Felejt el emlékezni, amíg vakít
a fény, amíg vakít a sötét, amíg.
Addigra eljön ő is érte.
Már aki. Még ami. Csak te és te.

Törött kijelző. Jégrianás. A hó.
Ez minden és a semmi. Hamis. Való.
Állat-növény gyűlik köré most.
Mint kenyerét: a világba szétoszt.

Helyőrség | Interjú Acsai Rolanddal

Az Irodalmi Jelen folyóirat minden hónapban megnevezi a hónap alkotóját, aki személyével kiemelten foglalkozik és műveire erősebben fókuszál. Legutóbb Acsai Roland költőre esett a választás – interjú is készült vele, Viola Szandra és Halmai Tamás kérdezték a szerzőt.

VÉNY NÉLKÜL

A gyertya még, a gyertya, a fénye még,
a lángja még, a füstje, a gyertya még.
Még évelő a mindenség nö-
vénye a szívbe rakott igében.

A gyertya már, a gyertya, a fénye már.
A még, a már: két elrepülő madár.
Az évutó eljött, ahogy kell.
Vénye a szívbe rakott időben.

ÁLL MÉG A HÁZ

Áll még a ház. A nád susogása hív.
Ki tudja, hogy hová? (Hova nem lehet.)
A víztükör nem mozdul meg már.
Titka ma még az a régi nádas.

A békalencse vastagon ült vizén.
Alatta némán úsztak a napjaink.
Áll még a ház, a létezésé.
Nádasa hív, susogása szólít.

Versek

2021. április 01., csütörtök

Szegény, bolondos, Cristoforo fattya, én,
hajóm Kelet felé ma is Nyugatra tart,
s remélek még csodát, hogy révbe ér a vén…
De bősz habok prédája lett a Móka-part!

Húsvét előtt busz után

2021. április 01., csütörtök

Aztán nevetett, én megköszöntem.

Eldöntöttem, legközelebb inteni fogok.

És bár megkérdeztem volna. Elnézést Uram,

honnan tudja, hogy még találkozunk?

Mind elmegyünk, a ráncolódó make-upok alatt mind elmegyünk,
a LED-es mennyezet alól megyünk felfestett nyilakat követve
a mélygarázs felé, hitelkártyákkal telt zsebünk,
ki visszanéz, reklámmá változik, a képernyőre fagy,
végül mind elmegyünk, hiába kreditpontok meg bónuszok,
és táncolunk drogériák során a menny kárpitjain,
visz üveglift, betongyomorba vagy plázaég felé

Bence Lajos

Csak ki kell várni…

2021. március 30., kedd

míg a csapat lemaradó tagjaira
várakoztunk Becskereken,
a városközpontban egy
bár-kricsmiben, hol 50-nél
több Marsall-képet,
relikviát számláltunk össze

Gyüre Lajos

Versek

2021. március 27., szombat

Nyugtalan felrebbennek,
mint kik időtlen időkben járnak,
húznak új tájakra
– űzött vadmadár-sereg –,
torokhangjukon bús nótákat
dúdolva viszik múltjuk,
sorsukkal összekötve mindhalálig.

Verebes Ernő

Hunoknak Bosznia

2021. március 27., szombat

Mi voltunk azok, kik a hajdan megszokott
Limestelenségben a meztelenséget képviselik:
Észak-balkáni dél-magyarok,
Nemzeti nagyzolásban kisebbségek,
Kik hiába verik a sziklába az éket,
Csak egymás szívébe látnak bele.
Így tárult fel otthontalanságuk otthonos jellege.

Forró-Bathó Eszter-Anna

Rendet raktam

2021. március 27., szombat

Ma rendet raktam a polcomon.
Nagy port kavartam, csak amiatt pislogtam többet.
Előkerült a nagyapám régi pipája,
És előkerült egy régi fotóalbum.

Celler Kiss Tamás

Versek

2021. március 26., péntek

egy vita közepén, háromkanyarnyira a kiindulóponttól.
én akartam, hogy ne légvonalban menjünk (ha már így alakult,
szenvedjünk meg, mondtam). (kérsz egy pohár bort, kérdezed):
ez volt az első kanyar. a visszapillantó tükörben a benzinkút,
amelyet éppen elhagyunk (adj egy kis időt, hogy összeszedjem
a gondolataimat, kérted). közben a térképet néztem

Szabó Fanni

Versek

2021. március 25., csütörtök

Azon az éjjelen róla álmodott a postás,
a kalóz, a mérnök, a költő, és róluk
álmodott az anyja, ez a homályos tudás
birodalma, amin csak ő uralkodik.

Balázs F. Attila

A rúgás

2021. március 25., csütörtök

ma Vian a cigány fuvaros lova jutott eszembe
reggeltől estig egyedül húzta a rönkökkel
megrakott szekeret az állomás és a tűzifát
vásárló kuncsaftok lakcíme között

Acsai Roland művei

Helyőrség | Interjú Acsai Rolanddal

Acsai Roland | Tányércica

Az egész történet azzal kezdődött, hogy Klári kapott ajándékba egy porcelántányért a nagymamájától, aminek az alján egy rózsaszínű macska látszott. A cica fejét halványkék masni díszítette, és bajuszának szálai úgy ágaztak ki apró, fekete orrából, mint a sárga napsugarak. Viszont karmot elfelejtettek neki rajzolni, pedig karom nélkül egy macska nem is macska. A barna hajú és kék szemű kislány egyébként kedvelte a cicákat. Bár neki nem lehetett saját macskája, a szomszédé sokszor besurrant hozzájuk, amikor kinyitották az ajtót, és Vörit – így nevezték el a színe miatt – csak egy szelet felvágottal lehetett kicsalogatni.