Balajthy Ferenc: Márciusi színek és más versek

2024. április 02., 08:55

Németh István: A tavasz hírnöke

Márciusi színek

Március Tizenöt
Kikeleti gyöngy!
Ez a legszebb ünnep,
Nincs ennél ékesebb,
Mosolyog a Föld!

Piros az ég alja,
Fehér még a köd.
Zöld lesz a fűz ága,
S Nap az álom tájra
Szép kokárdát köt!

Krisztus-kereszt a láncomon

Kihúzott szegek égre meredtek mind,
Halott, s vér tiszta hegyen a holttest.
Magára maradt a kereszt már megint,
Minden beforrt, nem jelzett sehol seb.

Egy pillanatra sötét volt, majd égett,
Kigyúlt az összes csillag, fényfáklya.
Szél suhogott, millió angyal szárnya,
Mikor ott egy holttest – Istenné lett!

Azt hitték, megölték Őt, mint a latort,
De élőbb lett, akár csak valaha volt,
S kétvégű világban – megszületett!

Azóta emberszívben, képen, zászlón,
Akárhogyan, fonott ezüst nyakláncon,
Hordom – s áldom – azt a feszületet!

Gyümölcsoltó szerelem
(Holtodiglan-holtomiglan)

Oh, csakis én tudom, hogy te nem vagy,
Te már nem tudhatod, hogy én vagyok!
S öregszem, ám emlék-ifjan maradok!

Bár lombtalan fa reszket, megölné fagy,
Nap szunnyad benne, mégis élő termet,
Hogy hozzon gyümölcsoltó szerelmet!

Mag kikel, fa zöldell, s a gyümölcs érik,
De mind lepotyog, – viharok széttépik!

Te már nem tudhatod, hogy én vagyok,
De érezned kell, – hogy veled maradok!

(Megjelent a vajdasági Előretolt Helyőrség 2024. márciusi számában)