Ilyés Krisztinka: Két vers

2021. október 23., 09:41
Dobolyi Tamás: Üvöltő kutya Dante nyomán (színes linómetszet)

Délibáb


koromsötétben ünnepeljük
a feláldozásokat,
bűzlenek a szemgolyók
a rothadó lélek szagától,
itt valahogy minden
szétmállik, nincs vér,
nincs kapkodó kéz.

azt hiszed békülni jöttél,
szárnyakat és kötelet
ragasztasz a bőrre.

Ilyés Krisztinka | Versek
Beteg szerelem a miénk. Jelszavaink egymás torkán akadnak. Mondd, Magyar föld, Te hallod a dobogást?

mikor álomból ébredsz álomba
csak arra emlékszel, hogy
sárkányt reptetsz és fuldokolsz.

 

Polaroid

Kutyaugatásokat festesz,
hópuha kattintásokkal
összezúzod a hajnalokat,
polgári lakások illatára
vadászol, emlékfoszlányokat
aggatsz a múlt századra,
keresed rajtuk önmagad,
sárgul itt minden,
rettegsz a találkozástól,
de nem tudsz elmenekülni,
s így beöltözöl egy polarodiba.