Imádom megtalálni régi dolgaim.
Egy hónapja, amikor még nevetni-
valónak tűnt Dési szigora (maradj otthon),
kamaszkorom narancssárga dzsekijének
zsebéből húztam ki egy cetlit: dunakavics-
királydatolya-négercsók, hogy ne felejtsem,
ha elküldenek a boltba.
Ma, húsvét. Európa-szerte halottak tízezrei,
nem éreztem nagyobb szükségét a hitnek:
Jézus feltámadott!
Otthon-zárdában, az Egri csillagok került sorra,
s ahol Jumurdzsák fogságából kiszabadul Éva
és Gergő, egy könyvjelzőnek használt
újságszélen leltem gyerekírásom:
semmi sem olyan hasznos, mint az álmok.
Kötelező olvasmány volt. Tízévesen
könyvjelzőztem azt a részt, ahol Gergő és Éva…
a Film Színház Muzsika egy darabján,
kövér, több irányba dőlő betűk:
semmi sem hasznosabb, mint az álmok,
hogy ne feledjem.
(Karantének)
Volt egyszer, hol nem volt, réges-régen, a hajdani Magyar Királyság idejében, mégpedig a királyi fővárosban, egy csodaszabó. Ragyogó, bodros szoknyákat varrt úriasszonyoknak, csillogó báli ruhákat színésznőknek, és még udvarhölgyeknek is varrt tengerként hullámzó, uszályos ruhákat. Volt az országnak akkoriban egy kedves, fiatal királynéja, akit Erzsébetnek hívtak, és annyira szerette őt a nép, hogy a fővárosnak azt a városrészét is, ahol a csodaszabó lakott, elnevezték Erzsébetvárosnak.