Szondy-Adorján György: Végső álom és más versek

2023. szeptember 03., 09:05

Kuti Dénes: Álomfa (olaj, vászon, 180 × 240 cm, 1997)

Végső álom

Hogyan köszöntsem közös álmunk az emlékezet
foszló végein, elalszom szépen kis Balázzsal, eső
pereg, cseppek kórusa közt társas április nyalábja,
szelíd teákkal elveink közepette megvagyunk, hiába
néz bolond hegy tar magasából, álmot csóvál, mit
alig észlel, a közöny főbb tengereinek sóit teánkba
oldja, amerre nézel: én magammal, te magaddal.

A legmodernebb pillanatban hogyan köszöntsem
végső álmunk, csillan híg tavaszával a konc
meg társa, drága hajával röpül egy hosszút az
édes, indulatokból főzne ebédet mára, mégis,
hogy nevettem én, s hogy nevet ő is! Széles
karéján élünk a tájnak, hosszú az árnyék, ami őriz.

Szondy-Adorján György | A varázsgyűrű

Szigetek vagyunk mi egy hatalmas tengeren. Jól sarjadó füvet növesztünk magunkon, lovak, tehenek és bárányok legelésznek rajtunk. Virágainkat méhek zsongják körbe, erdőink állatok otthona. Partjainkra halványszín homokot pergettünk az évek során, szabad perceinkben. Ha valaki csak úgy, találomra a térképre bökne, nagyon kicsi lenne annak az esélye, hogy ujjal épp miránk mutasson, bár a tudós földrajzi társaságok számon tartanak minket.

Szenvedély

A magány nem a csöndből nyílik,
az idő hazajáró suttogás, mit
a rózsa magához ölel, s az éj
sarán kiáradókkal elmereng,
az illat kín, a tövis szenvedély.

Az ismeretlen nyelv

Mi cserélhető, mi az, ami nem,
mit dobtunk el és mi az, amit őrzünk?
Mely beszéd marad végül az igen
vagy csak a nem? A különbségek őrült

talaján, egy szó az egyensúly, bár
a választás egyenesén velünk
szól, majd saját időnkkel oszlik: már
nem szó, nem szöveg, nem beszéd. Betűk.

Szavak remegő árnyain zörög
az ismeretlen nyelv, betűi hang
nélkül valók, itt nem ejti ki őket

soha senki, míg hasadt térközök
zugaiba tűnnek, akár bitang
isteneik, háttal minden időnek.

Debreczeny György

Meghalt a Francescóék cicája

2023. november 16., csütörtök

szeretett felmászni mindenhová
függönyre fára szekrény tetejére
a felső ablakból mindig a szekrényem
tetejére ugrott
aztán onnan az ágyra

Viola Szandra

Alexandria és más versek

2023. november 14., kedd

De ezen az estén, olyan szépen, mintha hímeznék a perceket,
egyszerre lépegetnek, egyszerre sóhajtanak,
egyszerre kapcsolják le a villanyt,
egyszerre fordulnak egymás felé ágyukban,
két, nagyon távoli ágyban.

Sükei Károly

Áttekintek és más versek

2023. november 12., vasárnap

Neked hajnalálom még az élet,
Vágyaidnak édent fest a képzet,
S nyájasan néz szép tündérkertjébe
A kígyó is a madár szemébe.
Álmaidnak legyek éber őre,
S ha fölébredsz sivatag jövőre –
Altató dalt mondjak jó szívednek:
Angyalom! Csak tégedet szeretlek.

B. Mihály Csilla

Ha megtalálsz és más versek

2023. november 12., vasárnap

Itt nincs helyük kivénhedett Igéknek,
ma úgy eszünk, hogy semmit nem vetünk,
az álmok itt az ablakon kilépnek,
s gyakorta már pofonra jár kezünk.

Zelenka Brigitta

Tanúságtétel és más versek

2023. november 11., szombat

Csak egyetlen órát vihessek
magammal a kacagó nyárból
oda, hol téli ködök lesnek
s már lopakodnak fáig fától.

Antalovics Péter

Magnóliák

2023. november 10., péntek

még nem tudtam,
hogy a rózsakertet, a katedrálist
és az óvárosi térkövet
az agyamba rejti az idő

Sáfrány Attila

Otthontalan dal – versek

2023. november 08., szerda

Szétszakított minden egység,
világi az összes szentség.
Hol a hazám? Hol az énem?
Kiben, miben kell megélnem?

Debreczeny György

a hős katonák és más versek

2023. november 07., kedd

csillagos lépted
égig érő reklámot jelent
az égig érő hazát
verseli a költő
őt követi a nap
mintha nem tudná
hogy váteszek már nincsenek

Kiss Kinga

Mámor – versek

2023. november 06., hétfő

októberi tájban
a nyár után vágyakozunk,
Dionüszosz templomában
álmodozunk egymásról,
úszunk a bájban
s a vérvörös borban,
milyen bölcsesség rejlik az utolsó kortyban?

B. Tomos Hajnal

Egyszer élünk

2023. november 05., vasárnap

Ház kellett.
Nősülni akartam.
Kimentem nyugatra,
ott jobban fizetik a melóst.
Egy lerobbant manzárdszobában laktam egyedül.

Szondy-Adorján György művei

Szondy-Adorján György | A varázsgyűrű

Szondy-Adorján György | A képzet kiterjesztése

Hajnali négykor keltem, első mozdulatommal a vizet rúgtam fel, a másodikkal a hamuzóba könyököltem, a későbbiek egyikével meg a zaccot borítottam a szemetesvödör mellé, akkor hirtelen ellenállhatatlan késztetést éreztem aziránt, hogy számot adjak az ember nyomorúságáról, mialatt örök időkre a fejembe véstem, hogy az ébredésnek nem muszáj föltétlenül fölkelésbe torkollnia, hisz ahogy a fáradalmakat, úgy az alvást sem árt kipihenni.

Szondy-Adorján György | Helyben – versek

Túl hosszú ez a sétány, nem elég
hosszú a léptem, hozzád visz, de mégsem,
hisz ágbogain át csupán feléd
terel, és nem, nincs megérkezés.

Szondy-Adorján György | Hang – versek

Állj ki mégis a néma terekre,
a kövek fűre borult
testvériségén legyünk mi
félig-meddig átkarolva

Szondy-Adorján György | Kedves barátom – versek

Valami kikelt itt magából, mint harántcsíkos
bábok jellegtelen évek fagyán, aszályán
átívelő kiröppenése, majd átlendül a lét
öntörvényű megnyilvánulásain, ahogy
a bizonytalan, ritkás, ám konok függőlegesekkel
vigyázó kerítés lécei fölött húznak el
a kapát, gereblyét hamisan pendítő
haszontalan kövek a sarjadó fűszálak közül

Legfrissebb hírek

2024. május 31., 11:12

Saád Anna
Én vagyok és más versek

2024. május 31., 11:05

Mátyás Emőke Ibolya
Áruház és más versek

2024. május 31., 11:02

J. Simon Aranka
Kakaó

2024. május 31., 10:10

Farkas Wellmann Endre
Átalakul a Helyőrség.ma!

2024. május 30., 10:41

Károly Csaba
Két rövid történet

2024. május 30., 10:36

Büky László
Bűvös szirmok és más versek

Helyőrség