Stefanovits Péter: A kis fametszők ismét készülnek valamire (fametszet, elektrográfia, 110 × 140 cm, 2019)
Körfűrész visít
kétségbeesetten.
Atyámfiai
atomreaktor híján
felaprítják tűzrevalónak
az őszi verőfényt.
A fákról
kövér verejtékcseppek
hullanak,
ráncos húgaim
füles kosarakba szórják,
s elrakják télire.
Ablakom alatt
bővérű ludak rekedt gágogása
ájtatos falusi zsoltár.
Biciklis fekete angyalok
röpködnek álmosan.
Égő csipkebokrokban
kék kötényes istenek
gyűjtik a lekvárt.
Mózes bátyám
pálinkát főz a pince mélyén.
A kőtáblákat
jó néhány éve összetörte,
s kikövezte velük
az udvarát.
Most részegen,
gyanútlanul,
de némileg bandzsítva
új törvényekre oktatgatja,
szilvóriummal itatgatva,
vendégét: a költőt.
(Megjelent a felvidéki Előretolt Helyőrség 2020. szeptemberi számában)
Zs. Nagy Lajos | Privát kínok
NYILVÁN EZT IS A HUSZADIK SZÁZAD második felének köszönhetem. Harmincnégy éves lettem, s íme: kopaszodom. Előbb csak két fénylő ék jelent meg a homlokom fölött, mint a bölcsesség két gyöngyházszínű elő-hírnöke, az utóbbi hetekben azonban innen is, onnan is egyre több hajszálat tép ki a fésű. Tehát bölcsülök. Elvégre azt mégsem hihetem el, hogy öregszem harmincnégy éves koromban.
Jancsó Péter | Emberke, küzdj!
Ha csak költőként alkotott volna Zs. Nagy Lajos, már kiemelkedő alakja lenne hazai irodalmunknak, szerencsére azonban kipróbálta magát a próza talaján is, és milyen jól tette! Az 1975-ben megjelent Emberke, küzdj! című humoreszkgyűjtemény – Duba Gyula hasonszőrű írásaival egyetemben – megteremtette az addig jobbára komor szlovákiai magyar próza szatirikus-ironikus oldalát.