Szabadtéri kiállítás nyílt Budapesten, a Magyar Művészeti Akadémia Bajza utcai épülete körül, amely a 100 éve született Mészöly Miklósnak állít emléket. A Mészöly 100 címet viselő kerítéskiállításon dr. Gróh Gáspár irodalomtörténész, a tárlat vezetője, valamint Szörényi László író, irodalomtörténész, műfordító, az MMA rendes tagja emlékeztek vissza a 20 éve elhunyt íróról.
„Mindenekelőtt ember vagyok, vagyis nem állat, növény, tárgy, gáznemű anyag vagy bármi más. Másodsorban Mészöly Miklós, egy individuum vagyok. Harmadsorban pedig, abszolút véletlenül, magyar.” – Mészöly Miklós tollából. Ezen idézet ragadta meg elsőként tekintetemet, amint a Bajza utcában sétálgatva szemügyre vettem a kerítéskiállítás néven elkeresztelt tárlatot. Nagymamám gondosan nem említette soha Mészöly Miklós nevét, míg gyermek voltam. Talán azért, mert nem a közkedvelt íróihoz tartozott, vagy csak azért, mert ő maga is pontosan tudta: Mészöly Miklós irodalmához fel kell nőni. Kétségtelen, ha évekkel ezelőtt ragadtam volna Mészölyt a kezeim közé talán az első sor után búcsút intettünk volna egymásnak. Pedig Mészöly Miklóssal nem lehet érintőlegesen találkozni. A kiállítás megnyitóján dr. Gróh Gáspár irodalomtörténész úgy fogalmazott: ha valaki belekezd Mészöly Miklós munkáinak olvasásába, abból hónapokig tartó kaland lesz.
A kerítésre felaggatott tizenöt tabló Mészöly Miklós életrajzának olyan kiemelt szegmenseibe enged betekintést, mint születésének pillanata, az íróvá válás útja, s helykeresése, valamint pályájának csúcsa, s végül „az ünnepelt búcsúja”. Dr. Gróh Gáspár szavaival élve a tárlat lehetővé teszi, hogy ha csak egy röpke pillanat erejéig is, megérezzük azt a Mészöly-örvényt, amelynek erejét csak magunkban, lelkünk mélyén érthetjük meg igazán.
„Annyi bizonyos, hogy Mészöly maga is világirodalmi jelentőségű író. Az ő tiszta, egyéni hangja benne van a világirodalom áramában” – idézte Mándy Iván szavait dr. Szörényi László író, irodalomtörténész, műfordító, az MMA rendes tagja köszöntőjében.
Mészöly Miklós életműve remek példa arra, hogy milyen a diktatúra közepette alkotni. Milyen a féltve őrzött, olykor asztalfióknak írt alkotásokat kézről kézre adni, s titkon, egy-egy eldugott pincében nyomtatásra adni. dr. Szörényi László hozzátette, Mészöly Miklósnak sikerült megőriznie alkotói függetlenségét, egyéni individuumát hiszen ahogyan az általa kiemelt idézetben is fogalmaz „Másodsorban Mészöly Miklós, egy individuum vagyok.”
A kiállítás fő célja – mindamellett, hogy méltó emléket állítson irodalmunk egyik legkiemelkedőbb alkotójának –, hogy rávilágítson az író irodalomtörténeti munkásságára is. Hiszen – ahogyan azt az irodalomtörténész is kiemelte – Mészöly munkásságaiban a realizmus, valamint a modernség tökéletes harmóniában található. A megnyitót Eszterházy Péter tollából származó idézettel zárta, amely szerint „a magyar nyelvet két nagy „M” emelte a saját pontosságára. Mészöly Miklós. Mi már egy Mészöly utáni magyart kaptunk kézhez. Hálánk örök és önző.”
A tárlat tablóin, amelyek az MMA irodaház Andrássy úti és Bajza utcai oldalán találhatók, Hrapka Tibor grafikus, Móser Zoltán Balogh Rudolf-díjas magyar fotóművész, etnofotográfus és író, Vahl Ottó fotográfus, valamint a szekszárdi Wosinsky Mór Megyei Múzeum fotográfiái láthatók.
Négy sorkatona szemszögéből, élethelyzetéből, állapotrajzából tárulnak elénk a katonaéletet bemutató eseménysorok. Négy különböző mentalitású és nemzetiségű kiskatona, a szerb Jovan, a román Mircea, a magyar Samu és a szász Hansi kiszolgáltatott élethelyzete és a romániai rendszerváltó események határozzák meg (katona) sorsukat. A kelet-európai forradalmak közül a romániai volt a legvérengzőbb a temesvári utcai harcokkal, Tőkés László politikai szerepvállalásával, s a romániai diktatúra szilárdságát és kiterjedt besúgórendszerét jelképező titkosrendőrségével. Persze nem ezek kerülnek a narráció
Réz Andrásról mindig is tudtam, hogy remek filmesztéta, s Válogatott szorongásaim című kötete olvasásakor meg is bizonyosodtam róla, hogy az átlagosnál jobban odafigyel a világra, amelyben élünk. Arra, hogy átlagon felüli fantáziával van megáldva, a Linda tévésorozat forgatókönyvénél nem is kell jobb példa. Legújabb könyvét viszont nem igazán tudom hova tenni.
A Szlovákiai magyar szép irodalom a Szlovákiai Magyar Írók Társaságának (SZMÍT) évről évre megjelenő antológiája az idén is reprezentatív látképét adja a felvidéki magyar irodalomnak. A 250 oldalas könyv harmincegy kortárs szerzőt számlál. Az alkotók neve nem csupán a Felvidéken csenghet ismerősen, hanem Magyarországon is: a legtöbbjük számos könyvvel, műfordítással, publicisztikával, díjjal rendelkezik, így nem túlzás azt mondanunk, hogy állandó oszlopai ők a felvidéki magyar irodalomnak, egyúttal ápolói, életben tartói is.
Mindig örömmel tölt el, amikor különböző sajtótermékek címsorai egyöntetűen magasztaló jelzőkkel hivatkoznak egy elsőfilmes magyar rendező debütálására – méghozzá nem érdemtelenül. Szerencsére nem ritka ez a jelenség, gondoljunk csak olyan közelmúltbeli alkotásokra, mint az előző lapszámban bemutatott Zanox – Kockázatok és mellékhatások, vagy a ma már kultfilmnek számító Van valami furcsa és megmagyarázhatatlan, nem beszélve az Oscar-díjas Saul fiáról.
Sandra Cisneros spanyol–amerikai írónő, a kortárs amerikai irodalom egyik legjelentősebb alakja. Írásai az úgynevezett chicanas, azaz a Chicago térségében élő spanyol nők életéről szóló művek hagyományába tartoznak. 2019-ben elnyerte a magas presztízsű PEN/Nabokov irodalmi díjat, a teljesítményét úgy jellemezték, mint az amerikai irodalom kontinensen túli kiterjesztése, amivel hatást gyakorol a nemzetközi irodalom világára. De miről ír Cisneros? Arról, amiről a legjobban tud: az életéről. A Mangó utcai ház (1983) az első és legismertebb könyve, amelyben Cisneros először hallatta saját írói hangját.
Az ókori görög filozófus, Empedoklész négy elem: a víz, a levegő, a tűz és a föld keveredéséből tételezte a világmindenséget. Ezek közül a víznek mindig is jól meghatározott szerepe volt a filozófiai gondolkodásban. A víz látványa, a hullámok hangja hatást gyakorol; talán az sem véletlen, hogy tenger mellett élt és alkotott a legtöbb ókori filozófus.
Jo Nesbø norvég író, zenész, szövegíró, közgazdász, egykori ígéretes labdarúgó. Öt elbeszélést – terjedelmüket tekintve inkább kisregényt vagy regényt – tartalmazó kötetét az Animus Kiadó jelentette meg a Skandináv krimik sorozatában, alig egy évvel a norvég kiadást követően, Sulyok Viktória fordításában. Talány, hogy miért került ebbe a sorozatba, hiszen nem skandináv, hanem inkább amerikai hangulatú, és nem is krimi.
Évekkel ezelőtt egy bemutató során lehetőségem nyílt arra, hogy a kezemben tartsak nagyjából egy liter higanyt. Körülbelül tizenhárom kilogrammot nyomott. Leírva talán nem annyira mellbevágó, mekkora a súlya ennek az anyagnak a térfogatához képest, tehát mekkora a fajsúlya vagy sűrűsége, de élőben még azok is megdöbbentek, akiknek előre szóltak.
Március elején mutatták be a mozikban a Hadik című új magyar történelmi kalandfilmet. Bár sokan fenntartásokkal viseltetnek a magyar történelmi filmekkel szemben, sőt tartanak az unalomtól, ennél az alkotásnál érdemes amúgy huszárosan összeszedni a bátorságot és megnézni. A jutalom egy meglepően szórakoztató, élvezetes filmélmény lesz.
George Friedman e művében az USA történelméből, korábbi társadalmi és gazdasági ciklusok természetének részletes elemzéséből állít fel egy prognózist az Amerikai Egyesült Államok következő éveire nézve. De mégis miért lehet érdekes az európai olvasók számára egy tengerentúli világról szóló könyv?