Dr. Balázs Géza: Tamási Áron ugrató humora

Tamási Áron stílusában különösen élvezetes a kedélyes-furfangos, székely beszédmódra jellemző nyelvi humor. Cs. Szabó László írja: „Tamási Áron életművében egyöntetű stílussá válik az ugrató humor, meghatározza hangvételét.” Legtöbben az Ábel-trilógiából ismerik a csavaros megfogalmazásmódot, kevesebben a második, csonkán maradt trilógiából. Tamási Áron ugyanis az Ábel-trilógia után tervezett egy másodikat, ennek azonban csak két része készült el: a Jégtörő Mátyás és a Ragyog egy csillag. És bizony ezekben is „ragyog”, sziporkázik a finom nyelvi humor. Mátyás, a főszereplő mosakodni szeretne, kellene valaki, aki segít neki vizet önteni, és ezt így fejezi ki:
• Tudná-e utánozni Szent Jánost, a keresztelőt?
Mátyás az esketésnél igyekszik elkerülni a fizetést, ezért megkérdezi a papot, aki sajátos humorral válaszol:
• Fizetni ugye nem kell? – Holnap talán nem kellett volna […] Mert éppen ma este akartam kitalálni azt a találmányt, hogy a papok a levegőből éljenek.
A pap után az orvosnál is előjön a furfang (itt mókának nevezi Tamási):
• Alól maradt Ráczkövi a szellemi villongásban, mert erre már nem tudott visszamókázni semmit, hanem csak nevetett; s majd azután megkérdezte, hogy hát mi baj van. – Ez az onokám beteg leve – mondta nagyapám. – S mikor leve beteg? – Már rég. […]  – És mi baja van a gyermeknek? – Éppen azért jöttünk, hogy magának megmondjuk – felelte nagyapám…
A székely furfang jellemzője, hogy a dolgokat nem egyenesen, hanem körülményesen adja elő, sőt esetleg el is rejti, legföljebb csak utal rá:
• Mi baj van, Mózsi? – kérdezte Elek bácsi. – Volna, de még nincs – felelte az öreg…
A vallatásnál válaszol az ember, de azután kiderül, hogy a válasz nem válasz:
• A lidércet hányszor látta? – Annyiszor, hogy arra nincs szám. – S arra mért nincs szám? – Azért, mert egyszer sem láttam.
Zseniális székely vicc formájában: A székely fiú megkérdezi az apját: – Édesapám látott-e má’ parabolaantennát? – Hogyne, fiam. Má’ ettem is. – De édesapám, az nem olyan, azt nem lehet megenni! – Hát akkó’ csak láttam.
Egy másik példa arra, hogy a válaszadó nem akarja megmondani pontosan érkezése okát. A nyelvészeti pragmatika azt mondja erre, hogy (tudatosan) félreérti a beszédaktust:
• Hát te hogy kerülsz ide, Alajos? – Béjövék a lábamon.
Hasonló a következő példa is, ebben is tréfás válasz érkezik, mert a valódi választ titkolja a kérdezett: Mit akarsz mesterkedni? – Ne vizsgáztasson, mert csak most volt a beiratkozás.
Újabb válaszmegkerülés: Hány esztendős vagy? – Amennyit a vizsgálat mutat.
Másik félrevezető válasz: Tán nem vág jól a beretva? – Eléggé vág, csak a szakállat nem.
Egy tréfás, játékos, beugratós számlálás iskolapéldája (még mindig Tamásinál):
• az egyik a bíró volt, a másik kisbíró, a harmadik pedig, hogy hárman legyenek.
Tamási regényében gondolkodnak, beszélnek az állatok, de még a gólya is a székely ugratós humort alkalmazza (nyilván azért, mert székely gólya):
• megtérésemkor három béka, két kígyó és egy csókafiú volt a hasamban. Sajnáltam szegényeket […], mit is csinálhattam egyebet, ha már nem a tejeskávét szerettem, hanem őket.
A bagolynak is van humora:
• (A bagoly nem avatkozik be a harcba) De nem tehettem, nehogy azt mondhassák aztán, hogy a gazdám felbérelt egy baglyot.
Mátyás így számol be az álmáról: Olyan jól aludtam, hogy álmomban még ministráltam is.
Ismét egy csavaros felelet:
• Úgy nézett reám, mint egy tudákos gyermekre, majd azt mondotta, hogy vigyázzak a fejemre, nehogy a nagy okosságtól széjjelvesse hirtelen magát.
Hogyan figyelmeztetnek valakit, ha túl sokat beszél:
• A többivel várj vasárnapig. – Miért? – Azért, mert vasárnap van a prédikálás ideje.
A székely furfangot az írók dokumentálják, sőt egyesek magas szinten művelik, viszont nehezen tudja leírni és meghatározni a nyelvészet. Én egészen kedves, mindennapi párbeszédekben is felfedezni vélem.
• A nadrágos leült, és eléadta, hogy ő egyenesen a kórházból jön. – Nem látszik magán – mondta nagyapám.
Szó szerint velem is megesett Gyergyószentmiklóson. Hajnalban érkeztem a szállásra, ezért csak kilenc óra tájban mentem a reggelizni. Reggelizni szeretnék, mondtam a konyhában sürgölődő asszonyoknak. Miért?, kérdezték. Mert éhes vagyok, feleltem. Nem látszik magán, válaszolták. De azért kaptam reggelit. Hasonló eset megtörtént velem idén is, amikor késő este érkeztünk Sepsibükszádra, egész nap úton voltunk, nem ettünk semmit, a háziasszonyunk megkérdezte: Tán nem éhesek?
Ezekben a példákban a körülmények nyilvánvalósága mutatja a székely furfangot. Persze megválaszolhattuk volna úgy, ahogy Jégtörő Mátyás szokta, de ez talán nem lett volna illendő:
• Nem, éppen most akartuk kitalálni, hogyan lehet étel nélkül is jóllakottnak lenni…
A székely furfang sajátossága, hogy van benne egy „csavar”, egy gondolati eltérítés. Ez sokszor szójáték formájában vagy a helyzet tudatos félreértésében nyilvánul meg. Ezekben az esetekben a csavaros ész a túlerőt győzi le. Szóval győz a megváltoztathatatlan felett… És olykor egészen magasra, filozófiai magasságba is emelkedik. A sastól kérdezi Jégtörő Mátyás:
• S a szárnyaid hol vannak? – Visszahúztam a szívembe.
Bíró A. Zoltán Hétköznapi humorvilág című könyvében (Csíkszereda, 1997) azt írja, hogy a „székelyföldi ugratási gyakorlat korántsem valamiféle egyedi, különös kulturális sajátosság”, mivel a tréfás nyelvi kapcsolatok a világon másutt is megtalálhatók. Ez valóban így van, de a székely humor mégis hordoz egyediséget, elegendő ehhez Tamási Áront olvasni és leszállni Gyergyószentmiklóson a vonatról.

Dr. Balázs Géza | Lekvár van…

• A Könyves Kálmán körút és az Üllői út kereszteződésében kertészek végzik a dolgukat…Téli nyelvi vicc, amikor a medve elvben alszik, de már nincs így. Erdélyben hallom, hogy a medve télen sem alszik, mert talál magának elegendő élelmet a falvakban, városokban. Sőt, ma már nemcsak Erdélyben, de a Felvidéken is, a Börzsönyben is, a Gödöllői-dombvidéken is…, és hamarosan a Rákóczi úton is:• A medve nem vész el, csak átalukál.