2021. március 18., 08:10
Muszka Sándor nem az a csevegős alkat, ellenben mindenről van véleménye, látásmódja pedig megdöbbentően pontos. Eredeti és józan alkotó, aki a Szégyen című kötetével bebizonyította, nem csak a humorban tud nagyot alkotni.
– Az életutadat egy kalandor is megirigyelhetné: ungot-berket bejártál, sok városban megfordultál, művészettől teljesen idegen munkákat végeztél. Jól gondolom, ha azt mondom, nem mindig a kalandvágy miatt alakult így?
– Történetem se nem érdekesebb, se nem kalandosabb, mint oly sok kortársamé, akik a kilencvenes években kezdtek ráeszmélni a világra. Egy olyan korban, mikor nem hogy nekünk, akkori fiataloknak, de a felnőtteknek sem volt még segédfogalma sem arról, hogy merre van az az előre. Ha már így királyi többesben… Olyanok voltunk, mint a fuldokolók, akik a menekülés reményében minden szalmaszálba belekapaszkodnak. És ha már fuldoklás és víz, akkor iránytű és térkép nélküli hajók, amik nekivágtak a tengernek azzal, hogy mindegy hova, csak nem élve megrohadni. Kihajózni a diszkó-aranylánc-sportautó szentháromságból, mert valahol ennél többnek is kell lenni.
– Leginkább a humoros írásaidról vagy ismert. Hogyan fogadta a közönség a Szégyen című kötetedet, amely a szociális otthonban szerzett tapasztalataidból, élményeidből, érzéseidből született?
Muszka Sándor | Versek
Csángó tájház Hortobágyon
Vagyok valódi székely
Neves költő Csíkszépvízen
Ehhez semmi kétely
– Megjelent négy-öt kritika, és verses kötetről lévén szó, ez már önmagában is nagy dolog. Mivel ezek a kritikák mind pozitívak, úgy gondolom, jól sikerült. Több helyen írták, hogy az elmúlt 15 év legjobb verseskötete. Mi tagadás, jól esett. De az olvasói visszajelzések – és talán ez a legfontosabb – is ezt igazolják. Egy nap egy gyerekkori ismerősöm hívott fel, hogy elolvastam a könyved, és azt mondta, ,,Megbőgettél, te…”. Ennél nagyobb elismerés, azt hiszem, nem is kell.
– Hogyan kell elképzelni a kötet születésének a folyamatát? Fel kellett előtte készítened magadat?
– Van egy mondás, miszerint a költő akkor költő, amikor verset ír. Amikor nem, akkor pont olyan ember, mint mindenki más. Ez csak félig igaz, mert mikor nem ír, akkor is napokig, hetekig, hónapokig tartó csendben arra készül. Aztán egyszer csak elkezdődik, és akkor jön a törököt fogtam, nem ereszt érzés.
– Volt olyan pillanat írás közben, amikor úgy érezted, nem tudod tovább csinálni?
– Volt és van. Mikor már egy hete ugyanazt a nyolc-tíz vagy akárhány sort olvasod újra és újra – naponta hússzor – , mert valami hiányzik, mert valami pluszban van, és közben semmi egyébbel nem bírsz foglalkozni, akkor biza egy idő után eszedbe jut, hogy talán sokkal könnyebb lenne például csóré nyakú csirkét tenyészteni.
– Mit gondolsz, miért lehet az, hogy a nevettető, humoros irodalmi művekre rásütik a komolytalanság bélyegét? Miért élvez még mindig előnyt a szenvedés mint téma, mint hangvétel, amikor a nyomorról olvasni, a nyomorral találkozni nem is annyira szeretünk?
– Erre nem tudom a választ. Talán mert az ember esendőségében inkább szerethető. Talán a katarzis, hogy közelebb jár ahhoz, ami elmondhatatlan.
A humor az feloldás, kibírhatóvá, elviselhetővé teszi a megéltekből megszerzett tudást.
Hogy melyik előbbre való, az szerintem az adott ember élethelyzetétől, beállítottságától, pillanatnyi lelkiállapotától és még isten tudja, mitől függ.
– Benned volt/van ilyen bizonyítási vágy, hogy ne csak humoros szerzőként tartsanak számon?
– A humoros írásaimat elsősorban a magam szórakoztatására írtam, pont ezért nem is tartom magamat írónak. Azt, hogy ilyen nagy sikerük lett, álmomban sem gondoltam volna. Egy színész talán azt mondaná, elkaptam a figurát. Előtte is verseket írtam és utána is. Bizonyítási vágy meg sajnos nem sok van bennem, pedig néha lenne szükség rá.
– Az erdélyi Előretolt Helyőrség szerkesztője vagy, így nagy rálátásod van a kortárs irodalomra. Szerkesztőként milyen szempontok szerint válogatsz műveket a lapba?
– Egy szempont van, és az a minőség, ezen túl nem árt, ha az írásnak van eleje, közepe és vége. Valamiről szól. A ,,profin csináljuk a semmit” irodalmat is értem én, csak mindig az az érzésem, mintha hülyének néznék az olvasót. Ezzel csak az a baj, hogy megtörténhet, hogy egy idő után az olvasó néz hülyének minket.
– És olvasóként? Mit keresel olvasóként? Mi az, ami ma megmozgat?
– Ugyanezt keresem olvasóként is, beszéljen hozzám, érezzem, hogy jó társaságban vagyok.
