Dr. Balázs Géza: A kapcsolat, a közösség új világa

A társadalmi jelenségek antropológiai, nyelvi kutatójaként megtanultam, hogy a sommás, különösen a tekintélyelvű és ellentmondást nem tűrő állításokkal kapcsolatban érdemes óvatosnak lenni. A retorika kutatójaként és tanáraként pedig igyekszem megmutatni és megtanítani az érvelés módszereit, így például az akár önmagamnak is ellentmondó ellenérvelést, valamint a sarkos, kétélű (duális), azaz igen–nem érvelés meghaladását. Most egy egyébként alapos és számomra rokonszenves mobilkommunikáció-kutatás nagyközönség számára készült összefoglalóját veszem szemügyre. A szerző – tekintélyes akadémiai kutató – láthatólag haladáspárti, elsősorban a mobilkommunikáció kétségtelen előnyeit hangsúlyozza, könyvéből árad a technológiai optimizmus. Én azonban óvatosabb lennék, akkor is, ha ma már szinte mindig „online” vagyok (azaz be van kapcsolva a mobiltelefonom), és ezt az írást is a számítógépen írom, közben-közben „fellépve” az internetre. Lássunk néhány állítást (érvet), amellyel szemben némi (nem kizárólagosnak gondolt) ellenérvet is igyekszem felsorolni.

1. A technológia társadalmi konstrukciója azt jelenti, hogy a társadalmi igények kényszerítik ki az új műszaki lehetőségeket, vagyis a műszaki haladást. – A felgyorsult műszaki fejlődés (haladás) valóban mindennapi tapasztalatunk, élményünk. De hogy erre „társadalmi igény” lenne, az megkérdőjelezhető. Nem lehet, hogy az igényeket tudatosan keltik? S talán nincs is rá társadalmi igény. Vagy még inkább: nem lehet, hogy valamiféle önmozgása van a technológiai fejlődésnek? Ha már van mobiltelefon, akkor legyen rajta óra, azután meg internet, és figyelje az alvásunkat, számolja a lépteinket, és fordítson idegen nyelvre, és írja meg a házi feladatot is? Nem minden technológiára van valós társadalmi igény. Sok technológia sohasem társadalmiasul, villámgyorsan el is tűnik. Persze szerepe van a kísérletezésnek is: sok technikai zsákutca vezet egy valóban jól működő technológiához.

2. A televízió elmagányosít, ezzel szemben a számítógép szociális kapcsolatot fejleszt. – Vajon a számítógép nem tud elmagányosítani? Hiszen ismert az internet-addikció (függőség) jelensége. És csaknem minden szülő tudja, hogy egyes gyerekeket nem lehet leválasztani az internetről. Ismerősöm 17 éves nagyfia egész nap a szobájában van, az interneten él, nem vesz részt a család életében, még enni is a gép előtt eszik, magában. A világ minden tájáról szerveződő társaságban játszik. Ez lenne a szociális kapcsolat? Ismerősöm gyermekét ne tekintsük magányosnak? (Egyébként az elmúlt évben súlyos bélrendszeri probléma alakult ki nála, komoly műtéteken van túl. Persze, lehet, hogy nincs kapcsolat az életmódja és bélrendszeri működése között.)

Dr. Balázs Géza | Keresztnevek településnevekben

Úton-útfélen gyakran ízlelgetjük a helyneveket, mert helynevek jelentése és alakulása izgalmas. A helynevekben ugyanis a művelődéstörténeti, honismereti, földrajzi eseményeken túl fontos nyelvtörténeti vonatkozások is rejlenek. Egy-egy helynév sokszor beszédesebben őriz meg nyelvtörténeti tényeket, alakulásmódokat, mint az egyéb ránk maradt nyelvemlékek. Most csak egyetlen érdekes szempontra hívom fel a figyelmet: a településnevekben rejlő keresztnevekre. Ha böngésszük a helységnévtárakat, valószínűleg a legtöbb hagyományos magyar keresztnévre találunk helynévi megfelelőt!

3. A multimediális mobiltelefon (okostelefon) a teljes értékű kommunikációt teszi lehetővé, abban a beszéd, írás és kép egyetlen egységes üzenetté ötvöződik. – Az okostelefon kétségtelenül „okos”, hasznos, és talán a társadalmi igények kikényszerítette technológia. Ott is van mindenkinek a kezében Ázsiától Amerikáig, óvodától a halálos ágyig. Bizonyos tekintetben teljes értékű kommunikáció: nemcsak akusztikus, hanem vizuális is; lehetővé teszi a határok és korlátok nélküli kommunikációt. Engem is hívtak már fel rendőrségi fogdából suttogva, hogy segítsek; és bizony volt ismerősöm, aki a halálos ágyáról búcsúzott el tőlem (borzalmas élmény volt). De azért kétségeim vannak az okostelefon eredményezte „teljes értékű kommunikációval” kapcsolatban. Sokak szerint a személyes, tehát jelenléti, ötérzékes kommunikációt nem pótolhatja semmi. Mintha az mégis más, több lenne, mint a multimediális okostelefonos kapcsolattartás.

4. Egyre többet utazunk, ez környezetkárosító. A mobilvilág akár környezetvédőnek is tekinthető, például ezzel a felszólítással: Ne utazz, légy online! – Részben egyetértek a kijelentéssel. Az önkényes, fölösleges utazások száma valóban nő és ez valóban káros a bolygóra. Teljesen fölöslegesnek, mert környezetkárosító pótcselekvésnek tartom, amikor európai országokból repülővel gyerekeket utaztatnak a finn Mikuláshoz. Megértem, hogy a szétszakadt családok okostelefonon tartják a kapcsolatot. Viszont mindent nem pótolhat az „online”. A valódi, fizikai találkozásokra való emberi igény megkérdőjelezhetetlen.

5. Eltűnik a gyermek—felnőtt közötti megkülönböztetés. A gyermek--felnőtt megkülönböztetés korántsem jellemző minden kultúrára – a határvonal elmosódik; a felnőttkorba való belenövés spontán tanulással valósul meg. – A gyermek tanulási potenciálja az agyi plasztikusság (rugalmasság) miatt kiemelkedő; ám a gyermek a társadalom alapvető értékeit, magatartásformáit lassan, lépésről lépésre, felnőttek irányításával tanulja meg. Ha nincs a tapasztaltabbak, azaz a felnőttek irányából tanítás, akkor nincs teljes értékű szocializáció, a következmény pedig az, hogy a társadalom szétesik. A gyermek—felnőtt megkülönböztetés biológiai, kulturális evolúciós okból következően soha nem szűnhet meg. Ez egyébként nagyon megnyugtató lehet az elbizonytalanodó szülők és a pedagógusok számára, vagyis azt üzenhetjük, hogy alapvető szocializációs szerepük soha nem szűnhet meg.

6. Virtuális ismerkedés lép a tényleges személyes megismerkedés helyére. – Ha ez egy lehetőség, akkor rendben van. Ha viszont – ahogy a mondat sugallja – egy kizárólagos, új kapcsolatteremtési mód, akkor baj van. A virtuális ismerkedés lehet, hogy gyors és konfliktusmentes (mert például azonnal megszakítható), azonban az érzelmi közeledés időt, tapasztalatot, próbák sorozatát jelenti, ami nem takarítható meg. Ha az ember kiiktatja az érzelmi szocializációt, kommunikációt, akkor valószínűleg egészen más ember lesz.

7. A mobilmunka jobb időgazdálkodást jelent. – Kiváló példát mutatott erre a Covid-járvány alatti otthoni munkavégzés. Ám erre csak bizonyos szakmákban, tevékenységeknél és embereknél van meg a lehetőség. Időrabló, semmitmondó „értekezletesdi” helyett az online-értekezlet valóban jobb időgazdálkodást jelent. De az online iskolai tanórával kapcsolatban már nem biztos, hogy ez áll. Sok helyről hallom, hogy a csaknem két évig tartó online oktatás teljesen kiesett (haszontalan) idő volt. A személyes részvételben óriási többlet rejlik. A jobb időgazdálkodás ellen szól az is, hogy a sok műszaki berendezés, a rengeteg (jórészt fölösleges) információ sokkal inkább gátolja a munkához szükséges összpontosítást. Ezért korlátozzák egyes helyeken a mobiltelefon-használatot. És talán mindenki észrevette: ahogy egyre több műszaki eszköz vesz körül bennünket, amelyeknek az lenne a célja, hogy egyszerűsítsék az életünket, időt takarítsanak meg, ezzel szemben életünk egyre bonyolultabbá válik, és már semmire sincs időnk. Sajnos fordítva áll a helyzet: a modern műszaki eszközök inkább kitöltik, tehát rabolják az időt, mint segítik a jobb időbeosztást.

8. A mobilkommunikáció visszatérést jelent egy őseredeti kommunikációs mintázathoz a szemtől szembe, jelenlétélményhez. A mobiltelefon új kommunikációs harmóniát teremt. – Egy korábbi állítás kapcsán szóba hoztam, hogy a mobilkommunikációs kapcsolat azért nem egészen személyes, nem igazából szemtől szembe, és nem valósítja meg maradéktalanul a jelenlét-kommunikációt. És bár sok újat hoz, de ezzel együtt kommunikációs zavarokat is okoz, és nézetem szerint – bár csodálatos elképzelés – aligha teremt „kommunikációs harmóniát”. Sőt mintha korunkban még több lenne a kommunikációs probléma. Sajnos sokkal inkább arról van szó, hogy a társadalmi és tárgyi környezetünk bonyolultabbá vált, aminek az a következménye, hogy a világunk (a számítógépesedés ellenére, sőt annak hatására) nem egyszerűsödött, hanem újabb és újabb zavarokkal, konfliktusokkal, problémákkal telítődött. A nagyfokú információs túlterheltség leköti agyunk szabad kapacitásait, így ennek következtében a digitális világ minden látszólagos előnyét elveszítjük.

Amit megnyertünk a réven, elveszítjük a vámon.

(A mai technológiai világgal kapcsolatos elemzéseim, további gondolataim Az internet népe című, 2023-ban a Ludovika Egyetemi Kiadónál megjelent könyvemben olvashatók.)