2023. szeptember 20., 07:41
Nyelvi barangolások, 124.
Katona József Bánk bán című drámájának kiemelkedő mozzanata Tiborc „panasza”, azaz Tiborc vallomása a magyar nép sanyarú sorsáról. Ennek egyik részlete így hangzik:
Ők játszanak, zabálnak szűntelen,
Úgy, mintha mindenik tagocska bennek
Egy-egy gyomorral volna áldva: nékünk
Kéményeinkről elpusztúlnak a
Gólyák, mivel magunk emésztjük el
A hulladékot is
Már a második Bánk bán színpadra vitelben hallom, hogy Tiborc ilyenkor kiszól a közönségnek:
Dr. Balázs Géza | Falra hányt borsónak beszélni
Az anyanyelvbarátok (másik oldalról a nyelvtannácik, vagyis azok, akik mindig minden nyelvi hibát kijavítanak) a világhálón osztják meg tapasztalataikat. Néha csak egész apró észrevételeket tesznek:
Anya, most nem érek rá, mert dolgozok. (reklám) Nem tudok segíteni a lányomnak, mert fájnak a kezeim, lábaim.
És folyik tovább a panasz. Nemcsak a rendezőt, a színészeket, hanem engem is erősen foglalkoztatott, hogy mit jelent, mire vonatkozik ez a sor? Azt természetesen tudjuk, hogy az „elpusztulnak a gólyák” nem azt jelenti, hogy megdöglenek, hanem azt: elmennek, eltávoznak, elmenekülnek. Ahogy a szólásmondásban is: pusztulj innen (távozz innen). És éppen ezért érdekes a kérdés: miért megy el a gólya a szegény ember háza tetejéről (kéményéről), ha a szegény embernek nincs hulladéka? Hiszen a gólya nem hulladékkal, ház körüli maradékokkal táplálkozik. A gólya elrepül a rétre, hoz kígyót, békát a fiókáinak és elfogyasztja, illetve odaadja a fiókáinak. Ezt pedig nyugodtan megteheti még a legszegényebb ember háza kéményén is. Ráadásul a nagyon szegény ember kéménye valószínűleg ritkábban füstöl (mert ritkábban főz), ez akár még jól is jöhet a kémény tetején fészket rakott gólyának…
A kérdés tehát az, hogy miért gondolja Katona József, hogy ahol nagy a szegénység, onnan elmenekülnek a gólyák.
Foglalkoztatta ez a gondolat már Beke Józsefet, a Bánk bán szótár szerzőjét, és a szöveg nyelvének legjobb ismerőjét is. Egy elemzésében írja, hogy Katona ezt a részt nem is maga írta, hanem Veit Weber német drámájából vette át, aki szintén tévedett:
- Úgy látszik, V. Weber sem ismerte a gólyák természetét, mert az ő művében is ugyanaz a téves vélekedés olvasható, mint Katona szövegében, tudniillik, hogy a gólyák eltávozásának oka a ház körüli hulladék hiánya. Azt viszont nagyon jól tudta Katona, hogy a gólya szívesen fészkel a falusi házak kéményén, ezáltal a motívumot közel hozta a magyar nézőhöz, olvasóhoz, és ez pedig az ő saját ötlete, mert a német szövegben nincs szó kéményről. Sőt, az is világos, hogy a kéménymotívumot Katona csak a dráma második kidolgozásába illesztette bele, az elsőben nem szerepelt: „Ők játszanak, zabálnak szűntelen nekünk az udvarunk felé se jön egy Gólya is, mivel a hulladékot is önn’ magunk emésztyük meg” Bizonyos, hogy Tiborc monológjában a sok „ők – mi” szembeállítás, ez a klasszikus költői eszköz, amellyel Katona itt kifejezi mondanivalóját, pontosan a helyén van, mondhatni: telitalálat. Magam diákkorom óta Tiborc monológjait tartom a dráma legszebb, leginkább szívhez szóló, leghatásosabb szavainak. […] És ez teljesen független attól, hogy természetrajzilag a gólyasors megállja-e a helyét. Hiszem és állítom, hogy a szépség képes fölülmúlni a valóságot, hogy Katona e sorai éppen a költői igazság magasabbrendűségének ékes bizonyítékai.
Bár meggyőző, de nem nyugtatott meg ez a magyarázat. Ketten tévednének? A német drámaíró és Katona József is. Feltételezhetjük-e Katona Józsefről, az egyik legszebb magyar dráma szerzőjéről, hogy természetrajzi szempontból hibás, téves hasonlatot hoz éppen a gólyáról, a magyarság egyik legkedvesebb, és mert az ember háza tetején élő, tehát legjobban ismert madaráról? További nyomozásba fogtam. Egy madárnevekkel foglalkozó nyelvész kollégámhoz fordultam először, aki ugyanolyan tanácstalan volt, mint én:
- Katona állításának indokát én sem tudom megfejteni. Annál is kevésbé, mert a gólya nem részesíti előnyben a gazdag ház kéményét a szegény ember kéményével szemben. Hiszen a gazdagé többször füstöl – nem ugyan a gyakori fűtéstől, hiszen nyár van, hanem többször süt, főz. Ősszel pedig a gólya messze költözik, nem kell neki a meleg kémény. De én nem is tapasztaltam sehol, hogy a nádfedeles roggyant házakra ne építene fészket a gólya. Legfeljebb ha kürtős kemence van, azon a házon pedig nincs kémény. Nincs ötletem a megfejtéshez.
Továbbra is meg akartam védeni Katonát. A drámaköltő tudatosabb, ha máshol nem téved, akkor valószínűleg itt sem. Már-már azzal akartam menteni, hogy költői szabadság, fölmenthető a természetrajzi pontosság alól, végül is a költői kitalálhat ilyesmit, ha így akarja fokozni a hatást. De azért biztonságból még fölkerestem kérdésemmel Gyurácz József biológus-ornitológust, a szombathelyi ELTE Savaria Egyetemi Központ főiskolai tanárát, akinek szakterülete a madárvonulás ökológiája, a madármonitorozás és az élővilágvédelem. Hamarosan megérkezett a válasz:
- Azt gondolom, hogy a kérdéses mondatnak van valós alapja. Igaz, hogy a fehér gólyák elsősorban réteken, vizes élőhelyeken táplálkoznak, gerinces állatokat (haltól a madárfiókáig, kisebb emlősig) zsákmányolnak. Különösen száraz időszakban, amikor kevés a hal, béka stb., rovarokat, például sok sáskát is esznek. Ha ezekből a táplálékforrásokból kevés van a természetközeli élőhelyeken, akkor bizony szeméttelepeken is kutatnak táplálék után, ahol a háztartási hulladékra járó egereket, patkányokat, csótányokat is elkaphatják, de valószínűleg a még viszonylag friss húsmaradékot is elfogyasztják. Mellékelek egy képet. A szombathelyi szeméttelepen készült, ezen gólyák kutakodnak a szemétben. Régen, a nagyon szegény portákon és környékükön, ha nem volt baromfi, például csibe, kiskacsa, amiket szintén elkaphat a gólya a baromfiudvarról, és még szemétdomb, szemétgödör sem, akkor ott valóban nem volt mit ennie a gólyáknak. Ezt a jelenséget Katona József akár meg is figyelhette.
Ha mostanság előfordulnak gólyák a szeméttelepen, akkor bizony korábban is előfordulhattak a ház melletti szemétdombon. És ha szemétdomb sem volt, akkor ott a gólyáknak nehéz életük lehetett. Úgy tűnik, mégsem „hülyeség” Katona Józsefnek az a sora, hogy „Kéményeinkről elpusztúlnak a / Gólyák, mivel magunk emésztjük el / A hulladékot is”.
