Az anyanyelvbarátok (másik oldalról a nyelvtannácik, vagyis azok, akik mindig minden nyelvi hibát kijavítanak) a világhálón osztják meg tapasztalataikat. Néha csak egész apró észrevételeket tesznek:
Nekem meg ezek fájnak, írja az anyanyelvbarát (én nem nevezem őket nyelvtannácinak). És javít, helyesen azt kellene írni: dolgozom, a páros testrészeknél pedig nem szükséges a többes szám használata, vagyis szemem, lábam, kezem, fülem. Persze, tegyük hozzá, azért terjed a birtoktöbbesítő jel használata ebben a helyzetben. Például Adynál: Add nekem a szemeidet…
Nem, mert minden vármegyében egész várról kell venni mindent.
Megmagyarázzuk: az időnek vasfoga van, a vas rozsdásodik, tehát az idő vasfoga valóban senkit nem kímél.
Az öregségnek a szele pedig mi lehetne más, mint a szélütés. Persze lehet, hogy pusztán képzavarokról van szó: Az idő senkit sem kímél, sztárok, akiket elért az öregedés…
A szőlőfajták szénája… Esetleg a szekere rúdja? Bár ezzel is óvatosan kell bánni, mert egyszer ez szerepelt egy hírben:
Persze, ha szénásszekérrel behajtott a bankba, akkor ez még igaz is lehet.
A szembejövő autóval elvben csak frontálisan lehet ütközni. De a vonatkozó névmási kapcsolódás sem teljesen jó, mert az autónak van vezetője, de nincs hatéves gyermeke…
A villanyoszlop ittas lehetett? Esetleg nem arról van szó, hogy a lovas kocsi nekiment a teljesen ártalmatlan villanyoszlopnak?
És trottyon az újságíró stílusa. Az internetes (online) sajtót különösen jellemzik az efféle jópofáskodó megfogalmazások (no meg a rengeteg elütés és nyelvi hiba).
Nyilván azért, mert égett. Azt írja egy másik nyelvbarát: „Ha az a szövegkörnyezet, hogy elektromos tűz keletkezett a Ló utca 3.-ban, és már a tető is lángolt, és kivonultak a tűzoltók, végül eloltották a házat, akkor nekem rendben van.” De azért a cím hagy némi kétséget maga után. Jobb lenne így: Eloltották a tüzet.
Olyan nagy az az ól? És mit szól hozzá a sertés, vagy őt már meg sem kérdezik? Persze, tudjuk, a tömörítés miatt születnek ilyen félreérthető szövegek.
Micsi? A micsoda egy micsodával mit csinál?
A félreértés megelőzéséért: a felirat egy póló mellett volt. Ha egy vesszőt ír a vadonatúj és a fiú közé, no meg a méretproblémát egybe, akkor talán senki nem gondolta volna, hogy valaki az újdonsült udvarlóján akar túladni méretprobléma miatt. Jelen formájában azonban akár ezt is jelentheti.
Vegyük tudomásul, hogy nem lehet minden gyerek vadonatúj. Vagy ha mégsem, akkor újat kell venni. Egyébként egy édesanyától hallottam: A gyerekben az a jó, hogy mosható, s hogy felnő. Visszatérve a példamondatra, szórendi cserével lenne egyértelmű: 5 éves kislánynak keresek használt, jó állapotú biciklit.
Valami nem stimmel a sorrenddel... Előbb gyönyörű arcú nő volt, majd megszületett. Szörnyként...
Csecsemő tehén? Nem inkább borjú?
A költségvetés elég prózai szokott lenni, de itt költőien van megfogalmazva. Költői magasságokba csapó hullámok.
Segítene, ha például bekopogna hozzánk.
Eddig úgy volt, hogy a herceg jön fehér lovon…
Manapság sajnos általános hiba a tized vagy a század elhagyása. Helyesen: kettő egész négy tized másodperc…
És azt hogy csinálja? És kit szúrt le, milyen az áldozat állapota és hogy halált okozó testi sértésért indult-e eljárás a forint ellen? Jópofának szánt szaknyelvi szleng.
Hogy is van ez? Hét évig éltek házasságban, de csak hat évig párkapcsolatban, vagyis egy évig nem voltak a házasságban párkapcsolatban? Esetleg előbb éltek hat évig párkapcsolatban, utána következett hét év házasság (párkapcsolattal vagy anélkül), vagyis akkor 13 évig voltak együtt, előbb párkapcsolatban, majd összeházasodtak? És ezt nekünk kellene kitalálni?
Kézenjárás? Vagy otthon lehet hagyni a fáradt lábakat?
Kik találják ki ezeket a kacér szövegeket?
Az erkélyes balkon olyan, mint a horizontális terasz? Biztos hallották: Szevasz, van nálatok terasz? Van egy, de az nem az. Az erkélyes balkon olyan, mint a magyaros hungarikum, esetleg elsődleges prioritás, pozitív előny, no meg a negatív növekedés, ami ugye mégiscsak növekedés?
Vagy esetleg a falra hányt borsóra még egyszer ráokádni… Befejezésül egy javaslat a Magyar Tudományos Akadémiának az internet népétől:
Zemplén vármegye egykori székhelye, Sátoraljaújhely lett a magyar nyelv városa. Ezt jelentette be Szamosvölgyi Péter polgármester a magyar nyelv napjához kapcsolódó rendezvényen a magyar nyelv színpadán, a Nemzeti Színházban, 2023. november 11-én. És bemutatta a kiegészített településnévtáblát, amely hamarosan kikerül a város határára. Ne csodálkozzanak tehát, ha arra járnak – egyébként felújított, villamosított vasúti pályán és folyamatosan javuló (Miskolctól Szerencsig négysávúsított) úton.
Ma ünnepli fennállásának 25. évfordulóját a Petőfi Irodalmi Múzeum keretei közt működő Digitális Irodalmi Akadémia, közismertebb nevén: DIA. Az immár nagymúltú projekt egyik lényeges hozadéka, hogy teljesen ingyenesen nyújt hozzáférést a magyar irodalom jelentős műveihez, minőségi, ellenőrzött forrásnak számító szövegbázisát évről évről bővítve szolgálja világszerte a magyar olvasókat. Az évfordulós ünnepségen hangzott el Demeter Szilárd főigazgató köszöntőbeszéde.
Volt már szobor, bélyeg, busz, iskola, találkozó, szavalóverseny, egyesület, utca, előadás, 200. Mi az? Pontosabban: ki az? Természetesen Petőfi Sándor.
Lehet-e még Petőfiről újat mondani? Lehet-e még vele és a műveivel úgy foglalkozni, hogy valami olyat mutassunk, amit addig még senki, vagy csak kevesen? Persze, erről biztosan meg van mindenkinek a maga véleménye, de őszintén, a Petőfi-emlékév kilencedik hónapjában már majdnem azt hittem, hogy a fent feltett kérdésre az én válaszom a nem, dehogy, mindent hallottam már, köszönöm lett volna.
Kétszáz éve született, egy esztendőben Petőfi Sándorral. Azokban a mozgalmas márciusi forradalmi napokban ott volt az élbolyban, és később is kitartott a forradalom mellett. Előbb Egressy Gábor délvidéki kormánybiztos mellett volt írnok, majd a szegedi önkéntes nemzetőr-zászlóaljban számvevő hadnagy lett, a forradalom végnapjaiban Perczel Mór főhadnaggyá nevezte ki.
„Túl korai még ez a kötet, túl hirtelen és váratlanul kellett ennek a pályának lezárulnia” – meséli Balázs Imre József, a Szőcs Géza: Összegyűjtött versek című – most megjelent – kötet szerkesztője. A könyv a három éve elhunyt költőre, Szőcs Gézára emlékezik, aki idén töltötte volna be hetvenedik életévét.
A Petőfi Irodalmi Múzeumban ünnepelték a három évvel ezelőtt elhunyt Szőcs Géza költő 70. születésnapját, ahol a Szőcs Géza 70 című emlékalbum bemutatója apropóján látható volt az Írókorzó című portréfilmsorozat Szőcs Gézáról szóló epizódja, és megnyitották a Szőcs Géza arcai című kamarakiállítást és bemutatták a Fekete Sas Kiadó gondozásában megjelent A kolozsvári sétatér című hangoskönyvet, valamint a Helikon kiadó által megjelentetett Összegyűjtött versek című könyvet is.
Hogy ki volt Szőcs Géza, azt tudjuk. Tudjuk? Nem tudjuk. Sok Szőcs Géza létezett, mindenkinek volt egy Gézája. Géza maga is többféleképpen jelent meg, mikor hogy hozta kedve. Ha éppen úgy, akkor magyarként, máskor kínaiként, vagy delfinként, vagy hattyúként, aki indiánként tért vissza Amerikából, jött, mert segítenie kellett Segesvárnál Bem apónak, és így tovább a véges-végtelenségig.
Most az a kérdés foglalkoztat, hogy mi, akik utána itt maradtunk, mennyire vagyunk felkészültek, hogy hozzányúljunk ehhez az örökséghez? Ha leosztva is, ha töredékeire bontva is képesek vagyunk-e folytatni a munkát? Van-e bennünk elég hit, tudás, elszántság és különösen képesség a tiszta gondolkodásra, az önzetlenségre, amellyel személyes és közösségi problémáinkban dönteni tudunk és van-e megfelelő érzékenységünk a szépre, a jóra, ami hitelessé tesz bennünket mindeközben?
Az értelmező és az értelmezett ugyanazt a toldalékot kapja, két megoldás is van, tehát vagy a Kopolyai út második ütemének, a belterületi szakasznak a felújítási tervei, vagy a Kopolyai út második ütemének, a belterületi szakasz felújításának a tervei. De a mostani megoldás nem jó.
Valamikor a kiscserfei hegyen, ahol apám szőleje volt, a szomszéd parasztember hívott: „Gyere velem, gyerök, a másik högyre, van ám ott sok mukucs meg pöle!” Átszekereztünk hát Förhénc hegyre, ahol sajnos mukucsok nem mutatkoztak, viszont a korabeli dalból mókusnak ismertem azokat.