Árgus szemekkel figyeli a sajtó nyelvét Balog Lajos kiskunhalasi tanár kollégám, havonta készít egy hibalistát, hogy abból válogassak. Íme!
* Neki is tartalékolnia kell az energiával.
Keveredés: vagy tartalékolnia kell energiát, vagy takarékoskodnia kell az energiával.
* Menedéket kap az olimpikon. Vasárnap a NOB-tól kért segítséget, mivel eltávolították a válogatottból és akarata ellenére kivitték a reptérre, hogy mielőbb hazaküldjék. Azért, mivel bírálta az edzőket, mert három fehérorosz futó téves nevezés miatt nem indulhatott az olimpián.
Furcsa az utóbbi mellékmondat külön mondatként. Az „azért, mivel” utalószó-kötőszó páros is esetlen. Sokkal egyszerűbb lenne így: „Mert bírálta az edzőket, három fehérorosz futó téves nevezés miatt nem indulhatott az olimpián.” Ugye mennyivel jobb?
* Hozzátartozó után kutat a földhivatal. Lévén egyelőre nincs beazonosítható örökös, a tulajdona az államra szállhat…
A „lévén” valamiért divatos mondatkezdővé vált. Itt azonban egy túlbonyolított szerkezetet vezet be. A mondat sokkal jobban hangozna így: Nem lévén egyelőre beazonosítható örökös… Van még egy lévén:
* Rejtélyes körülmények között hunyt el Attila. Lévén, tartottak tőle, hogy tragédia történt, a limai magyar konzulátus segítségét kérték, majd levelet írtak a megjelölt hotelnek.
Lévén, hogy tartottak tőle? Sokkal jobb lenne így: mivel tartottak tőle.
* Robbanószereket tárolt az ágy alatt. A törvényszék kiemelte: figyelemmel a férfi terhére rótt bűncselekmény tárgyi súlyára a várható büntetés kettő és tizenkét év közötti szabadságvesztés lehet.
Erősen jogi nyelvi természetű a „figyelemmel valamire” szerkezet. De most a kettő és két párhuzamára hívom fel a figyelmet. Helyesen: két és tizenkét év… Gyakori hiba, mint a következő példában is:
* A fejlesztés körülbelül 14 vágánykilométer hosszan zajlik majd kettő nyíltvonali vágányon egy nagyállomás érintésével.
Helyesen: két nyíltvonali vágányon.
* A Dóm téren próbálnak a West Side Story sztárjai. A világhírű szerelmi történet alapját Shakespeare Rómeó és Júliája ihlette…
Az alapját ihlette? Az alapot nem szokás ihletni. Inkább így kellene írni: „a világhírű szerelmi történet alapja Shakespeare Rómeó és Júliája”, vagy „a világhírű szerelmi történetet Shakespeare Rómeó és Júliája ihlette”. Ugye, hogy jobb?
* K. R. már bekerült a Nemzeti Vágtára. Idén már öt lovas trénere… Van egy alapszisztéma, ami szerint tréningezem a csapatokat, amit én a mesteremtől tanultam.
Korábban azt mondtuk volna: trenírozom, vagy még inkább: edzem, felkészítem… De az idő halad. Elgondolkodtató az is, hogy valaki a vágtába vagy vágtára kerül-e be. Ha konkrét vágtáról van szó, akkor szerintem vágtába, ha egy rendezvényre (s itt erről van szó), akkor vágtára.
* A C., a G., a P. és a T. közös közleménye szerint a programot sikeresen teljesítők jövő tavasszal informatikusként válthatnak karriert.
Az angol career nem ugyanazt jelenti, mint a magyar karrier: az előbbi életpálya, az utóbbi sikeres életpálya. És itt erről van szó: pályaváltoztatásról, szakmaváltásról. Vagyis nem karriert váltanak, hanem szakmát, illetve azt is mondhatjuk, hogy informatikusként fognak dolgozni. Vagy hogy ez sokkal érthetőbb?
* Vitatott jelentés a vírus eredetéről. A laborban dolgozó tudósok a mai napig nem hajlandók transzparensen beszámolni arról, hogy pontosan milyen jellegű kutatások folytak az intézetben.
Magyarul félreérthető a transzparensen. Talán ki kellene plakátolniuk a tevékenységüket? És mi lenne, ha azt írnák: nem hajlandók nyilvánosan beszámolni…?
* Elhunyt az ünnepi kenyér készítője. K. A. kézműves-néptáncos hosszú évek óta önként vállalta, hogy a KHE képviseletében elkészíti az államalapítás városi ünnepségére szánt kenyeret. Idén is megtette az előkészületeket, pedig az utóbbi időben sokat betegeskedett. Az egyesület saját halottjának tekinti a hagyományőrzőt, aki mestere volt a kalocsai hímzésnek.
Íme a tömörítésből fakadó hiba. A betegeskedés miatt még nem kell valakit saját halottnak tekinteni.
* A vodicai búcsúra készülnek. Ezt követően a Barátok temploma ifjúsági zenekara tart zenés szentségimádást.
A többszörös birtokos szerkezetbe jobb betenni a birtokos jelző ragját: a Barátok templomának ifjúsági zenekara.
* Iván sokat köszönhet a kiváló tanárainak. A tehetséges fiatalember eredményességében nagy szerepet játszott az, hogy korábban országos, járási, megyei megmérettetéseken szerzett rutint…
Újabban nincs megméretés, csak megmérettetés. Pedig elegendő lenne az első változat.
* A trombitaművész a megkeresést követően azonnal jelezte a hatóság felé, hogy bűncselekménybe akarják belekeverni.
Jobb lett volna a hatóságoknak jelezni, és nem pusztán feléjük, s akkor talán oda is ért volna a panasz.
* Labdarúgó-mérkőzés. C. nem ugrott fel, ellentétben fáj a feje.
Ellenben…
* Elsőre azt gondolhatnánk, hogy nem lehet megállítani, gátat szabni a folyamatnak.
Újabb keveredés: gátat szabni. Helyesen: gátat vetni vagy határt szabni. Az is gond, hogy a „nem lehet megállítani” szerkezetnek tárgy lenne a vonzata: nem lehet valamit megállítani.
* Az idei évben az aratókat az időjárás sem hátráltatta. Persze, más gazdáknak, például akik kukoricát vagy napraforgót ültettek, azoknak ez kevésbé jó hír, hiszen rendkívül csapadékszegény volt a nyár idáig terjedő része.
Hiba hiba hátán. Idei évben helyett: idén vagy ebben az évben. A napraforgót pedig nem ültetik, hanem vetik. Ültetni a paprikát, paradicsomot, káposztát szokták. És a mondat túlbonyolított szerkezete sem szerencsés.
* A klinikai központ orvosigazgatója szerint nemcsak a biztonságunk érdekében, de egy esetleges negyedik hullám elkerülése miatt is nagyon fontos, hogy senki se várjon, hanem vegye fel a védőoltást.
A miatt okozat, a cél: végett vagy érdekében, persze a mondatban már van egy érdekében. Tehát át kellene fogalmazni.
* A honvédelmi minisztert R. nyugállományú honvéd ezredes, a 36. Gábor Áron Tüzérezred utolsó egykori parancsnoka, a Kuruc Vitézek Nyugállományú Egyesület elnöke köszöntötte. A honvédelmi miniszter katonai pályafutásának komoly állomása volt Kiskunhalas, a 36. Gábor Áron Tüzérezrednél kezdte meg tiszti szolgálatát…
Furcsa jelzőhalmozás: utolsó egykori parancsnoka. Jobb lenne így: az egykori 36. Gábor Áron Tüzérezred utolsó parancsnoka. És ha már hír, akkor fölösleges ismételni az ezred nevét. Így jobb lenne: A honvédelmi miniszter katonai pályafutásának komoly állomása volt ez a kiskunhalasi ezred: itt kezdte meg tiszti szolgálatát… Bár engem még a „komoly” jelző is zavar az „állomás” kapcsán.
* Hagyományőrző szüret Jakabszálláson… Mindenféle, szüretekben egykoron használatos eszközöket sikerült felkutatnunk. Jakabszállási családok sokasága lett segítségünkre, és olyan különlegességeket adtak át használatra, mely ma már ritkaságnak számít a gépiesített szüretek világában…
Hiba, hiba hátán. Szüretekben? Nem inkább: szüreteken? Lett segítségünkre? Nem inkább: volt segítségünkre? Különlegességek…, mely számít? Nem inkább: Különlegességek, melyek számítanak? Gépiesített szüretek? Nem inkább: gépesített szüretek?
* Kapcsolószekrény kapott lángra. A tűzoltók a tüzet egy porral oltóval eloltották. Személyi sérülés nem történt.
Eredetileg a poroltó – erre egyesek azt mondták, hogy azzal nem port oltanak, mondjunk helyette porral oltót. Ugyanezen az alapon támadták a munkavédelem és a katasztrófavédelem szavakat is. El kellene fogadni, hogy egyre nagyobb számban vannak jelentéssűrítő (vagy jelentéstömörítő) szerkezetek. Tehát igenis helyes az, hogy poroltó, és nem szükséges azt mondani: porral oltó. Meg kellene barátkozni ezzel.
A történelem lapjain sokszor szereplő budapesti Rákos-patak forrása a Gödöllői-dombvidéken, Szada és Gödöllő között található. A patak átfolyik Gödöllőn, Isaszegen, Pécelen, a Rákosokon (Rákoscsaba, Rákosliget, Rákoskeresztúr). Itt terül el a történelmi Rákosmező. Majd a kőbányai–zuglói kerülethatáron átkelve, 44 kilométeres útját befejezve Angyalföldnél, az Árpád híd fölött torkollik a Dunába.
Valószínűleg nem véletlen, hogy épp advent első vasárnapján, az egyházi év kezdetének első estéjén mutatták be a székelyföldi Etéden a település ikonikus hangszerét, a frissen rekonstruált timborát. Könnyű dolgom lenne, ha egyszerűen egy hangszerbemutatóról kellene most írnom, ám a történet valami sokkal bonyolultabb és fontosabb lényeget hordoz magában: sok évtized után most újra megszólal az a hang, amely hosszú időn át az etédi közösség önkifejezésének összetéveszthetetlen hangja volt, s amely az idők során végképp elhallgatni tűnt, egészen mostanig.
Benedek Dezső professzor legalább annyira csodabogár a tudományos szférában, mint egykori barátja, Szőcs Géza az irodalomban. Hiszem, hogy nem azért voltak barátok, mert Kolozsváron összekötötték őket a diákévek, hanem kapcsolatukban volt valami különleges, valami sorsszerű, ami sírig tartó szövetséget és bajtársiasságot jelentett, néha közös munkát, közös gondolkodást és közös cselekvést is.
Az a kérdés, hogy létezik-e vajdasági magyar irodalom, mindig is felborzolta a kedélyeket, és indulatos válaszok születtek a témával kapcsolatban. Egyetemistaéveim alatt sajnos nem jutottunk el túl messzire, ami ezt a kérdéskört illeti. Úgy érzem, hogy a generációmnak sok-sok hiányossággal, vakfolttal kell megbirkóznia. Ezeket minél előbb tisztázni kell, mert a sok összekuszálódott szál magával ránthatja az embert, így tudatlanságból meggondolatlanul cselekedhet, beszélhet, ami igen kártékony tud lenni.
Mindenekelőtt hogy az egyik legtöbbet és legtöbbfélét olvasó irodalomkritikusunkat tisztelhetjük személyében, aki szinte már előre ismeri azt, mit írótársai még csak most írnak; illetve, másodszor: aki úgy ír kritikát, tanulmányt, esszét – s ez is csak kevesekről mondható el –, hogy abban rögtön egy egyéni nézetű, tűhegypontos mondatokkal megrajzolt nemzetkarakterológia s eszmetörténet esélyét is benne sejthetjük, azaz az általa górcső alá vett művekben azt (is) nézi, hogy azokból milyen nemzetkarakterológiai vonások hámozhatók ki…
Csak nekem tűnik fel, hogy hosszabb ideje egyik híres és kedvelt színészünk betegségével aprólékosan és szenzációhajhász módon foglalkozik szinte a teljes magyarországi sajtó? Persze tisztelet a kivételnek. Hogy mi ezzel a bajom? Válaszolok erre a kérdésre is, de előbb lássuk a sajtószemlét!
Szenteleky Kornélt már diákkorában is érdekelte a műfordítás, ám fordítói tevékenysége csak 1922-ben kezdődött el, két Baudelaire-prózavers magyarra való átültetésével (az akkoriban a magyar irodalmat is átható Baudelairekultusz hatására). Ezek a versfordítások a Bácsmegyei Napló hasábjain jelentek meg.
Szenteleky Kornél irodalmi, irodalomszervezői és folyóirat-szerkesztői munkássága mára ugyan kibomlott a halálát követő kilenc évtizedes homályból, írói tevékenységének, gondolkodói magatartásának morális értékei azonban mind ez idáig nem lelték meg helyüket a délvidéki magyarság önmagáról kialakított társadalmi-politikai összképében. A közösségéről mondott ítéletei túl súlyosnak és túlontúl pontosnak bizonyultak ahhoz, hogy elfogadottakká váljanak, hogy alapját képezzék a máig késlekedő társadalmi katarzisnak.
„A világmindenség inkább olyan ciklusokból áll, amelyek újból és újból visszatérnek önmagukba” – meséli Pottyondy Ákos, a Pannonhalmi Főapátság gyógynövénykertjének egykori vezetője. A sárkányfűárusként is ismert Pottyondy Ákost viszont nem a gyógynövényvilág titkairól kérdeztem, hanem a közelgő, legszebb téli ünnepünket megelőző időszakról, az adventről. „Az ünnepeknek vannak jelképeik” – mondja Pottyondy Ákos, aki az advent egyik legfontosabb jelképe, az adventi koszorú szimbolikus jelentéseiről beszélt.
A régi és ritka könyvek gyűjteménye mellett, melyről előző írásomban volt szó, a szabadkai Ferencesek templomának könyvtára gazdag helytörténeti gyűjteményt, időszaki kiadványokat, kisnyomtatványokat, valamint felbecsülhetetlen levéltári anyagot is őriz. A Szabadkai Ferences Rendház különleges értékes könyvgyűjteményéről legutóbb 2000. október 23-án készült kiállítás a Szabadkai Városi Könyvtár és a Szabadkai Városi Múzeum munkatársainak együttműködésével.