Egykor volt a túrógombóc, legföljebb a gyors túrógombóc, a recept végén pedig ez szerepelt: „aki szereti, porcukorral is megszórhatja”. Ma ez már nem elég. A túrógombóc fantázianevet kapott: túrógombóc, ahogy mi szeretjük. De vajon milyen az?
• „Nem egy hagyományos túrógombóc, inkább azt mondanám, hogy annak egy egészségesebb változata. Ugyanis zabpehelyből és búzadarából készül. Mézes görög joghurtba szoktuk mártogatni. Isteni!”
• „Diétás túrógombóc recept. Sokféle túrógombócot láttam már, de nálunk ez a legsikeresebb. Elkészítése robotgéppel nagyon gyors, eltekintve a félóra pihentetési időtől.”
• Étterem honlapján: „Már nagyon régóta rendszeres listatag ő is az étlapunkon, kivételesen ezt mindenki szereti nálunk.”
Más éttermek honlapján filozófiai magasságokba emelik a túrógombócot.
• „Egy finom #túrógombóc mellett átgondolhatóak, megbeszélhetőek az élet nagy dolgai… talán már a brit tudósok is vizsgálták (vagy vizsgálni fogják), hogy ez a #desszert miért van pozitív hatással a lélekre – mi valljuk, hogy testünk-lelkünk időnként túrógombóchoz kell jusson.”
• „Mindenki szereti. Valaki sok tejföllel, valaki még édesebben, megint más tejföl nélkül, csak porcukorral, valaki sósan és van, aki csak gombócot kér, porcukor és tejföl nélkül…, és úgy is van, ahogy TE szereted.❤....és úgy is van, ahogy mi ajánljuk NEKED!❤ Mi szeretjük a gyümölcsös, mákos, vaníliasodós, glutén- és laktózmentes gombócot, szeretjük a krémes textúrát, a meglepetéseket. Szeretjük a jó társaságot, a nevetést, az ÉLETET.”
Eljutottunk a natúr túrógombóctól a porcukros, tejfölös, vaníliasodós, krémes textúrás változatokon át egészen az élet lényegét megjelenítő túrógombócig. Ám ezzel sem kerültünk közelebb a túrógombóc, ahogy mi szeretjük nevének értelmezéséhez. Ezt kívántam tisztázni egy képzelt jelenetben. Csöng a telefon a túrógombócbárban:
– Jó napot kívánok, rendelni szeretnék. Látom itt az étlapjukon: „Túrógombóc, ahogy Mi szeretjük”. Nagy m-el, ami azért nem a helyesírás csúcsa, de ezt hagyjuk. Tehát a túrógombócukról érdeklődnék. Most ez hogy van? Ahogy Önök szeretik, vagy ahogy Mi szeretjük?
– Ez egy név, ételnév, „ahogy mi szeretjük”. Túrógombóc tejföllel leöntve.
– Tehát akkor úgy, hogy önök szeretik.
– Igen, ahogy mi szeretjük.
– De nem lehetne olyat kérni, ahogy én szeretem?
– Nem, mert az étel neve az, hogy „ahogy mi szeretjük”, valóban lehetne kis m-mel is írni. De ezt ön is szeretni fogja.
– Ebben nem vagyok biztos. Én olyat szeretnék kérni, ahogy én szeretem.
– Rendben, akkor küldjük a túrógombócot, ahogy ön szereti.
– De mi lesz a számlára írva?
– Túrógombóc, ahogy Mi szeretjük. Nagy m-mel, mert ez van a gépbe írva.
– Az nem jó, mert már megállapodtunk abban, hogy a túrógombócot úgy küldik, ahogy én szeretem.
– Nem tudja elképzelni azt, hogy esetleg ön ugyanúgy szereti, vagy szeretni fogja a túrógombócot, ahogy mi, és akkor teljesen mindegy, hogy ön vagy mi?
– Az azért nem egészen mindegy, mert én Tóth Tibor könyvelő és pénzügyi tanácsadó vagyok, önök pedig a Tájfutó túrógombócbár.
– Na látja, azt mondja, önök pedig, mi pedig azt mondjuk, hogy mi pedig… Tehát ön sem tudja másként mondani. Túrógombóc, ahogy Mi szeretjük, ez egy ételnév, de ön, maga vagy ahogy tetszik, ugyanúgy fogja szeretni. Kérdezze meg egy nyelvésztől, hogy helyes-e!
– Rendben, akkor megrendelném a Túrógombóc, ahogy MI szeretjük ételüket, de akkor, amikor kihozzák, akkor most úgy készítik-e el, ahogy én szeretem, vagy ahogy önök szeretik?
– Ezt mintha már megbeszéltük volna. Nem úgy, ahogy ön, hanem úgy, ahogy mi… De ez egybe fog esni az ön ízlésével.
– Tehát akkor összefoglalom: az étel a neve az, hogy Túrógombóc, ahogy Mi szeretjük, nagy t-vel és nagy m-mel, de a valóságban ez mégiscsak túrógombóc, ahogy én szeretem, természetesen kis m-mel, mert ez így helyes az akadémiai magyar helyesírás szerint.
– Igen.
– Jó, de akkor önök adócsalást követnek el.
– Hogy követnénk el adócsalást? Minden esetben az étellel együtt kivisszük a számlát is.
– És a számlán mi lesz?
– Természetesen az étel neve: Túrógombóc, ahogy Mi szeretjük.
– Hát ez az.
– Mi hát ez az?
– Hát adócsalás! Önök azt írják a számlára, hogy Túrógombóc, ahogy Mi szeretjük, a helyesírási hibát most hagyjuk, de kihoznak egy túrógombócot, egy olyat, amit én szeretek.
– Mondja, nem rendelne inkább valami mást?
– Mit tudna még ajánlani?
– Mondjuk: Madártej, a nagymama receptje alapján…
– Szeretem a madártejet, érdekelne is, de engedjen meg egy kérdést. Kinek a nagymamájának a receptje alapján? Az önöké vagy az én nagymamám receptje alapján? És önök honnan tudhatják, hogy milyen receptje volt a nagymamámnak? Csak nem nyomoztak utána? És mi fog szerepelni a számlán? Az én nagymamám vagy az önök nagymamája? Már elnézést, de ezeket előbb tisztázni kellene.
– Inkább ajánlanám Önnek egy „csak most” kedvezményes ételünket: Kemencében sült mákos guba vaníliasodóval…
– Nagyon szeretem a mákos gubát. Ez érdekelne. De megenged néhány kérdést? Milyen kemencében sült? Búbosban? És mi az a sodó? Mert a borsodót ismerem, ez emlékeztet Borsod megyére, ahol születtem, meg a borra, tudja, azt is szeretem, mert a nevemben is benne van, Ti-bor, de így önmagában elég szegényes, hogy sodó. Egyáltalán van ilyen magyar szó?
– Tudja mit, küldenék önnek egy gesztenyepürét, ingyen, ez a cég ajándéka…
– Nagyon köszönöm, hogy ilyen előzékenyek, de gondolom, nullás számlát azért küldenek, mert az kötelező, de a számlán mi fog szerepelni: gesztenyepüré vagy gesztenyepüre, mert ez nem egészen mindegy, hiszen néha egy ékezeten múlik a valaminek a lényege. Tudja, egyszer elfújta a szél az ékezetet Szárról, lett is belőle mai napig tartó galiba…
A közmondásról mint tapasztalatot, életbölcsességet, tudást magába foglaló hagyományozódó, ismételgetett mondatról azt gondolnánk, hogy a múlt terméke. És elsőként valóban régi, részben más kultúrákból, részben a paraszti világból származó közmondások jutnak eszünkbe.
Különleges és egyben rendhagyó templomban verset mondani – kezdte előadását Tóth Péter Lóránt a Magyar Írószövetség kijelölt rendezvényhelyén. S valóban – nem tudni, hogy csupán a térnek köszönhetően-e, de – a közönség minden porcikájában érezhette a nem kevesebb, mint egy órán át tartó katartikus élménysorozatot.
Rozsnyón, e nagy múltú gömöri bányavároskában akkortájt a „legbecsületesebb” fogadó alighanem a Fekete Sas lehetett, mert Petőfi ott szállt meg. A fekete sas mint Rimaszombat címere úgy került Rozsnyóra, hogy a 19. század közepén a két város két legnagyobb fogadója címert cserélt. Így lett Rimaszombaté a három rózsa. Az iglói barát, Pákh Albert is Rozsnyón született, tán ezért is különös, hogy Petőfi alig ejt pár szót e gazdag történelmű bányavároskáról.
Az előző részben odáig jutottunk, hogy Rácz Sándor az örökösei elmondása szerint ismerte Petőfit, és az erről fennmaradt történet eseményei az 1849. április 5-ei, gyulafehérvári ágyúzással azonosíthatók, ahol mind Petőfi, mind Rácz jelen voltak. A családi legendárium úgy tartja, tíz évet töltött Oroszországban hadifogolyként. Fennmaradt két, a feleségeihez fűződő történet is.
Rácz Sándor 1848/49-es honvéd története teljesen szokványos: először tizedesként szolgált Bem József seregében, majd a tábornok egy új honvédzászlóaljat hoz létre, ahová áthelyezi a tapasztalt katonát, és egyben alhadnaggyá nevezi ki. Különleges viszont a hozzá fűződő legendárium: örökösei szerint ismerte Petőfit, majd tíz évig volt Oroszországban hadifogoly. Ma jelöletlen sírban nyugszik a bölöni (Erdővidék, Háromszék) református templomkert kapujának bal oldalán, évtizedekkel ezelőtt összetört sírköve végképp elkallódott.
A 125 éve született Tamási Áron munkássága előtt tisztelgett a június elején Erdélybe érkező Irodalmi Karaván. A Petőfi Kulturális Ügynökség kiemelt programjának keretében, a budapesti bemutatót megelőzően Gyergyószentmiklóson és Csíkszeredában mutatták be dr. Sipos Lajos irodalomtörténész nemrégiben megjelent „Azért vagyunk a világon, hogy valahol otthon legyünk benne” című könyvét.
Elhívtak Balatonberénybe, ahol a szőlőhegyek (szőlődombok) között Hamvas Béla-borút, csaknem körút jött létre, kis táblákkal, idézetekkel és egy meseszép balatoni látványt nyújtó kilátóval. Állítólag itt írta Hamvas A bor filozófiáját. Bort ugyan nem találtam, turistát, érdeklődőt sem láttam, csak bezárt pincéket, valamint egy német lakókocsit a Hamvas Béla-kilátó tövében.
Korunk nagyon kedvez a rövidségnek, tömörségnek. Fodor Ákos (1945–2015) míves verseit vagy még inkább ráismeréseit, szösszeneteit előszeretettel idézik a közösségi médiában. Halmai Tamás azt írja róla: „olvasói vannak, olvasatai alig”, s ezért állította össze Versmeditációk címmel Fodor Ákos-olvasókönyvét. Fodor Ákos műfaji, világképi formaelemeit a másik költő, Halmai Tamás hármas-hármas rendben így sorakoztatja fel: koan, aforizma, szójáték; haiku, dal, epigramma; rím, ritmus, szórend; tanítás, bölcselet, misztika. Mindezek szinte kínálják szállóigévé, majd onnan közösen ismert, használt,
Petőfi mintegy kétszáz (s ezek közül közel száz Júliához írott) költeményből álló szerelmi lírájának csúcspontjához érkeztünk. Nem mintha a Júliához vagy a Reszket a bokor, mert…, a Szeretlek, kedvesem vagy a Válasz kedvesem levelére ne lehetne egy-egy serpa, vezető a Himalája legmagasabb pontjához. De az a legmagasabb orom bizony a Minek nevezzelek?
Nyelvi szabályok vonatkoznak a „szabályos” szerkezetekre: hogyan toldalékoljuk a szavakat, milyenek a szóösszetételek, miként szerkesszük meg a mondatokat és a szövegeket. Ha ezektől eltérünk, szokatlan módon adjunk elő mondanivalónkat, akkor nyelvi szabályokat sértünk, jobb esetben humorizálunk, megnevettetjük hallgatóinkat, olvasóinkat. Ezek a szokatlan nyelvi jelenségek is rendszerint megfelelnek a nyelv törvényszerűségeinek, csak éppen ritka, szokatlan, alkalmi voltuk miatt keltenek humoros hatást. A magyar nyelv szerkezete, rugalmassága különösen alkalmas a játékos megoldásokra.