Egykor volt a túrógombóc, legföljebb a gyors túrógombóc, a recept végén pedig ez szerepelt: „aki szereti, porcukorral is megszórhatja”. Ma ez már nem elég. A túrógombóc fantázianevet kapott: túrógombóc, ahogy mi szeretjük. De vajon milyen az?
• „Nem egy hagyományos túrógombóc, inkább azt mondanám, hogy annak egy egészségesebb változata. Ugyanis zabpehelyből és búzadarából készül. Mézes görög joghurtba szoktuk mártogatni. Isteni!”
• „Diétás túrógombóc recept. Sokféle túrógombócot láttam már, de nálunk ez a legsikeresebb. Elkészítése robotgéppel nagyon gyors, eltekintve a félóra pihentetési időtől.”
• Étterem honlapján: „Már nagyon régóta rendszeres listatag ő is az étlapunkon, kivételesen ezt mindenki szereti nálunk.”
Más éttermek honlapján filozófiai magasságokba emelik a túrógombócot.
• „Egy finom #túrógombóc mellett átgondolhatóak, megbeszélhetőek az élet nagy dolgai… talán már a brit tudósok is vizsgálták (vagy vizsgálni fogják), hogy ez a #desszert miért van pozitív hatással a lélekre – mi valljuk, hogy testünk-lelkünk időnként túrógombóchoz kell jusson.”
• „Mindenki szereti. Valaki sok tejföllel, valaki még édesebben, megint más tejföl nélkül, csak porcukorral, valaki sósan és van, aki csak gombócot kér, porcukor és tejföl nélkül…, és úgy is van, ahogy TE szereted.❤....és úgy is van, ahogy mi ajánljuk NEKED!❤ Mi szeretjük a gyümölcsös, mákos, vaníliasodós, glutén- és laktózmentes gombócot, szeretjük a krémes textúrát, a meglepetéseket. Szeretjük a jó társaságot, a nevetést, az ÉLETET.”
Eljutottunk a natúr túrógombóctól a porcukros, tejfölös, vaníliasodós, krémes textúrás változatokon át egészen az élet lényegét megjelenítő túrógombócig. Ám ezzel sem kerültünk közelebb a túrógombóc, ahogy mi szeretjük nevének értelmezéséhez. Ezt kívántam tisztázni egy képzelt jelenetben. Csöng a telefon a túrógombócbárban:
– Jó napot kívánok, rendelni szeretnék. Látom itt az étlapjukon: „Túrógombóc, ahogy Mi szeretjük”. Nagy m-el, ami azért nem a helyesírás csúcsa, de ezt hagyjuk. Tehát a túrógombócukról érdeklődnék. Most ez hogy van? Ahogy Önök szeretik, vagy ahogy Mi szeretjük?
– Ez egy név, ételnév, „ahogy mi szeretjük”. Túrógombóc tejföllel leöntve.
– Tehát akkor úgy, hogy önök szeretik.
– Igen, ahogy mi szeretjük.
– De nem lehetne olyat kérni, ahogy én szeretem?
– Nem, mert az étel neve az, hogy „ahogy mi szeretjük”, valóban lehetne kis m-mel is írni. De ezt ön is szeretni fogja.
– Ebben nem vagyok biztos. Én olyat szeretnék kérni, ahogy én szeretem.
– Rendben, akkor küldjük a túrógombócot, ahogy ön szereti.
– De mi lesz a számlára írva?
– Túrógombóc, ahogy Mi szeretjük. Nagy m-mel, mert ez van a gépbe írva.
– Az nem jó, mert már megállapodtunk abban, hogy a túrógombócot úgy küldik, ahogy én szeretem.
– Nem tudja elképzelni azt, hogy esetleg ön ugyanúgy szereti, vagy szeretni fogja a túrógombócot, ahogy mi, és akkor teljesen mindegy, hogy ön vagy mi?
– Az azért nem egészen mindegy, mert én Tóth Tibor könyvelő és pénzügyi tanácsadó vagyok, önök pedig a Tájfutó túrógombócbár.
– Na látja, azt mondja, önök pedig, mi pedig azt mondjuk, hogy mi pedig… Tehát ön sem tudja másként mondani. Túrógombóc, ahogy Mi szeretjük, ez egy ételnév, de ön, maga vagy ahogy tetszik, ugyanúgy fogja szeretni. Kérdezze meg egy nyelvésztől, hogy helyes-e!
– Rendben, akkor megrendelném a Túrógombóc, ahogy MI szeretjük ételüket, de akkor, amikor kihozzák, akkor most úgy készítik-e el, ahogy én szeretem, vagy ahogy önök szeretik?
– Ezt mintha már megbeszéltük volna. Nem úgy, ahogy ön, hanem úgy, ahogy mi… De ez egybe fog esni az ön ízlésével.
– Tehát akkor összefoglalom: az étel a neve az, hogy Túrógombóc, ahogy Mi szeretjük, nagy t-vel és nagy m-mel, de a valóságban ez mégiscsak túrógombóc, ahogy én szeretem, természetesen kis m-mel, mert ez így helyes az akadémiai magyar helyesírás szerint.
– Igen.
– Jó, de akkor önök adócsalást követnek el.
– Hogy követnénk el adócsalást? Minden esetben az étellel együtt kivisszük a számlát is.
– És a számlán mi lesz?
– Természetesen az étel neve: Túrógombóc, ahogy Mi szeretjük.
– Hát ez az.
– Mi hát ez az?
– Hát adócsalás! Önök azt írják a számlára, hogy Túrógombóc, ahogy Mi szeretjük, a helyesírási hibát most hagyjuk, de kihoznak egy túrógombócot, egy olyat, amit én szeretek.
– Mondja, nem rendelne inkább valami mást?
– Mit tudna még ajánlani?
– Mondjuk: Madártej, a nagymama receptje alapján…
– Szeretem a madártejet, érdekelne is, de engedjen meg egy kérdést. Kinek a nagymamájának a receptje alapján? Az önöké vagy az én nagymamám receptje alapján? És önök honnan tudhatják, hogy milyen receptje volt a nagymamámnak? Csak nem nyomoztak utána? És mi fog szerepelni a számlán? Az én nagymamám vagy az önök nagymamája? Már elnézést, de ezeket előbb tisztázni kellene.
– Inkább ajánlanám Önnek egy „csak most” kedvezményes ételünket: Kemencében sült mákos guba vaníliasodóval…
– Nagyon szeretem a mákos gubát. Ez érdekelne. De megenged néhány kérdést? Milyen kemencében sült? Búbosban? És mi az a sodó? Mert a borsodót ismerem, ez emlékeztet Borsod megyére, ahol születtem, meg a borra, tudja, azt is szeretem, mert a nevemben is benne van, Ti-bor, de így önmagában elég szegényes, hogy sodó. Egyáltalán van ilyen magyar szó?
– Tudja mit, küldenék önnek egy gesztenyepürét, ingyen, ez a cég ajándéka…
– Nagyon köszönöm, hogy ilyen előzékenyek, de gondolom, nullás számlát azért küldenek, mert az kötelező, de a számlán mi fog szerepelni: gesztenyepüré vagy gesztenyepüre, mert ez nem egészen mindegy, hiszen néha egy ékezeten múlik a valaminek a lényege. Tudja, egyszer elfújta a szél az ékezetet Szárról, lett is belőle mai napig tartó galiba…
Zemplén vármegye egykori székhelye, Sátoraljaújhely lett a magyar nyelv városa. Ezt jelentette be Szamosvölgyi Péter polgármester a magyar nyelv napjához kapcsolódó rendezvényen a magyar nyelv színpadán, a Nemzeti Színházban, 2023. november 11-én. És bemutatta a kiegészített településnévtáblát, amely hamarosan kikerül a város határára. Ne csodálkozzanak tehát, ha arra járnak – egyébként felújított, villamosított vasúti pályán és folyamatosan javuló (Miskolctól Szerencsig négysávúsított) úton.
Ma ünnepli fennállásának 25. évfordulóját a Petőfi Irodalmi Múzeum keretei közt működő Digitális Irodalmi Akadémia, közismertebb nevén: DIA. Az immár nagymúltú projekt egyik lényeges hozadéka, hogy teljesen ingyenesen nyújt hozzáférést a magyar irodalom jelentős műveihez, minőségi, ellenőrzött forrásnak számító szövegbázisát évről évről bővítve szolgálja világszerte a magyar olvasókat. Az évfordulós ünnepségen hangzott el Demeter Szilárd főigazgató köszöntőbeszéde.
Volt már szobor, bélyeg, busz, iskola, találkozó, szavalóverseny, egyesület, utca, előadás, 200. Mi az? Pontosabban: ki az? Természetesen Petőfi Sándor.
Lehet-e még Petőfiről újat mondani? Lehet-e még vele és a műveivel úgy foglalkozni, hogy valami olyat mutassunk, amit addig még senki, vagy csak kevesen? Persze, erről biztosan meg van mindenkinek a maga véleménye, de őszintén, a Petőfi-emlékév kilencedik hónapjában már majdnem azt hittem, hogy a fent feltett kérdésre az én válaszom a nem, dehogy, mindent hallottam már, köszönöm lett volna.
Kétszáz éve született, egy esztendőben Petőfi Sándorral. Azokban a mozgalmas márciusi forradalmi napokban ott volt az élbolyban, és később is kitartott a forradalom mellett. Előbb Egressy Gábor délvidéki kormánybiztos mellett volt írnok, majd a szegedi önkéntes nemzetőr-zászlóaljban számvevő hadnagy lett, a forradalom végnapjaiban Perczel Mór főhadnaggyá nevezte ki.
„Túl korai még ez a kötet, túl hirtelen és váratlanul kellett ennek a pályának lezárulnia” – meséli Balázs Imre József, a Szőcs Géza: Összegyűjtött versek című – most megjelent – kötet szerkesztője. A könyv a három éve elhunyt költőre, Szőcs Gézára emlékezik, aki idén töltötte volna be hetvenedik életévét.
A Petőfi Irodalmi Múzeumban ünnepelték a három évvel ezelőtt elhunyt Szőcs Géza költő 70. születésnapját, ahol a Szőcs Géza 70 című emlékalbum bemutatója apropóján látható volt az Írókorzó című portréfilmsorozat Szőcs Gézáról szóló epizódja, és megnyitották a Szőcs Géza arcai című kamarakiállítást és bemutatták a Fekete Sas Kiadó gondozásában megjelent A kolozsvári sétatér című hangoskönyvet, valamint a Helikon kiadó által megjelentetett Összegyűjtött versek című könyvet is.
Hogy ki volt Szőcs Géza, azt tudjuk. Tudjuk? Nem tudjuk. Sok Szőcs Géza létezett, mindenkinek volt egy Gézája. Géza maga is többféleképpen jelent meg, mikor hogy hozta kedve. Ha éppen úgy, akkor magyarként, máskor kínaiként, vagy delfinként, vagy hattyúként, aki indiánként tért vissza Amerikából, jött, mert segítenie kellett Segesvárnál Bem apónak, és így tovább a véges-végtelenségig.
Most az a kérdés foglalkoztat, hogy mi, akik utána itt maradtunk, mennyire vagyunk felkészültek, hogy hozzányúljunk ehhez az örökséghez? Ha leosztva is, ha töredékeire bontva is képesek vagyunk-e folytatni a munkát? Van-e bennünk elég hit, tudás, elszántság és különösen képesség a tiszta gondolkodásra, az önzetlenségre, amellyel személyes és közösségi problémáinkban dönteni tudunk és van-e megfelelő érzékenységünk a szépre, a jóra, ami hitelessé tesz bennünket mindeközben?
Az értelmező és az értelmezett ugyanazt a toldalékot kapja, két megoldás is van, tehát vagy a Kopolyai út második ütemének, a belterületi szakasznak a felújítási tervei, vagy a Kopolyai út második ütemének, a belterületi szakasz felújításának a tervei. De a mostani megoldás nem jó.
Valamikor a kiscserfei hegyen, ahol apám szőleje volt, a szomszéd parasztember hívott: „Gyere velem, gyerök, a másik högyre, van ám ott sok mukucs meg pöle!” Átszekereztünk hát Förhénc hegyre, ahol sajnos mukucsok nem mutatkoztak, viszont a korabeli dalból mókusnak ismertem azokat.