– Figyelembe véve, hogy mindhárom köteted valamelyest a gyerekkoról, a gyermek és a gyermekkor ábrázolásáról szól, kérlek mesélj a te fiatalkorodról! Visszahúzódó vagy rosszcsont, kíváncsi gyerek voltál?
– Azt hiszem, visszahúzódó voltam, rosszcsont és kíváncsi, de mindegyik ellentéte is. Szerettem volna, hogy engem nézzenek, jó voltam, és bamba, lusta, álmatag. Egy gyereket nehéz körülírni.
– Mik voltak a legmerészebb álmaid tizenéves gyerekként?
– Magyar válogatott futballista vagy Ady Endre szerettem volna lenni.
– Ezek közül melyiket sikerült elérned?
– Tulajdonképpen semmit, de nem baj.
– Ma már két kislány édesapja is vagy. Apaként mi a legfontosabb, amit a gyerekeidnek adhatsz?
– Igyekszem nekik értéket adni, magyar népdalt, népmesét, zsíros magyar ételt. Persze sokféle mást is. De nagy- és dédszülők alkalmankénti rosszallása ellenére a legfontosabb a szabadság, hogy ne érezze egyikük sem sarokba szorítva magát miattam. Szeretném, hogy érezzék, nem döntök helyettük, segítek, ott vagyok, de ők választanak. Ez persze nagy felelősség. Remélem, érzik, hogy szeretem őket, de sokkal fontosabb, hogy magukat szeretni tudják. A kettő nyilván összefügg.
– Ha jól tudom, főként írásból élsz. Mennyire nehéz ma, a 21. században tartani ezt a megélhetést?
– Ez nem egészen így van, de részben igaz. Nyilván nem könnyű, de sok kicsi sokra megy alapon próbálkozom, ugyanakkor elég hektikus az egész. Van, hogy sok minden összejön, és főállású írónak gondolhatom magam, máskor meg nem.
– Hogyan tud ez a munkafolyamat félreértések nélkül, akadálymentesen működni?
– Időnként nehéz, de szerencsére, ha írási kényszert érzek, valahogy mindig megoldom. Első kötetemet egy fürdőszobában és egy kis erkélyen írtam, mert az első lányunk újszülött volt, és általában aludt a szoba-konyhában. Ez ma már szép emlék. Egyébként – ha nagyobb munkáról van szó – reggel írok és terv szerint, tudatosan bánok az időmmel.
– Miről érdemes írni ebben a korban?
– Arról írok, ami nekem fontos, ami engem érdekel. Másról nem igazán érdemes, mert az nem lehet jó. Aztán kiderül, hogy érdekel-e bárkit a probléma, ami miatt nekikezdek.
– Odafigyelsz az olvasási igényekre, amikor hozzáfogsz egy újabb alkotáshoz?
– Nem igazán, de ez csak részben igaz. Hogy milyen témáról írok, abban sokkal kevésbé, de szeretem, ha olvashatók a szövegeim. Nem szeretek ködös, kétértelmű lenni, és akár szívesen alkalmazok ismert toposzokat vagy képeket annak érdekében, hogy kapcsoljon az olvasó. A hazugság, a ferdítés, a költészet nem zavar, a lényeg, hogy hasson, szép legyen. Legalábbis ez a célom.
– Te mit olvasol szívesen?
– Mindenfélét, most leginkább klasszikusokat igyekszem. Sok verset is olvasok, de gyűröm a nagy írókat, még ha kiapadhatatlan is a forrás. Vannak könyvek, melyeket muszáj elolvasni, és előre tudom, hogy hatni fognak rám. Ez a legtöbbször be is jön.
– „Azzal, hogy egy másik műfajban próbáltam ki magam, levettem ezt a terhet magamról, nem viszonyítottam az első kötethez az új szöveget” – mondod a második köteted megírása után. Mi a helyzet a harmadikkal? A Lóri és a kihalt állatok egy újabb regény. Nagy falat volt?
– Az egy szerencsés alkotófolyamat volt ebből a szempontból, ugyanis pályázatra írtam a kéziratot. Alig volt rá időm, úgyhogy kénytelen voltam nekiugrani, mindennap sokat írtam és szerkesztettem. Nem gondolkodtam azon, hogy sikerülhet-e, hamarabb beadtam a szöveget. Ez persze érdekes műfaj, más alkalmakkor sokkal többet rágódom a dolgokon, de izgalmas volt, és nagy kihívás. Sok természettudományos téma merül fel a történetben, és mivel teljesen hülye vagyok az ilyesmihez, alaposan utána kellett néznem a dolgoknak. Ez új volt, odáig főleg az életemről írtam.
– Volt vagy van háziállatod?
– Van egy kutyám, de elég érzéketlen, végső soron hűtlen gazda vagyok, már több mint egy éve apámmal él. Persze erősen kötődnek egymáshoz.
– Jelenleg milyen könyvön dolgozol? Versekre, regényre vagy valami teljesen újra számíthatnak az olvasók?
– A második verseskötetemen dolgozom, de vannak regényterveim is, az egyiket hamarosan elkezdem. Annyiban új dolgok várhatók, hogy egy időre elhagyom a gyerekkor témáját.
Elérkezett a pillanat, amikor egy vérbeli bölcsésszel beszélgethettünk, aki nem mellesleg még költő is. Ráday Zsófi gyermekkora óta az irodalom szerelmese, az évek során könnyedén átvészelte az ELTE BTK magyar alapszakát, most pedig az irodalom- és kultúratudomány mesterképzési szak záró időszakát élvezheti. Kislányként arról álmodozott, hogy egyszer majd énekes, sárkány, szurikáta, kocsmatulajdonos, irodalmár vagy esetleg denevér – és még sok minden más is – lesz, majd költővé vált, hogy bármivé, még akár egy játszótéri haditudósítóvá is átalakulhasson.
Takács Bálint első novelláskötete Bad Trip címmel jelent meg 2020-ban. Jelenleg a Színház- és Filmművészeti Egyetemen tanul forgatókönyvírás szakon. A szépirodalom és a filmművészet együttes világa határozza meg mindennapjait. Az íróval a forgatókönyvírásról, a filmkritikákról és a humorról beszélgettünk, de két új regényének kézirata is szóba került.
Gerencsér Anna első, Az ajtó másik oldalán című novelláskötete 2020-ban jelent meg, majd egy seregnyi félresöpört regénytörténet után elérkezettnek érezte azt a pillanatot, hogy végre útjára engedje egyik szövegét. Az írónő Kimondatlan kívánságok című regénye nem is olyan rég, 2022 decemberében látott napvilágot, s így mi nem csupán egy remek alkotással gazdagodhatunk, hanem Gerencsér Anna tapasztalataival, élményeivel is, melyek példaként szolgálhatnak az írni vágyóknak.
Tavaly augusztusban jelent meg a csallóközi Makki Lajos, alias Maquet Ludovic könyve, Ludo, egy hontalan idegenlégiós címmel, amely csakhamar sikerkönyvvé vált. Az önéletrajzi ihletésű, gazdagon illusztrált és magyarázó jegyzetekkel ellátott kalandos történet nemcsak az olvasók, hanem az újságírók érdeklődését is felkeltette. Sőt, többen is jelezték már, hogy szeretnének dokumentumfilmet készíteni a szerző életéről.
Gere Nóra Éva Csíkszeredában született, jelenleg Prágában él. Egy évet volt diák a kolozsvári BBTE Bölcsészettudományi Karán, egy év múlva viszont felköltözött Budapestre, hogy a MOME design- és művészetelmélet tanulója legyen. Első alkotása három-négy éves korában született. Gere Nóra Éva néven publikál, de barátai – a teljes név összevonásából létrejövő becenevén – Genovévának szólítják.
Leczo Bence egykötetes szerző, újságíró, de ami még ennél is izgalmasabb, szereti a vonatokat. 2021-ben jelent meg A falu összes férfija című novelláskötete, amelyben sok más mellett a természet és az ember viszonya is megjelenik. Főként ezen az íven haladva beszélgettünk az említett kapcsolat különféle megnyilvánulásairól, de szóba került még az alkotó első (még megírásra váró) története, az irodalmi díjak és irodalmi élet, a közösségi média által kondicionált instaversek, majd az interjú végéhez közeledve az is kiderült, hogy a költő milyen más művészeti ágban alkotna még szívesen.
Gál János muzeológusként dolgozik a budapesti Mezőgazdasági Múzeumban, a Vajdahunyadvárban. Történészként abban látja munkája izgalmas oldalát, hogy elsőként tárhat fel összefüggéseket, amelyekből később történetek szövődnek. 2021-ben jelent meg első verseskötete Az eltűnt hírnév nyomában címmel, melynek egyik alappillére a humor. Jelenleg az Iván báró című verses regényén dolgozik. A költővel a paródiáról, a kötött versformákról és a versmegzenésítésről beszélgettünk, de az is kiderült, kivel beszélgetne szívesen, ha időutazásban vehetne részt.
Pejin Lea a Vajdaságban, Zentán született, a SZTE BTK Szociológia Tanszék volt hallgatója. Eddig két verseskötete jelent meg, az első 2017-ben Nyugati csiga körfűrésszel álmodik címmel, a második, a Hogy meg sem érte című 2021-ben került olvasók elé. Több alkalommal és több kategóriában is ért el helyezést az Énekelt versek fesztiválján. A szerzővel a versmegzenésítésről és az identitáskeresésről is beszélgettünk.
Mátyás Emőke Ibolya Székelyudvarhelyen és Patakfalván nőtt fel, nyolc éven át viselte a Tamási Áron Gimnázium egyenruháját. Az iskola Ébredés című diáklapjának főszerkesztőjeként ismerkedett meg jelenlegi mentorával, Farkas Wellmann Endrével. Orvosira készült, de a valódi útja a teológia felé vezetett, azóta tudja: nincsenek véletlenek. Meghatározó egységként tekint mindkét keresztnevére. A költővel gyerekkori olvasmányairól, főszerkesztői munkásságáról és az első kötettnek kéziratáról is beszélgettünk.
„Az nem élmény, hogy a tanár vezénylésével addig ütik a szöveget, míg be nem vallja a jelentését” – jegyzi meg Bék Timur, aki az írás mellett magyartanárként is tevékenykedett már, de mint kiderült, a pultozás sem áll távol tőle. Rendkívül sokrétű a zenei ízlése, nagy kedvence volt a híres Doktor House című sorozat, szimpatikus neki a görög kultúra és az olasz konyha mellett az otthoni ízek jelentik neki a legtöbbet.