– Figyelembe véve, hogy mindhárom köteted valamelyest a gyerekkoról, a gyermek és a gyermekkor ábrázolásáról szól, kérlek mesélj a te fiatalkorodról! Visszahúzódó vagy rosszcsont, kíváncsi gyerek voltál?
– Azt hiszem, visszahúzódó voltam, rosszcsont és kíváncsi, de mindegyik ellentéte is. Szerettem volna, hogy engem nézzenek, jó voltam, és bamba, lusta, álmatag. Egy gyereket nehéz körülírni.
– Mik voltak a legmerészebb álmaid tizenéves gyerekként?
– Magyar válogatott futballista vagy Ady Endre szerettem volna lenni.
– Ezek közül melyiket sikerült elérned?
– Tulajdonképpen semmit, de nem baj.
– Ma már két kislány édesapja is vagy. Apaként mi a legfontosabb, amit a gyerekeidnek adhatsz?
– Igyekszem nekik értéket adni, magyar népdalt, népmesét, zsíros magyar ételt. Persze sokféle mást is. De nagy- és dédszülők alkalmankénti rosszallása ellenére a legfontosabb a szabadság, hogy ne érezze egyikük sem sarokba szorítva magát miattam. Szeretném, hogy érezzék, nem döntök helyettük, segítek, ott vagyok, de ők választanak. Ez persze nagy felelősség. Remélem, érzik, hogy szeretem őket, de sokkal fontosabb, hogy magukat szeretni tudják. A kettő nyilván összefügg.
– Ha jól tudom, főként írásból élsz. Mennyire nehéz ma, a 21. században tartani ezt a megélhetést?
– Ez nem egészen így van, de részben igaz. Nyilván nem könnyű, de sok kicsi sokra megy alapon próbálkozom, ugyanakkor elég hektikus az egész. Van, hogy sok minden összejön, és főállású írónak gondolhatom magam, máskor meg nem.
– Hogyan tud ez a munkafolyamat félreértések nélkül, akadálymentesen működni?
– Időnként nehéz, de szerencsére, ha írási kényszert érzek, valahogy mindig megoldom. Első kötetemet egy fürdőszobában és egy kis erkélyen írtam, mert az első lányunk újszülött volt, és általában aludt a szoba-konyhában. Ez ma már szép emlék. Egyébként – ha nagyobb munkáról van szó – reggel írok és terv szerint, tudatosan bánok az időmmel.
– Miről érdemes írni ebben a korban?
– Arról írok, ami nekem fontos, ami engem érdekel. Másról nem igazán érdemes, mert az nem lehet jó. Aztán kiderül, hogy érdekel-e bárkit a probléma, ami miatt nekikezdek.
– Odafigyelsz az olvasási igényekre, amikor hozzáfogsz egy újabb alkotáshoz?
– Nem igazán, de ez csak részben igaz. Hogy milyen témáról írok, abban sokkal kevésbé, de szeretem, ha olvashatók a szövegeim. Nem szeretek ködös, kétértelmű lenni, és akár szívesen alkalmazok ismert toposzokat vagy képeket annak érdekében, hogy kapcsoljon az olvasó. A hazugság, a ferdítés, a költészet nem zavar, a lényeg, hogy hasson, szép legyen. Legalábbis ez a célom.
– Te mit olvasol szívesen?
– Mindenfélét, most leginkább klasszikusokat igyekszem. Sok verset is olvasok, de gyűröm a nagy írókat, még ha kiapadhatatlan is a forrás. Vannak könyvek, melyeket muszáj elolvasni, és előre tudom, hogy hatni fognak rám. Ez a legtöbbször be is jön.
– „Azzal, hogy egy másik műfajban próbáltam ki magam, levettem ezt a terhet magamról, nem viszonyítottam az első kötethez az új szöveget” – mondod a második köteted megírása után. Mi a helyzet a harmadikkal? A Lóri és a kihalt állatok egy újabb regény. Nagy falat volt?
– Az egy szerencsés alkotófolyamat volt ebből a szempontból, ugyanis pályázatra írtam a kéziratot. Alig volt rá időm, úgyhogy kénytelen voltam nekiugrani, mindennap sokat írtam és szerkesztettem. Nem gondolkodtam azon, hogy sikerülhet-e, hamarabb beadtam a szöveget. Ez persze érdekes műfaj, más alkalmakkor sokkal többet rágódom a dolgokon, de izgalmas volt, és nagy kihívás. Sok természettudományos téma merül fel a történetben, és mivel teljesen hülye vagyok az ilyesmihez, alaposan utána kellett néznem a dolgoknak. Ez új volt, odáig főleg az életemről írtam.
– Volt vagy van háziállatod?
– Van egy kutyám, de elég érzéketlen, végső soron hűtlen gazda vagyok, már több mint egy éve apámmal él. Persze erősen kötődnek egymáshoz.
– Jelenleg milyen könyvön dolgozol? Versekre, regényre vagy valami teljesen újra számíthatnak az olvasók?
– A második verseskötetemen dolgozom, de vannak regényterveim is, az egyiket hamarosan elkezdem. Annyiban új dolgok várhatók, hogy egy időre elhagyom a gyerekkor témáját.
A Magyar Ezüst Érdemkereszt és a Szlovák Köztársaság Kulturális Minisztériuma ezüst plakettjének kitüntetettje, a PRO URBE-díjas Banyák István prímás az idén három kerek évfordulót ünnepel. 20 évvel ezelőtt élesztette újra a Bihari Napokat, 20 éves a Lipcsey György alkotta Bihari János-szobor Dunaszerdahelyen, és október 8-án ünnepelte 85. születésnapját. A nagyabonyi születésű zenész neve évtizedek óta fogalom a cigányzene szerelmesei körében.
Viola Szandra író, költő, rádiós műsorvezető és kulturális forradalmár. Három verseskötet, a Léleksztriptíz (2008), a Testreszabás (2014) és a Használt fényforrások (2021) szerzője, a Poétikon rádióműsor szerkesztő-műsorvezetője, a testverselés műfajának megalkotója, és számtalan rendhagyó irodalom-népszerűsítő tevékenység, például a verskarácsonyfa, a versékszerek, a vers-divatbemutató ötletgazdája, illetve szervezője.
Juhász Anna neve hívószó az irodalom világába vágyó embernek, és egyben garancia is. Mégpedig arra, hogy egy-egy irodalmi est, séta, előadás vagy bármely más alkalom erejéig valódi kapcsolatot teremthetünk a művészettel. Erről tanúskodik a neve alatt futó összes teltházas irodalmi és kulturális rendezvény, és erről a több mint egy évtizede működő Irodalmi Szalon is, amely idén, november 15-én ünnepelheti 13. születésnapját. Ennek apropóján beszélgettünk az elmúlt évek történéseiről, a jelen(lét)ről, erőt adó ars poeticáról és a még dédelgetett, de már egyre inkább kiforrni látszó álmokról.
2023. október 21-én mutatták be a szabadakarat>>>> című koncertszínházi produkciót az Erkel Színházban. A régóta várt előadás az előzetes híradások ígéretei szerint hozta mindazt, amit a bemutató előtt elárultak a szervezők: a mai fiatal felnőttek elé állítja Petőfi és Szendrey Júlia szerelmi történetét, amelyet a történelmi hitelesség és a versszövegek tesznek átélhetővé, a sztori drámaisága pedig a befogadó értelmezésére bízatik: emberi dráma, költői sors vagy katonasztori.
Póda Erzsébet hivatásos újságíró, szerkesztő, író. Volt munkatársa az egykori Szabad Földművesnek, az Új Nőnek, a Csallóköz hetilapnak és a Pátria Rádiónak. netBarátnő (www. baratno.com) elnevezéssel saját internetes női magazint alapított. Eddig három mesekönyve és egy jegyzetgyűjteménye látott napvilágot, hamarosan megjelenik a novelláskötete Macskakő címmel.
Az idei budapesti Ünnepi Könyvhét alkalmából jelent meg Géber László Vershamisító című verseskötete a Forum Könyvkiadó Intézet gondozásában. Jelen interjúban nemcsak a frissen megjelent kötetére összpontosítunk, de igyekszünk közelebb kerülni a szerzőhöz és az opusához is.
Bolemant Lászlónak négy önálló verseskötete jelent meg; a legutóbbi 2019-ben A megrajzolt idő címmel, amely versfordításait és fotóit is tartalmazza. 2020- ban elnyerte a pozsonyi Irodalmi Alap Madách Imre Nívódíját. Korábban versfordításai jelentek meg szlovák, cseh, skót szerzőktől, valamint önálló kötetében Tom Bryan, skót-walesi költő egyik verseskötetét ültette át magyarra.
Tony Lakatos ismert és elismert dzsesszszaxofonos, aki már egészen fiatalon szakított a családi hagyománnyal, miszerint felmenőihez, családtagjaihoz hasonlóan neki is hegedülnie kellene. Már korán úgy érezte, hogy világot akar látni, és eldöntötte, hogy nagy hal akar lenni a nagy vízben. Ez Tony Lakatos története, akivel a Nyárhangoló Fesztiválon az esti fellépése előtt beszélgettünk.
Hirtling István Jászai Mari-díjas színész, érdemes és kiváló művész, kitűnő színpadi alakításai mellett számos emlékezetes filmszerepet is a magáénak tudhat. Láthattuk őt olyan kultikus magyar filmekben, mint A Hídember vagy a Magyar vándor, valamint az Üvegtigris című vígjáték harmadik részében is játszott. Az ő hangján szólal meg magyarul Bruce Wayne Batman szerepében, a népszerű Stranger Things sorozat egyik szereplőjének is ő kölcsönözte a hangját, és ő tolmácsolja Az igazi című Márai-regény férfi főhősének gondolatait hangoskönyv formájában.