Ilyés Krisztinka: „Lassan elhagyom a gyerekkor témáját egy időre” – interjú Regős Mátyással

2023. január 31., 08:17

Regős Mátyás első verseskötetét, a Patyik Fedon élete címűt két regény követte, a Tiki, valaminLóri és a kihalt állatok. 2022-ben Gérecz Attila-díjat kapott. Jelenleg a PPKE-BTK Irodalomtudományi Doktori Iskolájának hallgatója, és két kislány édesapja. A fiatal költő-íróval az olvasási igényekről, az írás munkafolyamatáról beszélgettünk, de szóba került az is, hogy negyedik könyve újból versekkel lesz teli.

Regős Mátyás/Fotó: Helyőrség

– Figyelembe véve, hogy mindhárom köteted valamelyest a gyerekkoról, a gyermek és a gyermekkor ábrázolásáról szól, kérlek mesélj a te fiatalkorodról! Visszahúzódó vagy rosszcsont, kíváncsi gyerek voltál?

– Azt hiszem, visszahúzódó voltam, rosszcsont és kíváncsi, de mindegyik ellentéte is. Szerettem volna, hogy engem nézzenek, jó voltam, és bamba, lusta, álmatag. Egy gyereket nehéz körülírni.

– Mik voltak a legmerészebb álmaid tizenéves gyerekként?

Helyőrség | Fiatal szerzők: Regős Mátyás

– Magyar válogatott futballista vagy Ady Endre szerettem volna lenni.

– Ezek közül melyiket sikerült elérned?

– Tulajdonképpen semmit, de nem baj.

– Ma már két kislány édesapja is vagy. Apaként mi a legfontosabb, amit a gyerekeidnek adhatsz?

– Igyekszem nekik értéket adni, magyar népdalt, népmesét, zsíros magyar ételt. Persze sokféle mást is. De nagy- és dédszülők alkalmankénti rosszallása ellenére a legfontosabb a szabadság, hogy ne érezze egyikük sem sarokba szorítva magát miattam. Szeretném, hogy érezzék, nem döntök helyettük, segítek, ott vagyok, de ők választanak. Ez persze nagy felelősség. Remélem, érzik, hogy szeretem őket, de sokkal fontosabb, hogy magukat szeretni tudják. A kettő nyilván összefügg.

– Ha jól tudom, főként írásból élsz. Mennyire nehéz ma, a 21. században tartani ezt a megélhetést?

– Ez nem egészen így van, de részben igaz. Nyilván nem könnyű, de sok kicsi sokra megy alapon próbálkozom, ugyanakkor elég hektikus az egész. Van, hogy sok minden összejön, és főállású írónak gondolhatom magam, máskor meg nem.

– Hogyan tud ez a munkafolyamat félreértések nélkül, akadálymentesen működni?

– Időnként nehéz, de szerencsére, ha írási kényszert érzek, valahogy mindig megoldom. Első kötetemet egy fürdőszobában és egy kis erkélyen írtam, mert az első lányunk újszülött volt, és általában aludt a szoba-konyhában. Ez ma már szép emlék. Egyébként – ha nagyobb munkáról van szó – reggel írok és terv szerint, tudatosan bánok az időmmel.

– Miről érdemes írni ebben a korban?

– Arról írok, ami nekem fontos, ami engem érdekel. Másról nem igazán érdemes, mert az nem lehet jó. Aztán kiderül, hogy érdekel-e bárkit a probléma, ami miatt nekikezdek.

– Odafigyelsz az olvasási igényekre, amikor hozzáfogsz egy újabb alkotáshoz?

– Nem igazán, de ez csak részben igaz. Hogy milyen témáról írok, abban sokkal kevésbé, de szeretem, ha olvashatók a szövegeim. Nem szeretek ködös, kétértelmű lenni, és akár szívesen alkalmazok ismert toposzokat vagy képeket annak érdekében, hogy kapcsoljon az olvasó. A hazugság, a ferdítés, a költészet nem zavar, a lényeg, hogy hasson, szép legyen. Legalábbis ez a célom.

– Te mit olvasol szívesen?

– Mindenfélét, most leginkább klasszikusokat igyekszem. Sok verset is olvasok, de gyűröm a nagy írókat, még ha kiapadhatatlan is a forrás. Vannak könyvek, melyeket muszáj elolvasni, és előre tudom, hogy hatni fognak rám. Ez a legtöbbször be is jön.

– „Azzal, hogy egy másik műfajban próbáltam ki magam, levettem ezt a terhet magamról, nem viszonyítottam az első kötethez az új szöveget” – mondod a második köteted megírása után. Mi a helyzet a harmadikkal? A Lóri és a kihalt állatok egy újabb regény. Nagy falat volt?

– Az egy szerencsés alkotófolyamat volt ebből a szempontból, ugyanis pályázatra írtam a kéziratot. Alig volt rá időm, úgyhogy kénytelen voltam nekiugrani, mindennap sokat írtam és szerkesztettem. Nem gondolkodtam azon, hogy sikerülhet-e, hamarabb beadtam a szöveget. Ez persze érdekes műfaj, más alkalmakkor sokkal többet rágódom a dolgokon, de izgalmas volt, és nagy kihívás. Sok természettudományos téma merül fel a történetben, és mivel teljesen hülye vagyok az ilyesmihez, alaposan utána kellett néznem a dolgoknak. Ez új volt, odáig főleg az életemről írtam.

– Volt vagy van háziállatod?

– Van egy kutyám, de elég érzéketlen, végső soron hűtlen gazda vagyok, már több mint egy éve apámmal él. Persze erősen kötődnek egymáshoz.

– Jelenleg milyen könyvön dolgozol? Versekre, regényre vagy valami teljesen újra számíthatnak az olvasók?

– A második verseskötetemen dolgozom, de vannak regényterveim is, az egyiket hamarosan elkezdem. Annyiban új dolgok várhatók, hogy egy időre elhagyom a gyerekkor témáját.