– Milyen kisgyerek voltál? Milyen ingerek mozgatták leginkább a figyelmedet gyerekkorodban?
– Azt hiszem, tipikus problémás gyerek voltam. Figyelemzavarosnak és hiperaktívnak diagnosztizáltak már óvodában. Tényleg nehéz volt lekötni a figyelmemet, de a fantasy, a történelmi filmek és stratégiai videójátékok mindig érdekeltek.
– Hetedik osztályos voltál, amikor jelentkeztél az első castingodra, ekkor kezdett el érdekelni a színház. Milyen előadás szereplőválogatása volt ez?
– A Légy jó mindhalálig című musical. Radó Denise rendezte, és a próbafolyamat is olyan barátságos hangulatú és izgalmas volt, hogy felkeltette az érdeklődésemet az előadó-művészet iránt.
– Ekkor döntöttél úgy, hogy színész szeretnél lenni?
– Elkezdett érni bennem a dolog.
– Kolozsváron a Babeş–Bolyai Tudományegyetem színművészet szakán tanultál. Miért pont Kolozsvár?
– Soha nem tántorodtam meg az utazástól és a kalandoktól. Kolozsvár pedig annyira nem is mély ugrás, mert külföld is meg nem is.
– Otthonra találtál Kolozsváron?
– Nem volt rá sok lehetőségem. Sokan kérdezték, hogy tényleg olyan szép-e a város, de nem tudtam rá válaszolni. Persze a belváros gyönyörű és a botanikus kertet szerettem, de sosem volt időm igazán elmélyülni a város szépségeiben. Elég sűrű órarendünk volt, és ha nem az egyetemen voltam, akkor otthon foglalkoztam színházzal vagy irodalommal. Illetve filmekkel, ami máig nagy szerelem az életemben.
– Igaz az, hogy egy színész minden lehet, ami gyerekkorában és az álmaiban szeretett volna lenni?
– Azt hiszem, hogy az átváltozás öröme abban rejlik, hogy a munkafolyamat elején nem tudod, mi lesz a végére. Amíg megismered azt a szereplőt és a szituációt, amelyben létezik, addigra meg is szereted. Gyerekkorban pedig pont fordítva van. Előbb eldönti az ember, hogy ki lesz ő a játékban, felruházza tulajdonságokkal a szereplőt, és nem megismeri a szereplőjét, inkább kitalálja.
– Milyen stratégiák segítenek abban, hogy jobban átadd, megmutasd egy-egy karakter jellemét a színpadon?
– Nem is stratégia, hanem az empátia. A helyzetek elemzése és az, hogy sosem egy véleményt kell játszani. Sorrentino Youth című filmjében a színész, aki Hitlert fogja játszani egy következő produkcióban, magyarázza el nagyon szépen, hogy amíg a szereplőről bárkinek megvan a maga véleménye, a színész számára csak egy ember, aki el akarja érni a céljait, és nem gondol arra, hogy az eszközei milyenek. A saját fejében az ő döntései teljesen logikusak. Itt jön az empátia, hogy megismerni kell azt az embert, aki ezeket a döntéseket hozza, nem pedig kritizálni.
– 2019-ben megjelent az első versesköteted, Hamlet retúr címmel. Ez a kötet több ízben is kapcsolódik a színház világához. Abból merítkezel, ahhoz teszel hozzá. Mennyiben más szerepverset írni, mint amikor a színpadon bújsz az adott karakter bőrébe?
– Teljesen más a két folyamat. Párhuzamosan haladnak, de segítik egymást.
– Drámaszövegek írásával is próbálkoztál már?
– Forgatókönyvvel. Drámaírással is szeretnék, de egyelőre csak inspirálódok hozzá.
– Ki vagy te? Hogyan tudnád saját magad színpadra vinni?
– A delphoi jósda felirata: „Ismerd meg önmagad!” Sajnos ez nem olyan egyszerű feladat, mint ahogy hangzik. Évekkel ezelőtt a „Ki vagy te?” kérdésre azt válaszoltam volna, Baudelaire vagy Molière. Ma is rengeteg világirodalmi alakért rajongok, de nem mondanék ilyet. Nem tudom, ki vagyok, és biztos, hogy nem tudnám magam hitelesen színpadra vinni.
– A színház és az irodalom világában is jelen vagy. Mennyiben segítik, egészítik ki egymást? Az olvasó- és a nézőközönség nagyjából ugyanaz a csoport?
– Azt tapasztalom, hogy teljesen más a két közösség. Ritka az átfedés. A fiatalabb generációk tagjai, akik járnak színházba és vevők a kortárs irodalomra is, kevesen vannak. Sajnos ez így leírva egy kihalóban lévő faj jellemzői. Felnézek azokra, akik több fronton is fogyasztják a kultúrát.
– Mit lehet tudni a következő kötetedről? Az is a színház köré fonódik majd?
– A következő kötetem már a kiadónál van és a Porondmester naplójából címet viseli. A színház is megjelenik benne, mert a kötet főszereplője Dionüszosz, és ha Dionüszoszról beszélünk, megkerülhetetlen a színházat is szóba ejteni. Egy fiktív jelenben játszódik, ahol a főhős a halhatatlanságát hibáztatja azért, mert mindenki kihal mellőle és egyre értelmetlenebbnek látja a létet.
Elérkezett a pillanat, amikor egy vérbeli bölcsésszel beszélgethettünk, aki nem mellesleg még költő is. Ráday Zsófi gyermekkora óta az irodalom szerelmese, az évek során könnyedén átvészelte az ELTE BTK magyar alapszakát, most pedig az irodalom- és kultúratudomány mesterképzési szak záró időszakát élvezheti. Kislányként arról álmodozott, hogy egyszer majd énekes, sárkány, szurikáta, kocsmatulajdonos, irodalmár vagy esetleg denevér – és még sok minden más is – lesz, majd költővé vált, hogy bármivé, még akár egy játszótéri haditudósítóvá is átalakulhasson.
Takács Bálint első novelláskötete Bad Trip címmel jelent meg 2020-ban. Jelenleg a Színház- és Filmművészeti Egyetemen tanul forgatókönyvírás szakon. A szépirodalom és a filmművészet együttes világa határozza meg mindennapjait. Az íróval a forgatókönyvírásról, a filmkritikákról és a humorról beszélgettünk, de két új regényének kézirata is szóba került.
Gerencsér Anna első, Az ajtó másik oldalán című novelláskötete 2020-ban jelent meg, majd egy seregnyi félresöpört regénytörténet után elérkezettnek érezte azt a pillanatot, hogy végre útjára engedje egyik szövegét. Az írónő Kimondatlan kívánságok című regénye nem is olyan rég, 2022 decemberében látott napvilágot, s így mi nem csupán egy remek alkotással gazdagodhatunk, hanem Gerencsér Anna tapasztalataival, élményeivel is, melyek példaként szolgálhatnak az írni vágyóknak.
Regős Mátyás első verseskötetét, a Patyik Fedon élete címűt két regény követte, a Tiki, valamint a Lóri és a kihalt állatok. 2022-ben Gérecz Attila-díjat kapott. Jelenleg a PPKE-BTK Irodalomtudományi Doktori Iskolájának hallgatója, és két kislány édesapja. A fiatal költő-íróval az olvasási igényekről, az írás munkafolyamatáról beszélgettünk, de szóba került az is, hogy negyedik könyve újból versekkel lesz teli.
Tavaly augusztusban jelent meg a csallóközi Makki Lajos, alias Maquet Ludovic könyve, Ludo, egy hontalan idegenlégiós címmel, amely csakhamar sikerkönyvvé vált. Az önéletrajzi ihletésű, gazdagon illusztrált és magyarázó jegyzetekkel ellátott kalandos történet nemcsak az olvasók, hanem az újságírók érdeklődését is felkeltette. Sőt, többen is jelezték már, hogy szeretnének dokumentumfilmet készíteni a szerző életéről.
Gere Nóra Éva Csíkszeredában született, jelenleg Prágában él. Egy évet volt diák a kolozsvári BBTE Bölcsészettudományi Karán, egy év múlva viszont felköltözött Budapestre, hogy a MOME design- és művészetelmélet tanulója legyen. Első alkotása három-négy éves korában született. Gere Nóra Éva néven publikál, de barátai – a teljes név összevonásából létrejövő becenevén – Genovévának szólítják.
Leczo Bence egykötetes szerző, újságíró, de ami még ennél is izgalmasabb, szereti a vonatokat. 2021-ben jelent meg A falu összes férfija című novelláskötete, amelyben sok más mellett a természet és az ember viszonya is megjelenik. Főként ezen az íven haladva beszélgettünk az említett kapcsolat különféle megnyilvánulásairól, de szóba került még az alkotó első (még megírásra váró) története, az irodalmi díjak és irodalmi élet, a közösségi média által kondicionált instaversek, majd az interjú végéhez közeledve az is kiderült, hogy a költő milyen más művészeti ágban alkotna még szívesen.
Gál János muzeológusként dolgozik a budapesti Mezőgazdasági Múzeumban, a Vajdahunyadvárban. Történészként abban látja munkája izgalmas oldalát, hogy elsőként tárhat fel összefüggéseket, amelyekből később történetek szövődnek. 2021-ben jelent meg első verseskötete Az eltűnt hírnév nyomában címmel, melynek egyik alappillére a humor. Jelenleg az Iván báró című verses regényén dolgozik. A költővel a paródiáról, a kötött versformákról és a versmegzenésítésről beszélgettünk, de az is kiderült, kivel beszélgetne szívesen, ha időutazásban vehetne részt.
Pejin Lea a Vajdaságban, Zentán született, a SZTE BTK Szociológia Tanszék volt hallgatója. Eddig két verseskötete jelent meg, az első 2017-ben Nyugati csiga körfűrésszel álmodik címmel, a második, a Hogy meg sem érte című 2021-ben került olvasók elé. Több alkalommal és több kategóriában is ért el helyezést az Énekelt versek fesztiválján. A szerzővel a versmegzenésítésről és az identitáskeresésről is beszélgettünk.
Mátyás Emőke Ibolya Székelyudvarhelyen és Patakfalván nőtt fel, nyolc éven át viselte a Tamási Áron Gimnázium egyenruháját. Az iskola Ébredés című diáklapjának főszerkesztőjeként ismerkedett meg jelenlegi mentorával, Farkas Wellmann Endrével. Orvosira készült, de a valódi útja a teológia felé vezetett, azóta tudja: nincsenek véletlenek. Meghatározó egységként tekint mindkét keresztnevére. A költővel gyerekkori olvasmányairól, főszerkesztői munkásságáról és az első kötettnek kéziratáról is beszélgettünk.