Fiala Ilona

Ő az igazi!

És Kriszti elmesélte a találkozást a megbeszélt helyen. Hogy azonnal ráismertek egymásra (igaz, előtte már küldtek magukról fényképet egymásnak, és azt is megbeszélték, mit fognak viselni). Hogy a srác mindjárt az elején bocsánatot kért, mert otthon felejtette a pénztárcáját, és sokat szabadkozott emiatt, sőt szégyenkezett, hogy most felelőtlennek látszik, pedig biz’ isten, ilyen még nem fordult vele elő. Csak most, mert annyira izgult. Igen, igen, ez is új az életében, még sohasem volt ennyire izgatott egy randevú előtt. De ez egy előjel volt – amikor meglátta Krisztit, máris hevesebben vert a szíve, mint bármikor azelőtt.

Fiala Ilona

Miért, vajon miért?

Aggaszt engem ez a Jolán. Már másfél éve, hogy Józsija meghalt, és még mindig gyászolja. Pedig nem érdemli meg, nem volt jó férje. Vagy talán éppen ezt gyászolná? Nem is a férjét, hanem saját magát? Gyászolja a bánattal, megbántással teli életét? Vigasztalnom kell őt. Engem is ő vigasztalt, amikor szegény Lacim elköltözött a túlvilágra. De én nem siránkoztam évekig.

Fiala Ilona

Barátnők

Éva és Mari régebben ugyanazon a munkahelyen dolgoztak. Eléggé eltérő a jellemük, mégis gyorsan összebarátkoztak, a közös munkának köszönhetően. Mari később munkahelyet változtatott, de továbbra is kapcsolatban maradtak. Leginkább telefonon keresték egymást, de olykor egy kávézóba is beültek, névnap és születésnap alkalmából pedig együtt ebédeltek valamelyik vendéglőben. Most már mindketten nyugdíjasok. Egyiküknek sincs családja, így aztán jólesik időnként találkozni, cseverészni egy kicsit, habár Mari már-már terhesnek tartja barátnője bogarait.

Fiala Ilona

Akik túlélték a gulágot

Aránylag sok dokumentumot tártak már fel a 20. század világtörténelme sötét foltjáról, a második világháborúról, és a háború után a Szovjetunióba kényszermunkára elhurcoltak pokoljárásáról. Aránylag sokat, de még mindig nem eleget. A Flórián László által összeállított „Izvinyite, agyin klop…” című (alcíme: Akik túlélték a gulág poklát) nemrég megjelent könyv is ezt a témát dolgozza fel. 

Fiala Ilona

Anyuka

Trudi a gyermekkorára emlékezett. Elmondta, hogy gyakran eszébe jut egy emlék – talán három- vagy négyéves korából. Édesanyjának a járási székhelyre kellett bemennie, nagyobb gyermekeit reggel elkészítette az iskolába, de mivel a legkisebbet nem volt kire hagynia, magával vitte. Akkoriban, néhány évvel a háború után már rendszeres – habár nem éppen sűrű – buszjáratok biztosították a közlekedést.

Fiala Ilona

Nyelvünk iránti adósságunkról

De kire is vonatkozik az anyanyelv ismeretének elvárt szintje? Van a társadalomnak egy rétege, amely felelős a nyelvhelyességért, illetve a nyelvi túlkapások, helytelenségek terjedéséért. Ezek pedig elsősorban a magyartanárok, az újságírók, írók, költők, szerkesztők, műsorvezetők, politikusok, színészek, tehát a közismert emberek, mondhatjuk: közszereplők. Vagy a bibliai „írástudók” kifejezést is alkalmazhatjuk rájuk, akiknek sok tekintetben nagy a felelősségük az őket meghallgató vagy olvasó tömegekért.

Fiala Ilona

Semmire se gondolni

Sokszor elmesélte, hogy nagyapa áldott jó ember volt, de ha berúgott, kikergette őt a házból. Menekült, amerre látott, és mivel ez többnyire éjszaka történt, nem akarta felverni a szomszédokat vagy rokonokat, ezért leggyakrabban a padláson húzta meg magát.

Fiala Ilona

A szünidő első napján

Ő mindig valami nagyon fontosat tud mondani. Egy lépéssel vagy tán kettővel is a többiek előtt jár. Sokszor beszél olyasmiről, amit csak a felnőttek tudnak. Például hogy a majorban kölcsönt lehet kérni házépítésre, vagy hogy nemsokára háború lesz. Ez utóbbiért a tanító néni megszidta, mert nem szabad rémhíreket terjeszteni. De hát ez nem rémhír, dédapám mondta, védekezett Kati.

Fiala Ilona

Szia...

– Ugyan, az nem jó hobbi. Valami mozgás kellene. Tudod, mennyit lehet mozogni egy ilyen kertben? Ha ide kijössz, agyonmozoghatod magad. És kevesebbet fog fájni a derekad, mint most. Meg a lábad. Ne mondd, hogy nincsenek ilyen problémáid. Látom rajtad.

Fiala Ilona

A legmesszebb tengereknél is messzebbre

A magyar irodalom emléknapjai különös jelentőséggel bírnak a felvidékiek számára. Azzal büszkélkedhetünk, hogy két esetben felvidéki születésű – Jókai Mór komáromi, Madách Imre alsósztregovai – íróóriások nevéhez, illetve munkásságához kötődik az ünnep: a magyar széppróza napja és a magyar dráma napja.

Fiala Ilona

Vera

Vera bármikor kapható az ilyen jó cselekedetekre, mert általuk többszörösen írhatja fel magának a piros pontot képzeletbeli (de lehet, hogy valódi) jegyzetfüzetébe: jót tesz a szomszédnak, mert egy kis többletkeresethez juttatja, ugyanakkor azoknak is, akik maguk nem tudják elvégezni az időnként felmerülő szabászati műveleteket.

Fiala Ilona

Lilla, akit Lamiának hívtak

Teliholdas nyári este volt. Izgatottan várta szerelme, Lamia érkezését. Azt mondta, tízre itt lesz. Mindig pontosan érkezik. Már csak néhány perc van hátra. Lamia, Lamia… Milyen szép név! De csak az édesanyja hívja így, na meg mostanában Ákos. Azóta, hogy a lány elárulta neki, hogy ő igazából nem is Lilla, ez csak az irataiban áll. Másnak nem szabad tudnia, ez a kettőjük titka, illetve hármuké.

Fiala Ilona

Az a mérhetetlen csalódás

Na, még piszkálj is, mondta csak úgy, magában, nem elég, hogy lejárattál az anyád előtt. De azért visszavett a tempóból, hiszen ilyenkor, augusztus vége felé a legyek eléggé elnehezülnek, lelassulnak. Ő is érzi, hogy már nincs sok hátra.

Fiala Ilona

Pretty Woman

Éva megint egyedül megy vásárolni. Férje irtózik ezektől a körutaktól. Pedig csak a közeli nagyáruházba szoktak kiruccanni. De már unja. Éva alig bírta kivárni, hogy Sanyi is befejezze a munkát, hogy végre együtt élvezhessék a nyugdíjaséletet.

Fiala Ilona

Most állj meg!

Ibolya alig bírta kivárni a négy órát. Akkor végez Attila a munkahelyén. Sürgősen beszélnie kell vele. Dél körül hívta fel, hogy négykor találkozzanak a kijáratnál, ott fogja várni. Attila természetesen azonnal rákérdezett, mi az a rettenetesen sürgős dolog, amelyik nem várhat este hétig.

Fiala Ilona

Hermina

– Olyan régen találkoztunk, üljünk be valahova egy csésze kávéra, annyi kávézó van errefelé, mintha csak ránk várnának – folytatja Hermina a szöveget, amelyet azzal kezdett, hogy áradozott rég nem látott kolléganője, majdnem azt is mondhatnánk, barátnője frizurájáról, öltözékéről, cipőjéről, táskájáról.

Fiala Ilona

Mi a nevem?

Soha többé! – ez volt Anita reakciója. Férje már vagy hatodszor kiáltott a fürdőszobából:

– Gyere, mosd meg a hátam!

De hiába. Anita nem mozdult. Nem, nem, és nem! Csak ennyit mondott magában. Közben összegezte az elmúlt évek idevágó mozzanatait. Több mint tíz éve házasok, az még testvérek között is minimum háromezerhatszáz hátmosás.