A magyar kultúra napja alkalmából fiatal írókat, költőket kerestünk meg az alábbi kérdéssel, kéréssel:
1. Melyik az az öt szó, amelyik először eszedbe jut, ha azt hallod, hogy magyar kultúra?
2. Kérlek, nevezz meg három olyan értéket a kultúránkból (lehet az műalkotás, étel, szokás, bármi), amelyet szeretnél, hogy ötven év múlva az akkori fiatalok is értékként ismerjenek!
Íme a válaszok!
Bék Timur:
Öt szó: Rubik-kocka, Arany (János), paprika, Nyugat és természetesen a pálinka.
Három érték: József Attila életműve, a Kispál és a Borz Föld, kaland, ilyesmi című lemeze és a halászlé összes fajtája.
*
Csornyij Dávid:
Öt szó:
Három érték:
*
Gerencsér Anna:
Öt szó: anyanyelv, Budapest, Balaton, haza, hungarikum.
Három érték: Arany János, József Attila, Szabó Magda.
*
Izer Janka:
1. néptánc, népdal, irodalom, disznóvágás, pálinka.
2. A magyar népdalok elsőként, mert a magyar kultúra lelke az ének. Másodikként a magyar néptánc, mert a vérünkben van (kár, hogy csak kevesen tapasztalják meg, mennyire ősi élvezetet tud adni). Harmadikként a betyárvilág történeteit, hiszen a becsület, a szabadság, az összetartás, a szerelem, az erdő-mező szeretete, ismerete és a mesevilág mind bennük van.
*
Kopriva Nikolett:
Öt szó: kávéház, Lánchíd, József Attila, antikvárium, kézírás.
Három érték, amire szeretném, hogy emlékezzenek:
*
L. Takács Bálint:
Öt szó, ami eszembe jut a magyar kultúráról: bohócok, kirakat, zsákutca, cirkuszkönnyek, őslények.
Három érték: Az ember tragédiája, Thomas Mann üdvözlése, István, a király.
*
Nagy Lea:
Öt szó: esztétikum, könyvkiadás, gondolkodás, hit, hagyományok.
Három érték:
*
Regős Mátyás:
Öt szó, ami eszembe jutott: Aranycsapat, Ady, Buda, grund, mákos guba.
Három dolog, amit igen sajnálnék, ha ötven év múlva így volna vagy ha már ma is:
*
Shrek Tímea:
Öt szó: Himnusz, szétszóródás, sokszínűség, nyelv, folklór.
Kevesen tudják, de 198 évvel ezelőtt, mivel Szatmárcsekén nem volt postahivatal, Kölcsey Ferenc Beregszászból intézte levelezéseit, innen került tovább nemzeti imánk szövege is.
„A magyar nép zivataros századaiból” – szól az alcím, s akkor még a költő nem tudhatta, szeretett országát miként fogják a nagyhatalmak feldarabolni, és hogyan szakadnak szét családok a határvonal meghúzásával. Így lettünk mi, magyarok szétszóródva külön hazákba. Mégis az eltelt évtizedek alatt épp ezért lett magyar kultúránk még sokszínűbb úgy, hogy közben anyanyelvünket és hagyományainkat, nemzeti értékeinket senki sem tudta elvenni tőlünk.
Három érték:
Hiába figyeltem évekig a takarásban, nem tudtam leleplezni, hogyan csinálja, de most, hogy nem láthatom többet, tudom, nagyon egyszerű a válasz. Börcsi ezzel az igazkönnyel született a földre. Küldetésként kapta és magával cipelte egész életén át. Gyűlt benne a sok lelki fájdalom, nehéz sorsának harcos küzdelmeiben folyamatosan termelődött és ha éppen meríteni kellett ebből a végtelen vízből, egyszerűen kicsordult a szeméből.
2013-ban jelent meg a Csíki Székely Krónikáról szóló tanulmányom a csíkszeredai Székelyföld folyóiratban, amelyben arra a következtetésre jutottam elsősorban filológiai érvek alapján, hogy azt nem hamisították 1796-ban, hanem kizárólag 1533-ban írhatták, mint ahogy maga is állítja. Azóta is foglalkozom e szöveggel – most két, abban előforduló tisztségnévvel kapcsolatban jövök új elemekkel.
"A kihantolás során a 12. holttest nadrágja hátsó zsebében találtam egy talajvízzel és az oszlásban lévő holttest nedveivel átázott és földdel szennyezett jegyzetfüzetet. Ezt napon megszárítottuk és a talajtól óvatosan megtisztítottuk: ez a jegyzőkönyv Radnóti Miklós magyar költő verseit tartalmazza. Kéri a megtalálót, hogy juttassa el Magyarországra.”
„Nagyon nem értek egyet azzal, hogy ha valakinek fontos a nemzeti hovatartozása, akkor megpróbálják negatívan megbélyegezni. Nem tetszik, de tudomásul kell vennünk és együtt kell élnünk ezekkel a hangokkal, amelyek akár ösztönzőek is lehetnek a józanul gondolkodó, a nemzetét féltő, értékeket mentő, hagyományokat megőrző ember számára” – mondja Bárdos Gyula. A felvidéki Csemadok országos elnökével a magyar kultúra sajátosságai mellett Esterházy Jánosról és a Beneš-dekrétumokról is beszélgettünk.
A magyar kultúra alig várja, hogy eljöjjön a napja. Hiába van jelen a nap 24 órájában és az év 365 napján, ki kell várnia a sorát, hogy őt ünnepeljék. 1989 óta van a magyar kultúrának napja, ezért kicsit mintha az új magyar szabadság nyitóünnepsége is volna egyben. Voltaképpen ő kezdi az évet január 22-én, Himnuszunk letisztázásának évfordulóján – aztán jönnek a kistestvérek: magyar széppróza napja (február 18.), magyar költészet napja (április 11.), magyar dráma napja (szeptember 21.); végül, mintegy a híd túlsó pilléreként: a magyar nyelv napja (november 13.).
Az ember által alkotott műveket – nagyságukat, mélységüket – sohasem a szerint mérték, mely korban, vagy hol, a világ mely sarkában, szegletében íródtak. Értékük, időtállóságuk, sokszor csak évtizedek, évszázadok múltával mérhető. Mégis, amikor letűnt korok távolából vizsgálunk egy művet, annak irodalmi értékét, hajlamosak vagyunk arra, hogy a már általunk ismert valóságnak és tényeknek, a mű megírását felvezető vagy kísérő történéseknek olyan jelentőséget tulajdonítsunk, mely abban a korban, melyben játszódnak, még egyáltalán nem látszanak.
Mégis, talán ennél is szerencsésebb helyzetben van az, aki most szeretné olvasni vagy újraolvasni a Mészöly-életművet, hiszen az utóbbi években-évtizedekben megkezdődött a „rehabiliztációja”, jóvátétele a Rákosi- és Kádár-korszakban tapasztalt kiszorításnak, elnyomásnak (az életmű színházi részét például ellehetetlenítette az akkori kultúrpolitika). Most a primér szövegek mellett hasznos tudományos munkák, konferenciák és emlékkonferenciák, kiadványok, valamint a Petőfi Irodalmi Múzeumban található Mészöly-hagyaték alapján is alaposabban tájékozódhatunk.
Ignácz Rózsa író, színművésznő és Makkai János országgyűlési képviselő fia 1956-ban, alig 21 éves korában hagyta el Magyarországot, és korábban emigrált édesapja után Amerikába ment. A Harvardon és a Yale-en szerzett tudással felvértezve elismert amerikai nyelvész lett, édesanyja magyarországi könyvcsomagjainak is köszönhetően pedig széles látókörű, magyar költő, műfordító. 2015-ben tért haza végérvényesen szülővárosába. Mint mondta: „Annyiszor elszakadtam a hazától, hogy a végén már sosem szakadtam el tőle.”
Nehéz megfogni az ökokritika definícióját. Egy 2006-os, a Nyitott Műhelyben zajlott beszélgetést kell segítségül hívnunk. Az ott elhangzottak szerint Devescovi Balázs, az ELTE adjunktusának definíciója alapján ahogyan a feminista irodalomtudomány a nemet, az ökokritika a természet helyét nézi a nyelvben. A beszélgetés másik résztvevője, Horgas Judit, a Liget folyóirat szerkesztője erre akkor úgy reagált, hogy ez meglehetősen szűk meghatározás, és az irodalmi szövegeket élőlényekként kell kezelni. Édesapám szavaival élve ott vagyunk, ahol a part szakad.