Szakáll Ágnes: Édesek a kiscicák is, de csak az anyjuk látszik (olaj-tojástempera, vászon, 80 × 100 cm, 1984)
TIZENNYOLCADIK LEVÉL, ÚTILAPI KEDVES, SZERELMETES RÓZSI NÉNÉM!
Van itt baj elég, sőt még annál is több.
Azt még tudjuk, hogy mi lesz, ahogyan Jichák ben Macskusz barátom mondaná, de hogy utána mi lesz…
Hát most az van, hogy a hétemeletes ciprusfáról engem elkergettek, Ahmed bej egy aljas árulónak bizonyult, pedig tényleg majdnem olyan sunyi feje volt, mint neked.
De összefogott egy Radul nevű csausszal, aki itt helyi elöljáró, engem kitessékeltek, letessékeltek a ciprusfáról, pedig már egészen megszerettem, szépen otthonosra karmolásztam.
Nagy baj nincsen, kedves gazd’asszonyom által küldött karmolóalkalmatosságom és fitnesspadom csomagolásában berendeztem magamnak egy garzont, jól elvagyok én itt is.
Ha karantén van, magamra húzom a tetejét, senki nem szólhat semmit.
Van még néhány fogott cinege itt, és a minap egy fél gólyát is találtam, elég véres lába volt, valami török gyerek megvágta, én elleszek vele egy darabig.
Azért nem bánnám, ha tényleg hazamehetnék, ha még egyszer lepisilhetném a szolg… izé, gazdánk ágyát, na, akkor érezném, otthon vagyok.
Kedves Néném, fordítsd errefele rusnya ábrázatodat, tekints reám, ahogyan ebben a garzonban lakozom, hát segíts nekem, indíts aláírásgyűjtést, küldjél felmentő sereget, csinálj valamit.
Odáig süllyedtem, már a zakuszkát is megeszem, meg a főtt padlizsántot, csak egyszer már hazatérhetnék, s együtt nézzük meg Ceci nénit a tévében a gazdánk ölében.
Szerető híved, Timur, kelt a doboz alján.
TIZENKILENCEDIK LEVÉLVÁLTÁS, ÚTILAPI RÓZSIMACSKA VÁLASZA TIMURNAK
Kedves húgom, Timur, vagy Tamara, nem tudom, eddig mit tettek veled, de ajánlom, üljél le a gömbölyű fenekedre abban az összkomfortos kartongarzonodban, s hagyjál egy ideig engem békén.
Nem lesz itt most sem aláírásgyűjtés érted, mert éppen másfél millió másik macskáért gyűjtünk, nem lesznek felszabadító csapatok, azok mind foglaltak a határon, pénzünk nincs érted kommandót küldeni, punktum.
Ráadásul itt gazdáinkkal és személyzetünkkel együtt mind rettenetes karanténban vagyunk, egy álló hétig nincs vadászat, nincs koslatás, semmi nincs, csak a döglés itthon, nézegetem, hogy az sincs már, amit nézegetni.
Gazdánk itt a karantényban teljesen megveszett, most éppen azt hiszi rólam, egy Királytigris vagyok, hát a búbánat sem akar Sztálingrád alá menni, még a végén úgy járok, mint Te, s mehetek száműzetésbe Vlagyivosztokba.
Ma főtt tojás volt ebédre, meg túrós laska, meg valami zöldséges rettenet, úgyhogy Te csak becsüld meg ott magadat.
Tudatom továbbá, itt a nemzetközi helyzet egyre csak fokozódik, már azt sem hagyják, hogy a kínai bőröndökön vagy az olasz cipőkön megélezzem karmaimat.
Hát élet az ilyen?!
S még Te panaszkodsz, Te-te-te!!!
Most juszt is megnézek egy részt a kedvenc sorozatomból, állítólag a mi fajtánk is szerepel benne, igazi viking macskák.
A múltkori postagalambot köszönöm, finom volt, én most ezt a levelet egy vörös vércsével küldöm, azzal inkább ne foglalkozz, azt utoljára Ábel fogyasztotta a Hargitán, neki sem tett jót.
György Attila | Timur kapitány levelei Tekirdağból, nevezett Rodostóból (VI.)
Ha tényleg haza akarsz vinni, beszéld meg a kapcsolataiddal (tudom, vannak nagymacskáid), küldjenek utánam néhány Leopárdot, Pumát, Hiúzt, Vasmacskát, hátha sikerül engem kimenteni, s végre jól felpofozhatom azt a rendkívül ocsmány, sunyi fejedet.
Üdvözöl szerető Nénéd, Rózsi.
Maradj a fenekeden, jó?
(Megjelent az erdélyi Előretolt Helyőrség 2021. májusi számában)
