György Attila: Timur kapitány levelei Tekirdağból, nevezett Rodostóból (VIII.)

2021. június 08., 08:16
Heyer Arthur: Fehér macska pillangókkal, olaj-vászon 55.5 cm × 69 cm, 1914 - Forrás: Wikimedia Commons

HUSZADIK LEVÉL, ÚTILAPI.
KEDVES, SZERELMETES RÓZSI NÉNÉM!
Annyira hiányzik nekem Csíksomlyó, hogy soha nem felejthetem a Tilos kávéházat. Jó na, az nem ott volt, de akkor is.
Én itt most elvagyok, megvan még a kartondobozos garzonom, és újabban nem csak színes egerekkel álmodom, hanem Veled is, az éjszaka is egyet fényképeztem mentálisan álmomban, jaj, ha még egyszer odabújhatnék a nagy kövér hasad mellé…
Hallottam, erős házi őrizetben vagy, a Macskák istene nem ver bottal, tapasztald meg Te is, milyen ez az élet.
Remélem, pálinkád még van, söröd is, engem mostanában ellát a helyi sörgyár, meg hát a görög és bolgár macskák hozogatnak rakiját, szóval panaszra nincsen okom, csak egyszerűen haza akarok menni végre, mert jobb nékem otthon a fekete kenyér, mint itt a fehér.
Kedves néném, annyira hiányolom az otthoni undokságotokat, odaadnám érte a fél farkamat, de amíg karanténban vagytok, nem megyek haza, utána talán elvisznek.
Eddig is csak a kitoloncolással fenyegetnek, ne tudd meg, milyen a székely macska élete errefelé, időnként meghívnak egy-egy koszorúzásra, s mind valamiféle közös ősünkről beszélgetnek, hát, van benne valami, de azért jó lenne, ha néha-néha adnának egy jó füstölt tőkehalat is.
Engem az ilyen fogadásokon a svédasztalnak közelébe sem engednek, én csak a török asztal alatt kapok helyet, igaz, megszerettem a humuszt azóta, s a báránysült egyenesen mennyei.
Lélekben Veled vagyok kedves, utálatos Rózsi néném, alig várom, egyszer s mindenkorra melléd bújhassak.
Otthon.
Szerető híved, Timur, saját mancsával, küldöm ezen levelem egy sirállyal,
menj el érte a Szent Anna-tóig.
HUSZONEGYEDIK LEVÉL, ÚTILAPI.
KEDVES, EGYETLEN RÓZSI NÉNÉM!
Ver engem a balsors rendesen, de sebaj, macskából vagyunk, túléltünk már mindent II. Széth fáraó eltemetése óta, oda se neki, jöjjön, aminek jönnie kell, tú bi or nát tú bi, s a hiúságoknak hiúsága, s csak szóljon a tárogató.
Azért lettem hirtelen ilyen művelt, mert a minap a helyi könyvtár szemetesében, akarom mondani menzáján, találtam néhány papiruszt, egyiket bizonyos hamuban sült rabbi írta, aztán valami angol rövidszőrű, sexpír macska, meg egyebek, de ezzel nem fárasztalak.
A dolgok állása az, hogy most megint költözőben vagyok, erősen el akarják venni a szerdánként nagy böhöm kocsikkal érkező martalócok az összkomfortos kartongarzonomat, úgy vélem, ki kell költöznöm a Boszporusz partjára.
Ott is van élet.
Már ki is néztem magamnak egy szép kikötőoszlopot, egyelőre még szabad, remélem, a hajókötelet majd nem a nyakamba dobják, mert a hülye selyemzsinórokból már nagyon elegem van.
Drága néném, alig várom, hogy a bajuszunk újra jól összeakadjon, nincs is annál szebb, és győzzön a jobbik, illetve én.
Tényleg nem értem, mostanában miért nem írsz levelet nekem, legutóbb is egy olyan rágós seregéllyel küldted, alig tudtam megenni.
Itt azt rebesgetik a kerengő macskák, hogy otthon valami választások lesznek, s talán amnesztiát is kapok, ha hazamegyek, de ezt akkor hiszem, ha látom a pecsétes iratot, s akkor sem.
Megyek, s megnézem a kikötőben az új helyet.
Küldök neked egy régi fényképet, ezt még tőled kaptam. Kapsz egy képet rólam,
Ha hiányzom, ezt mindig nézheted, szét is karmolhatod.
Ha gondolod.
Szerető híved, Timur, Te meg csak maradj ott a jó melegben, a nyavalya essen a jó dolgodba,
Te mameluk, mert az vagy.
Kelt ott, ahol, a müezzin már hármat kuvikkolt.

(Megjelent az erdélyi Előretolt Helyőrség 2021. második májusi számában)

György Attila | Timur kapitány levelei Tekirdağból, nevezett Rodostóból (VII.)
Hát most az van, hogy a hétemeletes ciprusfáról engem elkergettek, Ahmed bej egy aljas árulónak bizonyult, pedig tényleg majdnem olyan sunyi feje volt, mint neked.De összefogott egy Radul nevű csausszal, aki itt helyi elöljáró, engem kitessékeltek, letessékeltek a ciprusfáról, pedig már egészen megszerettem, szépen otthonosra karmolásztam.