Zorkóczy Zenóbia

A tisztelet kultúráját kellene visszatanulni – beszélgetés Laczkó Vass Róbert színművésszel

Laczkó Vass Róbert egy időben színművész, operaénekes, költő és verselőadó. Szerinte az alkotó csak akkor tud érvényes gondolatokat megfogalmazni a világról, ha őszinte. Valami furcsa, belső késztetés kell ahhoz, hogy egy színész olyasmivel rukkoljon elő a színpadon, amit mások legszívesebben eltakarnak.

Zorkóczy Zenóbia

Szükségem van újabb és újabb impulzusokra – beszélgetés Bartha Boróka színművésszel

Bartha Boróka, a gyergyói Figura Stúdió Színház régi, oszlopos tagja szerint egy kicsit lenézett műfaj a színházi szakmában az önálló műsor. Ugyanakkor Boróka zenés önálló estje, a Karády zárkája, mely a Gyulai Várszínház támogatásával jött létre, óriási sikernek örvendett a nyár folyamán, nemcsak az erdélyi színpadokon, hanem Magyarországon is.

Zorkóczy Zenóbia

Baróttól Hollywoodig – beszélgetés Skovrán Tünde színművésszel, rendezővel, producerrel

Miután átmész egy szakadékon, a következő már nem tűnik olyan veszélyesnek. Akkor már a következő szakadék átlépésén gondolkodsz – vallja Skovrán Tünde, aki a Kolozsvári Magyar Színházban kezdte pályafutását, de meg sem állt Hollywoodig. Augusztusban beszélgettünk vele, amikor itthon volt az Andrei Zincă által rendezett És akkor mi a szabadság? című film bemutatóján.

Zorkóczy Zenóbia

„A szavakon túl is meg tudjuk érteni egymást” – beszélgetés Kilyén Ilka színművésszel

Kilyén Ilka azon ritka színészek közé tartozik Erdélyben, akik hosszú távon és párhuzamosan végig tudtak vinni egy kőszínházi és egy előadóművészi karriert – pedig nálunkfelé az ilyen út majdnem járhatatlan vagy nagyon göröngyös.

Zorkóczy Zenóbia

A hitem nagy energiákat szül – beszélgetés Váta Lóránd színművésszel

Zorkóczy Zenóbia

„Túl sok művész akar mindenáron sokkolni” – beszélgetés Juhász István Géza bábszínésszel

Gyermekkorában legtöbbször a bábok voltak a játszótársai, beszéltette őket, párbeszédeket talált ki nekik. Mára a bábszínházat hagyományokra építő, totális színházként képzeli el.

Zorkóczy Zenóbia

Magyarországiként minden székely szót értek – beszélgetés Farkas Adrienne újságíróval

Tizenkilenc évesen láttam először Erdélyt, és mikor megérkeztünk, akkor le kellett ülnöm a földre, mert utolért a zokogás. Valami olyan boldogságot, olyan otthonlétet érzek ott, amit nem tudok megmagyarázni, pedig genetikailag nincs kötődésem Erdélyhez – vallja Farkas Adrienne budapesti újságíró, akit abból az alkalomból kérdeztünk, hogy március 15-én megkapta a Táncsics Mihály-díjat.

Zorkóczy Zenóbia

Az örömszínházban hiszek – beszélgetés Szabó K. István rendezővel

– Milyen színészekkel szeretsz dolgozni?
– Jó képességű, nyitott szemléletű, kíváncsi emberekkel, akik az örömszínházban hisznek, hiszen magam is az öröm forrását keresem.

– Milyen az a színház, amit szeretsz?
– Könyörtelen és igaz.

Pál-Lukács Zsófia

Ez az igazi utam - Interjú Farkas Wellmann Évával

Tökéletes formavilág jellemzi Farkas Wellmann Éva költészetét, a forma és tartalom szerves egymásra hatása pedig a megszólalót is képviseli. Ezt a világot az értékek szentségébe vetett hit tartja össze. Munkásságát több díjjal tüntették ki, verseit a Kaláka és az Evilág együttes is megzenésítette.
Az élet szeretetéről, az irodalom iránti szenvedélyéről és a változás lehetőségének a felismeréséről is beszélgettünk.

Kertész Dávid

Karmolás a lelken - beszélgetés Száraz Miklós Györggyel

Nemrégiben jelent meg Száraz Miklós György Székelyek című kötete, amely az eddigi eladási számokat tekintve igazi sikerkönyv lehet. Januári zimankós erdélyi és székelyföldi körútja után itthon is hívták a könyvvel több vidéki városba is. Mi most nemcsak székelyekről, Erdélyről, határon túli magyarságról faggattuk, hanem olyasmiről is, amiről az alkotók ritkábban mesélnek: tanításról, műhelymunkáról, önteltségről és bizonytalanságról.

Zorkóczy Zenóbia

A közönség csak a hiteles dolgokra vevő – beszélgetés Gajai Ágnes színművésszel

A sepsiszentgyörgyi származású, de Nagyváradon élő színművésznő mindig is az úgynevezett „megbízható” színészek közé tartozott. A rendezők rábízhattak bármilyen szerepet, mert mindig egyenletesen jól teljesített, és mindig csillogott.

Farkas Wellmann Endre

Baricz Gergő mint Koppány

– Sepsiszentgyörgy polgármestere mondta a sajtótájékoztatón, hogy „Erdélyben mindenki Koppány akart lenni, Magyarországon pedig majdnem mindenki István”. Benned ez hogy működik, és akartál-e Koppány lenni?

– Koppánnyal mindig jobban szimpatizáltam. Ez kicsit olyan „Beatles vagy Rolling Stones, Lennon vagy McCartney?”-féle kérdés. Nem tudom, miért, de mindegyikre nagyon határozottan tudok válaszolni.

Miklóssi Szabó István

Kovácsműhely és Petőfi, költészet és Süsü – emlékezés Csukás Istvánra

Jó ómen lehetett, hogy Csukás István egy napon született Hans Christian Andersennel, a dán meseíróval. Talán az sem írható a véletlen számlájára, hogy egy kovácsműhely udvarán látta meg a napvilágot, lett kedvenc költője Petőfi Sándor (A helység kalapácsa, hm…), nyelvi világát formálta a kovácsműhely udvarán megforduló, sokféle tájszólással beszélő ember. Mohón és sokat olvasott, a zene is érdekelte, annyira tehetséges volt, hogy felvételiznie sem kellett a zeneiskolába.

Zorkóczy Zenóbia

Nekem a humor jött be – beszélgetés Kozma Attila színész-humoristával

Kozma Attiláról sokaknak a székely humor jut eszébe. Akár a színházban, akár az önálló produkcióiban, akár a reklámokban látom, akár a különböző lapokban közölt írásait olvasom, sziporkázóan szellemes. Ez az ő világa, ezt szeretjük benne.

Bálint Tamás

Csípőből lőni, mint a cowboyok – beszélgetés Dávid Sándor fotográfussal

 „Az arcok fényképezésére valamiért erősen ráállt a szemem, elkaptam az emberekben, hogy melyik az az előnyös póz, amit majd szívesen látnának viszont. Amikor ugyanis az ember a fényképezőgépet felemeli, mindenkinek megváltozik az arca, ezért kifejlesztettem egy technikát, hogy ne vegyék észre, ha fotózom” – Dávid Sándor vall a fotográfusi pályájáról, valamint az 1989-es romániai forradalomkor készített, majd három évtizedig fiókban pihenő sorozatáról.

Zorkóczy Zenóbia

Színházat nem csináltam soha kényszerből, csakis szeretetből – beszélgetés Vadas László rendezővel

Vadas László szabadúszó színházi rendező nem új fiú, húszéves pályafutása alatt 80 előadást készített Erdély kilenc magyar és Románia 25 román társulatánál. A világjárvány miatt most megbízás és jövedelem nélkül maradt ő is. Kérdésemre, hogy elszegődne-e egy biztonságot nyújtó kőszínházhoz, azt felelte, hogy nem. Nem, mert megszokta a szabadságot, amit most már nem adna fel semmi áron.

Kovács Újszászy Péter

Aki önmagából formált irodalmat

Török Sophie korai költészete kérdésekre építkezik. Kik vagyunk? Mit kezdjünk a magánnyal? Mi a feladata egy anyának? Kései verseiben letisztult, tömény költészetet kapunk, tragédiák visszhangját.

Zorkóczy Zenóbia

Színház mindig is volt, és mindig is lesz! – Beszélgetés Némethy Zsuzsa színművésznővel

A színház egy jófajta méreg, amely ha egyszer bekerül valakinek a vérébe, nagyon nehéz szabadulnia tőle. És ez nem is baj – vallja Némethy Zsuzsa színművésznő, aki tavaly tért vissza pár év után Erdélybe.

Zorkóczy Zenóbia

Akkor varázslat történik – Beszélgetés Pálffy Tibor színész-rendezővel

Pálffy Tibor a magyar színházi élet egyik legsokoldalúbb művésze: játszik színházban és filmben, rendez, tanít. Ami a legjellemzőbb rá, hogy mindig nyitott az új iránt és folyamatosan kísérletezik. A pandémia ideje alatt mesterdiplomát szerzett rendezői szakon, tartotta a lelket a diákjaiban, előadást állított színpadra és egy újabb szerepet próbált. Nehéz volt időt találni az alábbi beszélgetésre, mert amint mondta, mindig van feladat.

Zorkóczy Zenóbia

Soha nem veszítem el a mesemondói énem – beszélgetés Csernik Pál Szendével

Háromszék adta azt a csilingelő hangú mesemondót, aki csodás történeteivel, szeretett székely anyanyelvén mindenkit elvarázsol a nagyvilágban. Régebben röpködött, mint egy tündérlány, egyik kontinensről a másikra, és vitte a háromszéki Dálnokról hozott mesevarázst – a vírus ennek ideiglenesen véget vetett. Ma sepregetésből él, de tudja, hogy soha nem veszíti el mesemondói énjét.

Zorkóczy Zenóbia

Budapesten tart műhelyfoglalkozás-sorozatot az Osonó

Az önfenntartó, független Osonó Színházműhely a színház, az oktatás és a szociális projektek kulcsszavakra építi fel tevékenységét. Ennek jegyében a tavaly 129 műhelyfoglalkozást tartott és három drámatábort szervezett. Az Osonó számára fontosak azok az oktatási- színházi formák, amelyekkel az emberek közötti interakció, találkozás és párbeszéd megteremthető. A társulat vezetőjét, Fazakas Misi színész-rendezőt kérdeztük eddigi tevékenységéről, tapasztalatairól, jövőképéről és terveiről.

Zorkóczy Zenóbia

Az ember szeresse, amit csinál – beszélgetés Hajós János szabadúszó bábművésszel

Nem a szokványos ösvények biztonságát kereste pályafutása során, hanem az „elképzelt szabadság” irányába haladt. Lemondott az állami intézmények kínálta stabilitásról, szabadúszóként ismerte meg a felszabadult játék örömét, és egy másmilyen, személyesebb felelősséget is. A bábos mesejátszás terápiának bizonyult számára, de ezt talán nem is a műfajnak, hanem inkább a gyerekközönségnek köszönheti.

Farkas Wellmann Endre

Isten veled, Laci bácsi!

Tudom azt is, hogy az a bizalom, amivel egykor a barátaid közé fogadtál, most, hogy elmentél közülünk, felelősséggé változott: majd segíts odafentről felnőni a feladathoz, továbbvinni azokat az értékeket, amelyekben te magad is hittél, és éltetni azt a nagy hitet, ami téged mozgatott itt, a Földön, hetvenkét éven keresztül.

Zorkóczy Zenóbia

A megragadó őszinteségről – beszélgetés Demeter Ferenc szabadúszó bábművésszel

Demeter Ferenc húsz éve van a bábos pályán, sok mindent kipróbált. Hisz a bábok gyógyító hatásában, a játék szentségében. Most, hogy az előadások szünetelnek, csak közönséget kérne, és azt, hogy újra játszhasson.

Katona Zoltán

Az ember, aki „befutballozta” Adyt Udvarhelyre – 75 éve hunyt el Szabó Dezső

"A költő nagyon megviselt, átéjszakázott állapotban volt. Úgy lépett, mintha Contra-Anteus volna, és minden érintkezése Gaea nénivel mérhetetlen szenvedéseket okozna neki. Kissé komikus az volt, hogy kísérői arcán ezek a szenvedések megmalacoztak, és mindenik olyan keservesen császkált, mintha most rángatták volna le a Krisztus balján vagy jobbján álló keresztfáról. (...) A költő hangja igen rekedt és igen fátyolos volt, de igen tanulságos volt, hogy tagolta elő verseit.”

Szebeni Zsuzsa

Berde Amál, a színérző festő

Érzékeny portréi a magyar művelődéstörténet remekei. Zsánerképein váltakozva parázslik az enyedi este a narancsos-lilás pompában tündöklő alkonnyal, lenyűgöző a Farkas utcai templom a pirkadat fényeiben, és az is, ahogy a családi életének legmeghittebb pillanatait és az öregedés méltóságát jeleníti meg.

Bartha Réka

„Az emberek azt érzik, a politikusok becsapják őket”– beszélgetés Kelemen Hunorral irodalomról, közéletről

"Gondoljunk bele: Romániában az elmúlt száz évben mennyi parlamentáris demokrácia volt, vagy amit annak lehet nevezni? Nagyon kevés. Csak az utóbbi 29 évet vizsgálva is kérdés, hogy mennyi volt belőle a forma, és mennyi a tartalom. Ilyen értelemben a társadalom tudása, tapasztalata is elenyésző, nem lehet ezt 150-200 éves hagyományokhoz hasonlítani. A mostani általános fáradtságban, kiábrándultságban ez a hagyománynélküliség is benne van. Mindannyian tanuljuk a demokráciát: a politikusok, a média, de a szavazók is. "

Bonczidai Éva

Kendőzetlen feljegyzések báró Bornemissza Elemérné Szilvássy Carola hagyatékából

„Carola már akkor azokhoz az asszonyokhoz tartozott, akikkel kapcsolatban kénytelen volt mindenki állást foglalni, vagy mellette, vagy ellene. A legújabb divat szerint öltözködött, ízléssel ugyan, de jóval modernebbül, mint mások. Internacionalistának vallotta magát…” – írja Kemény János, az Erdélyi Helikon írói kör létrehívója és fő szervezője a Kakukkfiókák című regényében, melyben külön fejezetet szentel gyermeke keresztanyjának.

Bonczidai Éva

A szemtanúság meghittsége – Kemény Jánosné Augusta Paton önéletírásáról

„A falu bábája, félig görög, félig török nő, kidugta fejét az ajtórésen, és elkiáltotta magát: Kislány! Kislány!” – így kezdődik a báró Kemény Jánosné Augusta Paton önéletrajzi írásaiból a Szépmíves Könyvek-sorozatban megjelent sajátos emlékirat. Az eddig kiadatlan vagy elfeledett kéziratok feltárását célul kitűző, XIX. és XX. századi emlékiratok, naplók, kultúrtörténeti munkák megjelentetésére specializálódott kiadói műhely vezetőjével, Kovács Attila Zoltánnal beszélgettünk.

Péter Beáta

Az erőltetett menet útvonala Bortól Abdáig – Radnóti Miklós nyomában

Gyalogos verszarándoklatra vállalkozott tavaly szeptemberben Tóth Péter Lóránt kunszentmiklósi tanár, versmondó: Radnóti Miklós születésének 110. és halálának 75. évfordulója alkalmából elindult azon az úton, amelyen a tragikus sorsú költő és a többi ártatlanul elhurcolt munkaszolgálatos Bortól Abdáig menetelt. A zarándoklaton a Pannon RTV stábja is elkísérte, a tizenhárom részes filmsorozatot a televízió YouTube-csatornáján, valamint a Liget portálon (liget.ro) lehet megtekinteni hétről hétre.

Zorkóczy Zenóbia

Az előadóművész egyenrangú a költővel – beszélgetés Banner Zoltán előadóművésszel

Aki láthatta, hallhatta, tudja, Banner Zoltán előadóművész egymaga több emberhez juttatta el a verset, mint a komoly állami támogatással működő színházak. Bodor Pál azt mondta róla, ha a költők évente díjat nyújtanának át a költészet legjobb népszerűsítőinek, minden évben rá szavazott volna.

Varga Melinda

A jóság a legnagyobb alázat – interjú Böszörményi Zoltánnal

Csak akkor jut egy kis levegőhöz az ember, ha naponta vallatóra fogja saját magát, a világot, s a kétségbeejtővel is foglalkozik – állítja Böszörményi Zoltán, akit Soha véget nem érő szeretkezés című, szeptemberben megjelenő verseskötetéről kérdeztünk. Kiderül, hogyan kötődik Faludy Györgyhöz a költő szerelmes versciklusa, illetve az is, miként épül be a filozófia mindennapjainkba.