Juhász Kristóf

A házasságnak nincs szaga

Szentádám, e kis, Ister menti falucska békés lakói egy verőfényes, augusztusi reggelen arra ébredtek, hogy fuldokolnak a büdösségtől. De valami olyan rettenetes bűz volt ez, hogy még Diszkó Lackó is majdnem okádott, pedig ő évtizedekig dolgozott a felsőpekmezi dögkúton. Mindenki serkent, pattant, futott, kitárt ajtót, ablakot, de hiába: a szörnyű büdösség úgy borította be a falut, mint a rapsic Alexisz bácsi malaclopó zsákja a süldőt.

Kégl Ildikó

A ruha

Egyszerű, fekete nadrágot választott a nő. Ez könnyen ment. Elegáns, élére vasalt szövet némi elasztánszállal keverve, vékonyka bújtatóiba saját anyagából szabott öv volt behúzva. „Nadrág kipipálva” – nyugtázta némiképp megkönnyebbülve, majd a műanyag csíptetős vállfán lógó ruhadarabot a fotelbe tette. – Jöjjön hát a nehezebb rész. Válasszuk ki a megfelelő felsőrészt hozzá. Na de mégis, melyik legyen az? Selyemblúz, csipke? Egyáltalán mit szoktak felvenni ilyen alkalomra? Sosem csináltam még ilyet! – sóhajtott a nő. Te jó ég, mennyi rongy.

Kővári Anna

Jenő

A nap első sugarai a teraszon ülve találták Jenőt, ahogy üres tekintettel bámult maga elé. Az asztalon ott volt a félig teli vodkásüveg, mellette befizetetlen csekkek hevertek és számtalan felszólítólevél a határidők leteltéről. Bárhogy is számolta, képtelen kiegyenlíteni az összes tartozását most, hogy az anyja helyett már nem veheti fel a járadékát.

Kiss Ferenc

Légszomj

A furulya éles hangja betöltötte a teret.

Az árnyak kavarogni kezdtek a semmiben, az aluljáróban nyüzsgött a nép. Az ember meghúzódott az egyik fal mellett, és félrebicsakló hangon fújta a hangszert. Ideje volt elég. Úgy gondolta, ő sohasem fog meghalni, művészete valamiféle pajzs az elmúlás ellen.

Szénási Miklós

Laci örül

Erika férje nem érez szagokat, újságolta Lacinak a felesége. Andi informatikát tanított, Erika a kolléganője volt. Mikepércsen laktak, néha elhívták Andit és Lacit szalonnát sütni. Olyankor mindig volt némi vita, ki vezessen. Laci szívesen sörözött volna Ferivel, Andi viszont azt mondta, Erika megígérte, hogy lesz finom édes vörös bor az apjától, feltétlenül kóstolja meg.

Szilágyi Zsófia Emma

Senki sem kereste

Antonnak hívták. Jóképű, gazdag férfi volt, rendkívül hiú és pedáns. Ha a bejárónője a vasaló élével akár egyetlen gyűrődést is hagyott az ingén, vagy a levese nem volt megfelelő hőmérsékletű, azonnal repült az alkalmazott.

A nők nagyon szerették. 

Paládi Zsolt

A diszkrimináció diszkrét bája

Díszzsebkendő a mellényzsebbe, néhány simítás az ősz halánték táján, szemcsepp a tág pupillákért, vérnyomáscsökkentő lenyelve – így készült Piros Oszkár, a korosodó amorozó a következő kecsegtető éjszakára. A bárban egy vodka-tonik bátorságot öntött belé, de hogy a beszélőkéje is lendületbe jöjjön, egy unikummal megtoldotta. Így már szüksége volt a vérnyomáscsökkentő áldásos hatására. Megtanulta, az önbizalom a legdöntőbb tényező a hódításban.

J. Simon Aranka

A Balaton az Balaton

Okosné nem ápolt mindig jó viszonyt a magyar tengerrel. Lánykorában sosem volt strandolós típus, ezért is volt nagy bátorság részéről a nászútjukon órákon át feküdni a vízparton hófehér dartstáblaként, melyre vadul dobálta gyilkos sugarait a júliusi nap. Menetrendszerűen jött is a napszúrás hányás, szédülés és fejfájás kíséretében, megfűszerezve ropogós vörösre sült bőre ordító fájdalmával. Az állott vizes borogatás és a hűsítő krém váltogatása alatt fortyogva fogadkozott, hogy többé az életben nem megy napra, és olyan nagy ívben elkerüli a Balatont, mint macska a forró kását.

Szilágyi-Nagy Ildikó

A tartály

Béla a közelben heverő szerszámosvödörből kihalászott egy sniccert. A félszemű macska, aki épp a vödör szomszédságában fészkelte be magát, fel sem rezdült álmából a kotorászás zajára. Béla a zsömlét kettétépte keresztben, és megkente kenőmájassal, a deszkakupac mellett álldogálva, amit asztalnak használt a gyors ebédhez. Jóféle, széles pengéjű sniccert talált, egyenletesen oszlatta el a marhamájast.

Vittorio Verossi

Intenzív kilátások

Az intenzív osztály egyetlen óriási terem, körben sorakozó ágyakkal, középen orvosi pulttal. Az ügyeletes a pultból a teljes termet képes szemmel tartani. Én a bal hátsó sarokban fekszem frissen elfoglalt ágyamon. Szekrénnyi gépre kötöttek, talán egy űrsiklót is el lehet vele irányítani.

Szaszkó Bettina

Sztrapacska

Anyuka szerint kicsi vagyok. De ne törődjek vele, ő sem magas, épphogy eléri a százötven centit. Anyuka azt mondja, az alacsony emberek olcsóbb ruhákat kapnak a gyerekrészlegen. Én hiszek neki, Anyuka okos, és mindig csinál nekem tejbegrízt. Esténként, mikor elalváshoz készülünk, Anyuka mesél nekem azokról az időkről, mikor a Papa még élt, és bár tudom, hogy hiányzik neki, mindig mosolyogva mesél róla.

Juhász Zsuzsanna

Feledés-engedély

Nem lehet megírni. Ha megírom, megváltoztat. Szép, fényes konzervdobozba kellene rakni. Pacalkon­zerv, az megfelelő lenne, mert valóban rágós és hernyószerű ez az emlék. És idegen is, mint a bolygók neve.

Bozó Zsuzsanna

Menekülés

Éva korán kelt. Megfőzte a kávét. Elkészítette férjének a rántottát sok szalonnával, ahogy szereti. Kedvében akart járni. Mióta megszűnt a férfi munkahelye, Gábor nem találta helyét a világban. Az elsők között bocsátották el, amikor elkezdődött a vírus következtében kialakult válság.

Jakab-Köves Gyopárka

Semmiért

Horváth Miklós jó alaposan megrakta bal karját hasogatott fával, két vastagabb ágdarabot felkanalazott a másik karjára, s elindult befelé a házba. Odakint az utcán száncsengő giling-galangozott egyre közelebb, gondtalan vidámsággal. Miklós a fákkal együtt kibotorkált a ház elé, hogy lássa, ki farsangol ebben a korai hidegben, amikor az esti szürkület lassan beáll. Csak egy járásnyomot takarított el a ház előtt a tiszta, ropogósra fagyott hóban, kerítésük nem volt, s kapu sem rajta. Ugyan mit is kellett volna megőrizni? Jószáguk csak annyi, hogy mindegyiket megismerték, ha elkalandozott a szomszédságba.

Mészáros Márton

Toportyánok

Leszakadt a tél, és az erdőbényei fás legelőn farkast láttak. A hét első reggelén az erdei tiszt a Zichyek várában jelentette az esetet, elkékült ajakkal, észrevehetetlenül rángó szemhéjjal, megszáradt saras csizmájával topogva. Az uradalmat birtokló főméltóság csak arra volt kíváncsi: miért?

Hinsenkamp Fülöp

Bogdan vagy Benedek

Édes fiam, tegnap mutattál nekem egy nekrológot. Nem értetted, miért a te képedet tették egy gazdag román üzletember gyászjelentése mellé. Nem, nem követtek el hibát a szerkesztőségben.

Én nem voltam veled mindig őszinte.

Nagy Balázs

A közös út

A nevem Santi Jimenez Serrano. Jelenleg a Latin-amerikai Mars-kolonizáló program igazgatója vagyok. 2035 és 2044 között az Európai Űrügynökségben néhány párhuzamosan futó interplanetáris expedíció műszaki felelőse voltam. Mint vezető mérnöknek a feladatom az volt, hogy az asztronautákat és a felszerelést biztonságban eljuttassam a bolygóra. Így volt ez az Alliance–4 űrhajóval és annak utasaival is. A start előtt azt gondoltam, hogy minden apróságra odafigyeltünk, és a lehető legkörültekintőbben jártunk el. Mindennel számoltunk, amivel matematikailag lehetséges volt. A hibát ott követtük el, hogy bár a képletben szerepeltettük a magyart és a románt, Trianonra nem gondoltunk.

Korom Katalin

Nem olyan egyszerű

– Ezt most már nem hagyhatjuk annyiban! Nem volt elég nekik az erdődi Petőfi-szobor, nem elég a felirataink letépése, most már kapával-kaszával jönnek ellenünk! Gyerünk Vásárhelyre, vegyünk elégtételt végre!

– Csihadj le, te gyerek! – intette Tóni bácsi. – Nem olyan egyszerű ez!

Hegyi Ferenc

Metszéspontok

Bizony egykor az első háborúban ott jártam azon a hegyes tájon, ahol te most képzeletben – mondta neki. Képek kezdtek felvillanni szeme előtt – mint újabban egyre gyakrabban – a tengelyig érő sárban haladó lovas kocsikról, az útszélen kimerülten heverő emberekről, lövészárkokról, a lövedékek nyomán szétrepülő rögökről, emberi végtagokról. Nagyot nyelt. – Harcoltam, harcoltunk magunkat nem kímélve számos helyén annak a vidéknek, és miként a soproniak közül oly sokan negyven éve, az Ojtozi szorosban is!

Paál Zsolt

Ami az ég alatt van

Esős őszi nap volt. Monsieur Girard a hajnali órákban egy kis kocsival járta a kerületet, így válogatta át a környék összes szemetét. Arcát fehér szakálla és piszkos, szürke haja keretezte, melyet elgyötört vézna test cipelt részvéttelen életén keresztül. Keze elhasznált, ruhája elviselt volt. Ahogy nyikorgós kocsiját maga után rángatta, hétéves forma gyermeket látott kuporogni az egyik üzlet bezárt kapuja előtt. Sokszor látott ilyet: az ijedt szempár és a csupasz lábfejek apró rándulásait.

Gáspár Ferenc

Emberhalál

Az új rendőrparancsnok, Jakovljevits Milorád példát akar statuálni, s ennek érdekében mindenkit mozgósít, hogy a merénylőt minél előbb elfogják, és bíróság elé állítsák. Mert merénylet volt, gyilkosság, ehhez nem férhet semmi kétség. A katonát két lövés érte, így nem lehetett véletlen szerencsétlenség.

Orémus Kálmán

Botrány az iskolában

Bezzeg tegnap volt nagy sürgés-forgás, mindenki pingált, díszített. Azelőtt nap délután jött a telefon az igazgatónak a járástól, hogy jönnek ellenőrizni a hazafias nevelést, mert bejelentés érkezett, hogy itt magyarkodnak, meg alig hallani ukrán szót a faluban.

Hegedüs András

Restek háza

2002-ben, a kárpátaljai Aknaszlatinán szívtam először életemben cigarettát egy lány lábujjai közül. Szombat este volt, és mi több buliban oszlottunk szét. Nekem egy kisebb, családiasabb hangulatú jutott. Ettől persze akadt alkohol bőven, sikerült feloldódnunk. Ránk is fért. Arra már nem emlékszem, miért jutott eszembe, hogy bedugjam a cigarettámat a lány jobb lábának nagy és a mellette lévő kisebb ujja közé. Pillanatnyilag jó ötletnek tűnt, és szerencsére jól is sült el, mindenki nevetett. Ő is.

Mezei Attila

Selmec felé…

Salamon Feri 1914-ben fényesen leérettségizett, erdész apja, aki a püspöki erdőket kezelte a Mecsek keleti oldalán, kereskedőt szeretett volna taníttatni fiából. Mindig összevitatkoztak, a fiú gyakran túllépte az atyai tisztelettel kapcsolatos határokat, vagyis kivörösödve, ordítva tiltakozott az ellen, hogy „süvegcukor- és pertlieladással töltse ki egész életét”. Az apa viszont eddigi tanárait illette méltatlan jelzőkkel, minden ökörnek elmondva őket, akik nem voltak képesek megtanítani lázadó fiát arra, hogy mi a különbség a szatócs és a kereskedő között.

Kisimre Ferenc

Trianoni hétköznapok

De Trianon nem így akarta. Megnyomorítottak bennünket, olyan szegények lettünk, mint a templom egere! Nem adtuk fel, dolgoztunk tovább.

Szalontai Erika

Csillagcsokor

Eljött az ősz, aztán a télidő is. A vagonokban dermesztő hideg lett, a falécek között besüvített a szél. Nagykabátokat cserélgettek ennivalóra egymással, a pénznek itt nem volt értéke.

Néha jött egy autó, szép ruhába öltözött emberek szálltak ki belőle, körbejártak, megszemlélték a nyomorukat. Bólogattak, hümmögtek, aggodalmas kérdéseket tettek fel, aztán elmentek.

László Boglárka

Veszteségeink

Ballagott a liget felé az egyre homályosabb alkonyban. Korgott a gyomra az éhségtől, és a Damjanich utca végén levő fogadóra gondolt, ahol olcsóbb volt az étel, mint a belvárosban, arrafelé indult. Hiába a sok fordítás, amit a padlásszobában körmöl négy nyelvből, alig van pénze. Apollinaire Kalligrammáira gondolt, a dadaisták kiáltványára, Thomas Mann írásaira, Pirandello drámáira, az alkotás gyötrelmére és gyönyörére. Kell-e még fordítás, kell-e irodalom, kell-e művészet egyáltalán?

A Centrálban az a szóbeszéd járja, hogy Kosztolányi egy antológiát készít elő, melynek címe: Vérző Magyarország. Mindenki írni fog

Pozsgai Donát

Rövid történetek arról, mi lett volna, ha

– Tudod, hogy mi hol élünk?

– Igen, Pécsen.

– De hogy melyik országban?

– Az Egyesült Európai Föderációban.

– Emlékszel? Meséltük már neked, hogy európai és magyar is vagy. Tudod, mint amikor a tájházban voltunk, és kérdezgettél.

– Ühü.

Labancz Eszter Csenge

Ki is az igazi magyar?

Nagyon régről maradt meg ez a történet, több száz másik társával volt felfűzve egy vastag bőrkötéses irományban. Szép kék tintájú pennával írták azokat is, csakúgy, mint azt, amely megfosztott egy élettől egy ártatlan lelket.

Serfőző Anna

Volt egyszer egy Trianon

Azt mondják, régen olyan nagy hegyeink voltak, hogy a tetejükön állva meg lehetett fogni az eget, és elkapni a felhőket, belezárni egy befőttesüvegbe, majd hazavinni és nézegetni; volt egy olyan igazi tengerünk, ami nem a Balaton volt...

Kaszás István

Az ötödik nemzedék

A rég holt nagyapák, apák szomorú története visszhangzott benne most is. Félárvaként nőtt föl, akárcsak apja. A rettenetek idején, mikor a turulmadarakat nem saját szárnyuk, hanem a robbantások repítették az égbe, és menekültek szekereivel zsúfolódtak az utak, az otthon maradottak pedig lányaikat a trágyadombba fúrt rejtekbe bújtatták, beözönlöttek az országba a megszállók.

Fráter Zsuzsanna

Hasadások

Talán sosem szerettem igazán Radu Misut, pedig jó ember volt, jobb, mint én, mégis elhagytam. Azt mondtam neki, hogy a hazámért, de ez nem volt igaz.

A titkos helyünkön, a kertünk végében álló nagy diófa alatt találkoztunk azon a fülledt, június végi délutánon is, amikor közöltem vele, hogy a családommal Szamosbecsre költözünk, ami ugyan csak néhány kilométerre fekszik Bagostól, de pár hét óta már egy másik országhoz tartozik.