Bencsik Gábor

AI

Éjszaka szeretem nézni a Földet, amikor nem homályosítja el a Nap fénye. Általában optikai, analóg eszközöket használok, a bolygó által visszavert fényt magát fogom be, ahogy egykor az emberek nézték a csillagos eget. A látványt persze digitálisan följavítom, hogy gyönyörködhessem a kékségében, ne csak egy fénypontnak tűnjék a többi milliárd között a sötét égbolton. Akkorára nagyítom, amekkorának egy teniszlabdát látna egy ember a maga elé nyújtott tenyerén, ha még volnának emberek meg teniszlabdák. Így a kontinensek is kivehetők.

Rimóczi László

Könnyek között

…a legjobb, ha az elején kezdem. Hivatalos megnyitóját követően cirka két évvel indult könnyezésnek a Rose Plaza Hotel. A jelenség hamar felkeltette a média figyelmét, lázba hozta az érdeklődést, de hamar rá is untak, szép lassan elmaradoztak a tévétársaságok kamerái, csökkent a könnyszomj, a hirtelen felindulás abbamaradt, mert hát az épület hiába volt ennyire individuálisan önkifejező, nem nagyon csinált mást, csak időszakosan sírt, hang és magyarázat nélkül… Azóta menetrendszerűen jön belőle a folyékony érzelem, így a sajtó hamar el is keresztelte „bőgőmasinának” a hotelt.

Lakatos-Fleisz Katalin

A kutya

Pedig, ha odatűzött a nap a fészer oldalához, már egész jól meg lehetett melegedni. R. el-elnézte, ahogy anyja újsággal a kezében valahova messzire néz, mintha az érkező tavaszt lesné. A kiskutya is szaladgált volna, szegény, ha a lába engedte volna. De valahogy rosszul nőtt az elülső két lába, mintha nem lett volna tartás bennük, minduntalan összecsuklott. Így is próbált járni csúszva-mászva, rossz volt nézni.

Farkas Arnold Levente

Eszter

Pócsmegyer, huszonhárom június huszonegy, szerda. Tegnap láttam egy képet. Eszter csinálta, fekete-fehér, mindössze két szalag kék rajta. Anya gyermekével. A gyermek anyjával játszik. Az a játék, hogy a gyermek kék szalagokkal díszíti fel az anyját. Az egyik szalagot az anyja kezére köti, a másikat a fülére.

Kiss Edina

Katalinka, szállj el

Alig nyitott be a második emeleti lakásba, már az előszobából érezte azt a markáns szagot. Valami új tisztítószer? Vagy Melinda mosószert váltott? A lakásban szokatlanul nagy volt a csend – a felesége általában zenét hallgat, ha egyedül van –, lehet, hogy még haza sem ért a bevásárlásból? Hétvégén mindig hosszabb a sor a kasszáknál, futott át a fején, miközben hátizsákját felakasztotta az előszobafogasra, és cipőjét behajította a gardróbba.

M. Fehérvári Judit

A felhők fantomtáncai – Úti levelek

Az öregasszony görnyedt háta és botjának koppanásai hangtalan sikolyt tükröztek, habár a járókelők csak egy keresztet láttak, ha messziről követték tekintetükkel az útját. A temető felé botorkált. Néha egy-egy jajszó elhagyta ugyan az ajkait, de ezt senki sem hallotta. A felhők föntről figyelték a jelenetet. Rámosolyogtak, amikor széttárták uszályukat, s hagyták, hogy a nap megsimogassa meggyötört csípőit.

Keszeg Tibor

Törés

Már háromnegyed éve ül éjjelenként ebben a cigarettafüsttel átitatott, rosszul világított, kopott őrszobában. Ide is csak ismeretsége révén, gyermekkori barátjának közbenjárásával alkalmazták, amikor a történtek után a gyülekezet érthető módon nem fogadta be, igaz, ő sem érezte volna már jól magát az új parókián. A püspökségben is nagyot csalódott, hiszen számára érthetetlenül a legkisebb segítő szándék nélkül teljesen magára hagyta, egyházon kívül, munka nélkül.

Gittinger Fanni

A harmadik napon

Schlachter Mór az utolsó dudari szódás volt. Ő is, mint az összes eddigi szódás Gyurka az első dudari – néhány, de megbízható forrás szerint az első magyar – ember egyenesági leszármazottja. Benne is, mint az összes elődjében izzott a munkálkodás utáni vágy. Mór éhezett, mohón vágyta azt, hogy kiderüljön különleges sorsot szánt neki az Isten. Aztán amikor egy péntek reggel azt érezte, szíve egy részeg zenekar taktusára dobog, tudta, eljött az idő.

Jancsó Nóra

Csúszó-mászó

Taksony egyszerű ember volt, gyerekkorban kialakult asztmával és ingfeszítő sörhassal caplatott Badacsonytomaj utcáin. Idős korára már minden célját elérte, nemzett két gyermeket, egyiktől már unokája is volt, és felesége az egykori iskola szépe, akitől egy évvel ezelőtt elvált. A hatvanhoz közeledve azonban új kihívások vérfagyasztó bércei magasodtak előtte, eldöntötte, hogy megmássza a Kékestetőt.

Kas Kriszta

A remény rabjai

Kiss Jolán kirúgott a hámból. A raksai SZTK középkorú recepciósa ritkán járt el bulizni. Munkaköre ezt nem is tette lehetővé, hiszen minden hajnalban ott ült a recepción, mint egy élő szobor, plexivel kerített piedesztálján mosolyogva várta az érkező betegeket. Ezúttal azonban barátnéjával, a reumatológián asszisztenskedő Csendes Katicával elhatározták, csapnak egy görbe estét, megünneplendő, hogy mindketten kerek húsz esztendeje dolgoznak a bugyikék szocreál csempék között. A görbe este másnapjára szabit vettek ki mindketten, kiegyenesítendő a valóságot.

Volford Éva

Sztereotípiák

Krisz ereiben megfagyott a vér. Tudta, hogy ha ma este nem akar egyedül ágyba bújni, akkor most helyesen kell válaszolnia. A húgának köszönhetően tisztában volt vele, hogy ő Nyilas, de amióta megtudta, hogy Sztálin is ebben a jegyben született, nem merte felvállalni az igazságot. Túl sokáig gondolkodott. Berni szemei gyanakvón rávillantak, ő pedig kétségbeesetten próbálta kitalálni, mit is hazudjon.

Szanyi Ildikó

Amíg lecsepeg

A mennyezeti neonlámpa olyan gyenge fénnyel világította meg a helyiséget, hogy az ágy fejrészénél, a sarokban, a falilámpát is fel kellett kapcsolnia, ha olvasni akart, holott még dél sem volt. Nyilvánvalóan tökéletesebbek lennének a fényviszonyok, ha nem egy ablaktalan, eredetileg világosbézs, de a sok szennyeződés következtében mára inkább mustárszínű kórteremben feküdne. Legalább a matrac kényelmes, gondolta Éva, és szerencse, hogy minden egyes alkalommal ugyanazt az ágyat kapja.

Novák Valentin

Vívás

Bródy a Körúton caplatott, s azon merengett, hol van több kínai szatócsbolt adott száz méteren, Bécsben-e vagy itt. Míg számolgatott, latolgatott, szöget mért, gyököt vont, azon vette észre magát, felettébb megehült, s ha megkordulnak gyomrának harangjai, az számára halaszthatatlan vágykiéléssel jár.

Kas Kriszta

Hosszú péntek

Kovács Béla péntek reggel enyhe fejfájással ébredt. Előző este meccset nézett a tévében a haverokkal, lecsúszott néhány sör meg pár kupica házi rettenet. Már sokszor eldöntötte, hogy vagy sör, vagy tömény, a kettő együtt garantált másnap. A felesége is mindig ezt mondta.

Sz. Kárpáthy Kata

Töréspont

Nem beszéltünk napok óta,
nem hívott a frontról,
én sem őt,
bár én sohasem kerestem, mert mindig az volt, hogy ő hív, amikor van ideje

Paál Zsolt

Születés

Vaskos, izmos szelekkel érkezett meg a tavasz. A tetőgerendák és a falak ropogtak, a tetőkön mintha ősvilági állatok dübörögve futkosnának, úgy öklözte, csapkodta a házakat a meleget vajúdó, viharrá termékenyített március. Méhéből pufók, torz pofájú felhők lucskosodtak a világba. S a madarakból kifújták a kiabálós, fenyegető litániákat, a bimbókat tőrré hegyezték, s a vén, satnya ágakat úgy tördelték, ahogy az idő megrepeszti a bordákat és csontokat. 

Török Anna Karolina

Empátia

Hosszú órákig képes volt az ablak előtt időzni. Az ablak tárta elé azt a világot, amit jól ismert még a balesete előtt. Rendetlen frizuráján, sápadt, komor arcán, melyen mély barázdák hangsúlyozták megkövesedett, rossz kedvét, látszott, hogy megjárta azt a hosszú és gyötrelmes utat, ami a tagadás és az elfogadás között várt rá.

Sz. Kárpáthy Kata

Elment

valamikor a háború kezdetén, vagy a háború előtt, nem emlékszem,

mintha tegnap történt volna meg az egész tavasz, az a bemutató utáni este is, ami után hetekig nem tudtam, hányadán állok a férfiakkal, főleg a crushsal, akiről ma sem tudom megmondani, hogy köt-e hozzá valami, vagy csak a barátságunk lépett szintet

J. Simon Aranka

Metamorfózisok tücsökhangra

Sudár, égre csodálkozó fák között kígyózó, süppedős ösvény viszi lábam. Erdei sudárút. Az óriások lombkoronáján át beszórja fényét a nap. Mintha mindenfelé aranypor lebegne. Avar- és gombaillat lengi be a levegőt, teret adva a kesernyés szagú friss zöldnek is. Ballagok. Mintha álmodnék. Távol a város zajától minden más értelmet nyer.

Zsidó Ferenc

Anti

Almabál. Azt szerveztek itt, a Székelyföld eme eldugott zugában minden ősszel. Bár egyre nehezebben jött össze, a fiatalság ugyanis egyre fogyott. Lejjebb, ahol a szőlő megterem, ha nem is nagy mennyiségben, de bár mutatóban, háztájékon, szüreti bálokat szerveztek, de itt a szőlő nem igazán volt honos (bár néhányan próbálkoztak a direkttermő fajtákkal), itt a vendég csak akkor kért bort a házigazdától, ha sérteni akart.

Makkai-Flóra Ágnes

Apám bűne

De íme, az ajtó nyílik. Apám érkezik. Vállára vetett kabátban belép és körülnéz. Az aranyozott székek, karcsú lábú, kecses asztalkák, festmények világa nem az övé. De apám, ez az én szülőm, minden képtelen helyhez és helyzethez azonnal, dühítően és villámgyorsan alkalmazkodik. Shit!, mondom magamban, nem változott. Nem remélhetek semmit tőle. Csak pénzt. De azt nagyon.

Gerencsér Anna

Koporsófedelek

Klára azt kérte, csak fehér virágokat vigyünk a temetésére. Nem valami ötletes. Ha én lettem volna a helyében, kékeket vagy feketéket kérek, hogy a rokonoknak ne legyen olyan könnyű dolguk. És ragaszkodtam volna hozzá, hogy ne legyen a temetésen pap – utálom a papokat –, és hogy rendes zenét játsszanak, ne azt a templomi nyavalygást. Talán Vangelist. Vagy valami sötét, kétségbeesett rockot.

Kégl Ildikó

A kék macska

A szomszédasszony fiatalon légtornász volt egy cirkuszban. És a legszebb nő volt a városban. Legalábbis ezt beszélték a többiek, amikor jöttek a tűzoltók, hogy leszedjék. Leszedjék a harmadik emeleti lakása erkélyének korlátjáról. A háromperkettőben lakott, közvetlen mellettünk. És időnként kiment az erkélyre és felmászott a korlátra.

Cristian Blanka

Fogság

A narancssárgás alkonyati fényben ballagó tehéncsorda éppen kolompkoncertet adott a kapu előtt üldögélő vénasszonyoknak, amikor Bözsike a foltos tehénnel egyszerre térült be Mátyás bácsiék kapuján.

– Me ide me, há` hova megy? Hogy feszt ott van dolga, ahol nem kellene… – mérgelődött neki az öreg Mátyás, amint meglátta a tehenet. Riska láthatóan hozzászokott az öreg zsémbeléséhez, mert mit sem törődve Mátyás idegeivel, tovább falatozta jóízűen a virágokat.

Iancu Laura

A telet szeretem

A kísértetek éjjel járnak. Ha járnak.

Hallom a déli harangszót – ilyenkor a rosszak kötélen vannak.

Amikor szentelt dolog munkázik, a rossznak nincsen ereje.

De, mit kereshet ilyenkor egy ember a temetőben?

Ványai Fehér József

Ál a Baál

Fönn a dombon már pirkad. A Gazda (eredeti nevén Nagy Gyula, karrierje kezdetén Nyuszibusznak csúfolták, mert nagyon félt a hatóságoktól) reggelihez készül. Fokhagyma nélküli pirítóst eszeget, mert meglett kora ellenére száját egész nap készen tartja a csókra. Mielőtt harapna, utolsó kenetet, késhegyni vajat hord fel a halálra ítélt falatra.

Fiala Ilona

Ő az igazi!

És Kriszti elmesélte a találkozást a megbeszélt helyen. Hogy azonnal ráismertek egymásra (igaz, előtte már küldtek magukról fényképet egymásnak, és azt is megbeszélték, mit fognak viselni). Hogy a srác mindjárt az elején bocsánatot kért, mert otthon felejtette a pénztárcáját, és sokat szabadkozott emiatt, sőt szégyenkezett, hogy most felelőtlennek látszik, pedig biz’ isten, ilyen még nem fordult vele elő. Csak most, mert annyira izgult. Igen, igen, ez is új az életében, még sohasem volt ennyire izgatott egy randevú előtt. De ez egy előjel volt – amikor meglátta Krisztit, máris hevesebben vert a szíve, mint bármikor azelőtt.

Radnai István

Rögbe zárt szülőföld

Alkonyi órán csak ült a lócán, hátát nekivetve a falnak. A hegyekről a völgy mélyébe ereszkedett a hűvösség. Az öreg test megérzi. Bement a kancsóért. A forráskúthoz ballagott és megmerítette, de csak félig. Erőtlennek érezte magát. Egy pohár hideg vízre vágyott. Feltekintett az égre. Már beköszöntöttek a csillagok. Vajon magyar csillagok-e? A csenderesben megszólalt az éjjeli madár. Magyarul szólt, mint régen.

Darvas Petra

Spiri

Simon csípőre tett kézzel toporgott az ablaktalan, zsúfolt padláson. A légypiszokkal pettyezett villanykörte halványsárga fénybe vonta a tér közepére kupacolt antik bútorokat, összetekert szőnyegeket, drapériákat. A gerendák között szövetszerűen összeállt pókhálók látványától megborzongott, és összehúzta bőrdzsekijét. A dohos szag megült orrában. Bosszúsan emlékezett vissza az ingatlanos szavaira, aki szerint csupán egy-két rozzant bútort talál majd a tetőtérben.

Szabay Boglárka

Tisztítótűz

Álltunk a téren, mint egy hadsereg, mint a halálra ítéltek hadserege. Előző életeink alapján kiválasztották a legelvetemültebb személyeket, paradicsomszagú lével lefújták őket. Mintha azok örültek is volna, hogy frissítőt kapnak a hamuval takart testükre. Tudták, hogy itt úgysem lehet enni. Az illat valami szépre emlékeztetett mindannyiunkat.

Nádasi Krisztina

A második

Szeptember nyolcadika van. Anna ma lenne tizennégy. Hosszú, szőke haja lenne, mint nekem, gyakorlott mozdulattal fogná össze lófarokba, az egész copfon végigsimítva húzná a mellkasára, idegesen készülődne a gimibe, pufogva, hogy miért nem keltettem fel, magára mérgesen, miért nézett a legjobb barátnőjével éjfélig filmet.

Ajlik Csenge

Felalá

Egy sámlin ül a nappaliban. Azon, amin faragott kis mókusok vannak. Még a fiának vette, amikor kicsi volt, de nem tetszett neki. Ha ránézett, azonnal sírni kezdett. Onnantól kezdve csak az anyja használta. Mindig ezen ült, hogy alacsonyabban lehessen, közel a szőnyeghez, ahol a fia járni tanult, és ahol fakockákból építkezett. Ahol kimondta a legelső szavakat.