Dálnoki Zoltán

Egy banánhéj szakszerű befogása

– Denevér? Hogyne, értem. A fűben… hát nem hiszen, hogy éppen ott pihenne, nem szoktak… Tessék mondani a címet! Igen, ismerem, ott vannak azok az új társasházak, arra tetszenek lakni, ugye? Az utcának melyik felére esik ez a házszám? – Maja jegyzetelt a kis noteszbe, rutinosan hárítva a kocsi zökkenéseit (...) – Igen, már úton vagyunk. Igen, de ne tessék hozzányúlni. Igen, hölgyem, lehet, hogy mégis csak pihen. Nagyon kedves, hogy tetszik rá vigyázni.

Csarnai Attila

Szűz kéz

Tusnoki Béla az ügetőpálya lelátója korlátjának támaszkodott és unottan szotyolázott. Régi szokása volt, hogy várakozás közben magokat rágcsált. Így vezette le a feszültségét. Megtelt izgalommal, amikor a lóversenypályára készült. Már a várható események gondolata is felvillanyozta. Olykor álom sem jött a szemére. Képes volt késő estig fennmaradni; jegyzeteket készített, számolgatott, hogy melyik ló az esélyes, és melyik hajtó az, aki jól kézben tartja a kocsit és becsületesen végigfutja a versenyt.

Filep-Pintér Eszter

Az ötödik

Már két hete tartott a karantén. A kezdeti lelkesedése alábbhagyott. Szüksége volt egy őrültnek tűnő kihívásra, ami kikergeti a süppedős szorongásból. Újra „jövendőt” akart magának és a családjának.

Bucsy Balázs

Hová sietsz?

Nem siettem mindig így, jut megint az eszembe, sőt néha kifejezettem lassú voltam. Mondták, hogy menjek be a kórházba, látogatóba, de akkoriban, mintha megállt volna az idő és én vele együtt lettem mozdulatlan. Kerülőúton mentem haza az iskolából, csigalassúsággal. Ha el is indultam hozzá végre, soha nem értem oda, róttam a köröket. Azt mondták, siessek, de nem akartam.

Horváth Adél

Van az a pénz

Bandi egy nap már többször is elhányta magát a bűztől. Ez egyáltalán nem esett jól neki, ugyanis a krónikus alkoholizmusa miatt évek óta gyomorrákkal küzdött, ráadásul nem volt túl költséghatékony, mert így kétszer annyi sört kellett meginnia ahhoz, hogy végre berúgjon.

Debreceni Balázs

Szemétszedők

Miután a munkahelyét is elvesztette, Kovács közmunkás lett. Rikító színű munkaruhában söpörte az utcát és szemetet szedett a parkban. (Szeretett szabad levegőn tartózkodni és szemetet szedni a parkban). Hosszú, szigonyszerű botjával olyan volt, mint egy lándzsás középkori vitéz: mint Szent György, a sárkányok legyőzője, aki szent küldetése során a világ megtisztításán fáradozik.

Balogh Gábor

Álmodozó a szőlőlugasban

Én már akkor tudtam, hogy a Papa meghalt, mielőtt a kórházból telefonáltak volna, mondja az Öcskös, csontos mutatóujját az ég felé emeli, fontoskodóan kihúzza magát, elálló fülein keresztülsüt a nap, nagyot slukkol a cigarettából, most éppen olyan, mint egy füstölgő felkiáltójel. Ugyan, honnan tudtad volna, mi vagy te, látnok, kérdezem, de csak mosolyog, ahogy az elmebetegekre szokás.

Leczo Bence

Az ég

A múltkor összevesztünk apuval. Azt mondta, az ég kék, és ne feleseljek, de emlékszem, nagyon kicsi koromból, hogy fekete az ég, mert feketének kell lennie. Mutatott egy képeslapot, ahol van egy nagy víz, meg fák, meg homok, és az ég tényleg kék rajta, de biztos vagyok benne, hogy átfestette. Másnap én is átfestettem, és most már fekete az ég a pálmafák felett. Mutattam neki, de nem örült.

Kertész Dávid

Máli néni újratemetve

Máli néni a rokonunk volt, bár senki nem tudta, milyen ágon. Egyszer megjelent a házunkban, és minden átmenet nélkül kijelentette, hogy ő Máli néni és rokon. Elhittük neki. Ennek egyetlen és legfőbb oka az volt, hogy mindenki szerette Máli nénit, akinek szokása volt megjelenni családi ünnepeken – főleg születésnapokon és keresztelőkön – és mosolygósra inni magát.

Bene Zoltán

Átverés

Csak egy nappal később veszi észre az sms-t. Új telefonja néha nem jelzi a rövid szöveges üzenetek érkezését. Meg ritkán is jönnek már ilyesmik, az az igazság. S ha igen, hát többnyire a banktól. Ezúttal azonban gyerekkori barátja, Albert a feladó. Benn van a pszichiátrián, írja, hívja föl, ha lesz rá érkezése. Fölhívja, beszélnek, szabadkozik a késedelem miatt.

Hegyi Ferenc

A csoda

Emma a lábait dörzsölgette az ágyban. A lehúzott redőnyök miatt a szobában sötét volt. Tegnap kitakarított, a hűtőben még van fél fazék borsófőzelék. Süt majd rá két szelet angolszalonnát, és kész az ebéd – döntötte el. Bevásárolnia nem ajánlatos a vírus miatt, ami kell, azt nagyjából meghozzák az önkormányzatiak. Sóhajtott. Felkeljen egyáltalán?

Huszár Orsolya

Katalin levele az ő testőrének

Én Drága Lelkecském, Muszkám és Kalmárom! Gyertyafénynél írok Önnek, én írok levelet, csak pár napja, hogy elhagyta a palotát, itt hagyott, de hisz én küldtem, hogy hozzon újra az anglikánusok és puritánok földjéről abból az éjfekete sörből, hogy is találhatták el a mi birodalmunk sötét éjszakájának színét, hozzon nekem nagyobb szállítmánnyal abból, ami megkacagtatott és feldúlta bizsergetve a gyomrom, amikor legutóbb magam mellett tudhattam, és oly merészen viselkedett!

Tim Mariann

Menedékház

Tamás az öreg derűs arcára nézett. Mindig irritálta az ilyen gondtalan emberek kedélyeskedése. Irritálta, hogy ő nem tud ilyen lenni. Igyekezett fogást találni ezeken az álságos Buddhákon. Azt remélte, hogy leránthatja róluk mosolygós maszkjukat, leleplezve kicsinyes valójukat, megfosztva őket fensőbbségüktől, ahogy nyugalmukkal erkölcsileg felülemelkednek rajta.

Helga Gräff

Nem harcban; magányban és fagyban…

Igen, a ház maga volt a kongó üresség. Ablakai rég kitörtek, így engedve utat a süvöltő szél forgatagának, mely hóval borította be a parkettát. Kivehető volt a kis sáv, melynek tisztaságát lábnak nyoma nem szennyezte be. A falon még látszott az évekig lógó képek helye, de a sebtiben távozók minden mozdítható értéktárgyat elvittek. Hetek óta nem járt erre senki, ő volt, aki megtörte ezt az űrt.

Szilasi Katalin

Az árva

Szerelemgyerek volt, vagy ahogy akkoriban mondták, fattyú. Ilka, az anyja, egy nagygazdánál cselédkedett, annak súlyos beteg feleségét ápolta. Mikor látszani kezdett rajta az állapota, hazament Debrecenbe, az öreg nagynénjéhez, ott szülte meg a kis Zsuzsikát. Hogy ki volt az apa, a gazda-e vagy a fia, sohasem árulta el, akárhogy faggatták. A kislányt árvaházba adta.

Gáspár Ferenc

A filmnézés gyönyörűsége

A farkas a Mária-hegy mögötti cserjésben tűnt fel először. Nem volt ez igazi cserjés, fák tarkították, fiatal tölgyek, szilek, elvétve egy-két bükk és fenyő. A farkas maga is csodálkozott rajta, hogy mit keres itt. A téli nap lemenőben volt, de a kristálytiszta, hideg időben még mindig repkedtek a siklóernyősök. Egyikük alacsonyabban szállt, így észrevette a fák között ólálkodó farkast, de kutyának gondolta.

Döme Barbara

Sanyi terápiára megy

Sanyi, az Isten áldjon meg! Hol találtad meg a pálinkát? Ne igyál már, reggel megyünk a doktornőhöz, ha megérzi a cefreszagot, még a végén nem hiszi el, hogy leszoktál. Eredjél inkább a szomszédba, hozd át a kölcsönkecskét, holnap érkeznek a fizetővendégek.

Novák Valentin

Meghívás

 A márványbalusztrád mögött libériás inas sürgölődött a második emeleti toronyszoba erkélyén. Az alagsori konyhán kínai ételeket bütykölt Csu Hú, akinek az volt a dolga, hogy keleti ízekkel kápráztassa el a szombat-vasárnapi csodanézőket. Lopodi Lajos, anyakönyvezve talán még Lapodi volt harminc-valahány évvel korábban, egy ideje új hobbijának élt, mindenkit meghívott, ha akart jönni, ha nem, életének fő- és mellékszereplői közül, hogy bemutathassa, hová lehet eljutni önerőből.

Hinsenkamp Fülöp

Börtönből börtönbe

Egy komor állami börtön szürke, vasbeton épületében a rabok már az éjszakai sötétnek számító félhomályban fekszenek keskeny priccsükön. A negyvenkettes cellában fémajtó mögött hét férfi fekszik, közülük öten mélyen alszanak az oxigénszegény, állott levegőben. A másik kettő halkan suttogva beszélget, nehogy felébresszék a közelben hortyogó nagydarab, nem kimondottan békés természetű cellatársukat.

Bán Csaba Károly

A gyermekvadász

A gyerekek közül mindenki tudta a szörnyű titkot!

Rettenetes volt, az elképzelhető legborzalmasabb, mégis förtelmességében is gyönyörű és izgató.

Nem beszéltünk róla soha senkinek, köztünk maradt és összetartott bennünket, mint nyájat a jó pásztorkutya. Így aztán az sem volt különösképpen meglepő, hogy senki sem tett ellene semmit.

Marthy Barna

A Himalája meghódítása

Hűvös volt, mondhatni fagyos, akár jegesnek is nevezhetném, de nem csak a tekintetét. Ahogy ujjbegyei a poharat érintették, kissé fehéren, talán szorította, talán csak húsa volt olya kevéssé szokva bármiféle erőkifejtéshez, hogy már egy pohár tartása is keringési zavarokat idézett elő. Szeme még csak kék sem volt, inkább olyan sarki alkonyosan szürkés. Csapvizet ivott jéggel.

Horváth Júlia Borbála

Egy mocs-kos ribanc

De anya, én nem ártom magam mások dolgába, védekezett Estilla, s a nagynénik és -bácsik bólogatnak: Csináljon mást a gyerek, azt, amihez kedve van! S miután egyik téma követi a másikat, lassan kiderül, mi is volna az a más.

Horváth László Imre

A tudósok látogatása

– Jó estét. Jöjjenek be. Az öreg sintér, a telep főnöke nem sietett, a sofőr és utasa pedig nem türelmetlenkedett. Szemjon kinyitotta a kaput. Úgy látszik, maga a teherautó mégis türelmetlen volt, mert egyetlen hosszú rándulással bent is termett a hatalmas moszkvai sintértelep udvarán.

Rengei Tímea

Itt motoszkálsz

Talán a kezedre emlékszem a legjobban. Az érintésére, ahogy elköszönéskor megfogtam, és óvatosan megsimogattam. A bőröd puha, leheletvékony selyemréteg, amin göcsörtösen duzzadtak ki a vastagabb erek, de még a legfinomabbak is átkékellettek rajta.

Halász Margit

Szerénke hídja

Juliska halála után lett ilyen makrancos. Nem volt vele semmi baj addig. De azóta! Azóta nem lehet ráismerni. Ha kapál a lábával, meg kell paskolni az oldalát és azt mondani neki: nem kell már kapálnunk, azok az idők elmúltak. Ha nem hagyja abba, beszélni kell hozzá, beszélni, beszélni. Egy lóhoz. Nagyon fárasztó dolog ám az.

Alföldy-Boruss Dániel

Budapestre beszökött a nyár

Senki sem tudta, hol tűnt fel először.

Egyesek szerint valahol az M5-ös bevezetője fölött jelenhetett meg, ahogy ráérősen szállva szemlélte az alant lévőket, mások a Soroksári út fölött vélték látni. Megint mások később úgy emlékeztek, a Duna fölött érte el délről a várost.

Molnár Vilmos

Pista, a ló

Pista egyéniség volt, ami nem feltétlenül jelent jót, ha lóról van szó. A ló végül is csak eszköz, az igásló különösen. Az a dolga, hogy húzza az igát engedelmesen. Ne legyenek hangulatai, ne makrancoskodjon, szolgálatra készen várakozzon mindig, legyen megbízható és kézhez álló, mint egy kapanyél. Nem baj, ha ráadásul még szemrevaló is, de nem lényeges.

Korom Katalin

Huszonegy

Zsuzsa újabban naponta járt a piacra, hogy megtölthesse a fagyasztót három hétre elegendő étellel. Meg azért is, mert ott csak készpénzzel lehetett vásárolni, így rendszeresen útba ejthette a turit, hogy bankszámlán követhető pénzmozgás nélkül frissítse fel a ruhatárát.

Mohai Szilvia

Főnix

Szóval meg is vásároltuk álmaink otthonát. A felújítást természetesen a Főnix brigádja végezte. Azt mondta, olyan lesz, amilyennek csak szeretném. Én választhatom ki a falak színét, a bútorok stílusát, sőt, még a riasztó kódját is.

Pollmann Teréz

Ki vagy?

Vera kissé előregörnyedt háttal lavírozott a kerekesszékek között az otthon földszinti folyosóján. Mindig jó hangosan előre köszönt, annak, akinek egyetlen lába sem volt, még udvariasabban, és jobban lehorgasztotta a fejét. Anyja gyerekkorában gyakran rászólt, hogy húzza ki magát. De ő nem érezte helyénvalónak.

Szvitil Ila

Sarok-sors

Hideg van, rohadt hideg. Már két órája állok itt, le fognak fagyni a cickóim. Ha látna anyám, nem hinne a szemének. De aztán hamar leesne neki a tantusz, s akkora pofont keverne le, hogy a vakolat adná a másikat.

Laczkó Dorottya

Piknik a tóparton

Anya előbb szendvicseket vett elő kosarából ebéd gyanánt, hozzá frissen facsart gyümölcslevet ittak, majd desszertként almás pitét majszoltak.

Apa nem volt éhes.

A kisfiú teli hassal elszenderedett a pokrócon, álmában Apával sárkányt eregettek és kacagtak.