Marcsák Gergely

Néma naptárárus

Két napja múlt karácsony, anyuval ketten voltunk odahaza. Kora délelőtt a nappaliban hasaltam, és a Jézuskától kapott játék Kalasnyikovval lőttem a hálószobába. Szenteste egy régi magazinban az éjjeliszekrény alatt megtaláltam egy öltönyös férfi portréját, kitéptem, és apuval a videólejátszó üres dobozára ragasztottuk célpontnak.

Partmann Tibor

Lufi

Csak néztük a távolodó lufit. Tulajdonképpen szép volt, ahogy az őszi napfény körbecsiklandozta a magasban pirosan bukfencező gyerekjátékot, de a látványt mégis zorddá tette a távolodás konok ténye.

Farkas B. Szabina

Csanádban marad

Születésnap, fülledt meleg a teraszra szorulva, a stoki szinte úri a kempingszékekhez képest. Gabi mellett Márton, belesimul a sarokba, mintha mindig is az övé lett volna. Ki szereti, lába csak kettő van! Eszem a zúzáját. Szerintem téged átvertek azzal a kocsival, de ti tudjátok. Gizi szerint a vejének egészen mást mondtak, úgyhogy jobb, ha tudjátok, bár ezen már nincs mit szépíteni.

Fráter Zsuzsanna

Flört

Én már a Móricz óta figyeltem őt: széles váll, finom arcél, sötét haj. A szeme színét még nem láttam, de csakis barna lehet. Olyan olvadó, selymesen lágy csokoládé. A számban önkéntelenül összefut a nyál.

Lajtos Nóra

Antipygmalion

A X. kerületben egy körfolyosós régi bérház ajtajának kilincsét egymásnak adták a modelljelöltek. Gábor nem volt nagyon válogatós fajta, de most egy kicsit elbizonytalanodva érezte magát, sőt, letörtnek is: reggeltől estig jöttek a modellek, és egy alkalommal érezte csak, hogy talán rátalált az igazira. Aztán őt is kihúzta a listájáról.

Szilágyi-Nagy Ildikó

A szekrény

Béla a telefonját, ha nőhöz ment, rendszerint az autóban hagyta. Minkettőt. Azért volt két száma, mert barátnőit a két telefonhoz csoportosította, olyan szempontrendszer szerint, melyet érzelmi alapon dolgozott ki, és intuitív módon gyakran változtatott.

Nádasi Krisztina

Röhög

Aladár sosem értette, kinek jó végigülni ezeket a központi tájékoztatókat. Ezeknek itt fogalmuk sem volt róla, mi megy a plázákban, csak a riportokat meg a számokat látták, és nyilván ráizgultak, hogy a pandémia idején miből finanszírozzák a luxusnyaralást.

Rimóczi László

Bekóstoló

Nehéz kérdés! …de igen, először én is jelmezkölcsönzővel kezdtem, teszteltem az óriás csirkét, a majmot meg halloweenre tökvámpírt és a gumimúmiát, hogy elszakadnak-e, és ha el, akkor hol, varrásmentén, könyöknél vagy a csőrénél, de azt is meg lehet unni.

Juhász Kristóf

Távozik

Jaj, már megint ez a buta test! Ez az átmenetiségével kérkedő porhüvely, kocsonyásodó tetemtemető, izgő-mozgó trágyatár, komposztra való kukacfészek, ösztöntől és vágytól mart, szélcsöndben is lobogó fátyol! Ez az önmagát kétségbeesve fölemésztő és reprodukáló, önző, görcsös sárruha! Gerincvelő létpöcegödre! Homokba írt homok, romba dőlő rom, petéjét és magvát konokul szertehintő, vérkönyvektől roskadozó, csillagtalan csontpolc!

Ircsik Vilmos

Jó szomszéd nem rossz

– Pályaőr ám az ángyuk térde! – szokott háborogni az öreg, ha az újságban véletlenül a szakmáját emlegetik. – Miket össze nem firkálnak ezek! Bakter annak a becsületes neve! De ebben a mai világban akkora a flanc, hogy borzasztó! Itt van mindjárt a feleségem, aki takarítónő az iskolában. Én legalábbis így gondoltam buta fejjel. De nem! Kisült, hogy ő a technikai személyzet. Az árgyélusát az ilyen körmönfont szószaporításnak!

Gerencsér Anna

Az árnyékok színe

Tudod-e, hogy sokáig azt hitték, minden árnyék fekete? Nézd csak meg a régi nagy mesterek képeit. A szín, melyre árnyék vetül, pillanatok alatt homályos szürkévé fakul, majd elnyeli a mindent elborító sötétség, mely néha nem is csak a fény hiányának tűnik, de kézzelfogható, tömör, már-már eleven dolognak.

Farkas Arnold Levente

A valóságban

A priuszos beköti középső gyermekét, illetve nem a középsőt, a legkisebbet, illetve a legkisebb a középső, mert a kocsi hátsó ülésén a legkisebb a középső és a legnagyobb között ül. A legnagyobbat is beköti, mert magát bekötni egyedül a középső tudja. Az van a priuszos fejében, hogy a kocsiban három ülés van, az anyósülés meg az apósülés elöl, a hátsó ülés meg hátul.

Gáspár Ferenc

Covidtól függetlenül

Most olvasom, hogy az egész emberiség beleférne egy Badacsony-méretű hegybe. Egy jó nagy kősziklába. Nem mindegy, ki mellé kerülsz: leprás vénasszony hegyes könyöke nyomakodik az oldaladba, vagy valami csinos és egészséges fiatal. Vagy a feleségem. Az már negyvenkét éve. Vele vagyok a legszívesebben, vagy úgy is mondhatnám, hogy őt viselem el a legjobban. Ő simuljon az oldalamba. Mert kezdek hasonlóvá válni egy kősziklához, de sajnos nem Szent Péter-i értelemben.

Rimóczi László

A mutogatós néni

Azóta azt csinálom, hogy egy padhoz bilincselem a bokájukat, és amikor kérdezik, miért, azt mondom, hogy erotikus pajkosságból, játékból, érted? Még tetszik is nekik, az elinalásban pedig jelentősen meg lettek gátolva, vaspad által. Na, onnan nézhetnek.

Pozsonyi Ádám

Az ember, aki győzött

Bognár úr leereszkedően veregette a kis taknyos vállát, és nevetgélt. Ilyenkor mi mindig hátráltunk egy lépést, mert a Bognár úr nevetése rendszerint nyálkiválasztással járt együtt. A kis pimasz most valamit kérdezett, mire Bognár úr tett a karjával egy fordulatot, s a folyosó vége felé intett, ahol a lépcsőfeljárat volt.

Regős Mátyás

Az érdektelen bajnokság

Első Európa-bajnokságom a 2004-es Portugáliában megrendezett torna volt. (2002-ben már néztük a vébét, fehér atlétatrikókból gyártottunk német és török mezeket. Jeremies 16 és Hasan Sas 11 voltak az én választásaim.) Egy hónapon át a futballról szólt az élet, fivéreimmel a fellegekben jártunk.

Majoros Sándor

A focilabda csöcse

Nemrég megtaláltam az egyik videómegosztón az 1960-as Bajnokcsapatok Európa-kupájának döntőjéről készült teljes filmfelvételt. Ez volt az a meccs, amelyen Puskás négy, Di Stefano pedig három gólt szerzett. A kupadöntőben rúgott négygólos rekord máig felülmúlhatatlan, és valószínűleg még hosszú ideig az is marad.

Klárik Attila

Tangó

Árnyék suhant át arcán. Megébredt… Ő volt. A fölé hajoló szemtelen mosoly elállította lélegzetét. Ijedten nézett szét. A kis ablak félig nyitva, a beszűrődő holdezüst lesiklott a Férfi homlokára omló pimasz fürtön, rácseppent a Nő ajkára helyezett mutatóujjára…

Bene Zoltán

Arasznyi alakok

− No, ez egy szép gól volt – állapította meg Brautigam, az egyszeres válogatott, és nem is akarta tovább cizellálni.

− Azok az arcok viszont röhejesek – jegyezte meg Ferike, a labdaszedő, a lassításra mutatva.

A sorfalat álló angolok valóban komikusan hatottak. Kivált kimerevítve.

Gál Vilmos

Hajnal a Kis-Dunán

Ha már egyszer ideköltöztünk a Kis-Duna mellé, illik kiügyeskedni valamit a vízből, mondta egyszer csak apu, és vett nekünk két lepkefogó hálót.

Azt is mondta, hogy ha jó idő lesz, akkor majd mutat nekünk olyat, de olyat! Csak korán kell hozzá kelni. Nagyon korán.

– De mégis, milyen korán? – nyaggattam.

Száraz Miklós György

Labda és egyebek

Miroslav Krleža írja remek kis Goya-esszéjében, hogy a spanyol Habsburg V. Károly úgy tartotta kezében a földgolyót, akár egy ajándékba kapott koronázási almát. Ha nekem kéne ma hasonlattal élnem, azt mondanám, úgy látom magam előtt az 1500-as évek első felében regnáló uralkodót, hogy úgy tarja kezében a földgolyót, mint egy futball-labdát.

Fehér Csenge

A burjánzás

Szlukovényi Leander szerette a saját testét. És ha azt mondom, szerette, nem arra gondolok, hogy úgy szerette, mint ahogyan azt az átlagember szeretni képes – naponta kétszer-háromszor megeteti, leviszi sétálni, megmosdatja néha –, nem, nem erre gondolok.

Lövétei Lázár László

Emberfoci (avagy „költészet” három felvonásban)

Ha jól emlékszem, az 1982-es spanyolországi vb után történt, hogy az FC Barcelona ötmillió fontot fizetett Maradonáért. A tranzakció után a Vatikán fontosnak érezte sajtóközleményben tiltakozni az ember áruvá silányítása ellen. Ha hiszünk abban, hogy a Vatikán a Szentlélek külképviselete, akkor azt is mondhatnánk, hogy a Jóisten szólalt meg 39 évvel ezelőtt.

Juhász Kristóf

A nagy díjmészárlás

Bene Zoltán

Mágiadeficit

Apu, Isten szokott focizni? – kérdezi egy kisfiú egy nagyszerű novellában. Ha igen, beállhatna a magyar válogatottba, mert akkor még bejuthatunk az Európa-bajnokság döntőjébe. Hát, ahhoz talán valóban magát a Teremtőt kellene leigazolni.

Majoros Sándor

Hogyan győzhetjük le a portugálokat?

A maratoni csatatér felé tartó hosszú, eseménytelen menetelés alatt egy fiatal lándzsás beszédbe elegyedett a mellette ballagó öreg katonával.
– Szemernyi esélyünk sincs ezek ellen a p betűsök ellen. Pártusok vagy patagóniaiak? Nem figyeltem az eligazításon.
– Én meg nem voltam ott, de hogy valami p betűsek, az biztos. Por… per, perpetu…
– Nevezzük őket portugáloknak.

Ajlik Csenge

Inkább becézzenek

Már egy órája szólítaniuk kellett volna, amikor végre kinyílt a nőgyógyászati rendelő ajtaja. A velem szemben ülő nagydarab hölgy lustán feltápászkodott, és elkezdett csoszogni az ajtó felé. A fekete hajú kislányát, aki olyan hétéves lehetett, kint hagyta várakozni. Így hát ketten maradtunk, és mivel nem volt más szórakozásunk, nagy szemekkel bámultuk egymást.

Kákonyi Lucia

A nokedliszaggató meséje

Nokedliszaggató vagyok. Negyvenedik éve. Válogatás nélkül szaggatok, aki jön, azt beszaggatom, bele a forró vízbe. Egyformán bánok minden nokedlivel, mégis van, amelyik felemelkedik a víz tetejére, mások meg az edény alján időznek, hozzátapadnak a fazék fenekéhez, és el nem mozdulnának onnan. Várnak, csak tudnám, hogy mire.

Szabó Orsolya Edit

Nira

A hátsó ablakban egy nevető plüssbohóc int feléje. De nincs idő alaposabban szemügyre vennie, gurulnak is tovább. Édesanyja imádja a bohócokat, de Nira fél tőlük. Mitől olyan boldogok? Ijesztő, ha valaki mindig boldog.

Radnai István

Alkudozás

Emlékszem, egyszer piócáért küldtek. Egy nagy üveg vízbe tette a patikus és én, gyerek lévén, izgultam. Ha megbotlanék – verték a fejembe – eltörik az üveg, és mi lesz a piócákkal.

Csanda Mária

Tűz és víz

Desiré egy előadás után ment volna haza, amikor összeakadt barátjával, Resti Kornéllal.

– Hova, hova, barátocskám? – állította meg az ősbohém. – Csak csavargunk, így, egyedül?

– Dehogy, már hazafelé tartok – válaszolta amaz –, tudod, kezet fogok a Kodály-szoborral a parkban, azután irány a Boszorkány utca.

Fiala Ilona

Hermina

– Olyan régen találkoztunk, üljünk be valahova egy csésze kávéra, annyi kávézó van errefelé, mintha csak ránk várnának – folytatja Hermina a szöveget, amelyet azzal kezdett, hogy áradozott rég nem látott kolléganője, majdnem azt is mondhatnánk, barátnője frizurájáról, öltözékéről, cipőjéről, táskájáról.