Gáspár Ferenc

Covidtól függetlenül

Most olvasom, hogy az egész emberiség beleférne egy Badacsony-méretű hegybe. Egy jó nagy kősziklába. Nem mindegy, ki mellé kerülsz: leprás vénasszony hegyes könyöke nyomakodik az oldaladba, vagy valami csinos és egészséges fiatal. Vagy a feleségem. Az már negyvenkét éve. Vele vagyok a legszívesebben, vagy úgy is mondhatnám, hogy őt viselem el a legjobban. Ő simuljon az oldalamba. Mert kezdek hasonlóvá válni egy kősziklához, de sajnos nem Szent Péter-i értelemben.

Rimóczi László

A mutogatós néni

Azóta azt csinálom, hogy egy padhoz bilincselem a bokájukat, és amikor kérdezik, miért, azt mondom, hogy erotikus pajkosságból, játékból, érted? Még tetszik is nekik, az elinalásban pedig jelentősen meg lettek gátolva, vaspad által. Na, onnan nézhetnek.

Pozsonyi Ádám

Az ember, aki győzött

Bognár úr leereszkedően veregette a kis taknyos vállát, és nevetgélt. Ilyenkor mi mindig hátráltunk egy lépést, mert a Bognár úr nevetése rendszerint nyálkiválasztással járt együtt. A kis pimasz most valamit kérdezett, mire Bognár úr tett a karjával egy fordulatot, s a folyosó vége felé intett, ahol a lépcsőfeljárat volt.

Regős Mátyás

Az érdektelen bajnokság

Első Európa-bajnokságom a 2004-es Portugáliában megrendezett torna volt. (2002-ben már néztük a vébét, fehér atlétatrikókból gyártottunk német és török mezeket. Jeremies 16 és Hasan Sas 11 voltak az én választásaim.) Egy hónapon át a futballról szólt az élet, fivéreimmel a fellegekben jártunk.

Majoros Sándor

A focilabda csöcse

Nemrég megtaláltam az egyik videómegosztón az 1960-as Bajnokcsapatok Európa-kupájának döntőjéről készült teljes filmfelvételt. Ez volt az a meccs, amelyen Puskás négy, Di Stefano pedig három gólt szerzett. A kupadöntőben rúgott négygólos rekord máig felülmúlhatatlan, és valószínűleg még hosszú ideig az is marad.

Klárik Attila

Tangó

Árnyék suhant át arcán. Megébredt… Ő volt. A fölé hajoló szemtelen mosoly elállította lélegzetét. Ijedten nézett szét. A kis ablak félig nyitva, a beszűrődő holdezüst lesiklott a Férfi homlokára omló pimasz fürtön, rácseppent a Nő ajkára helyezett mutatóujjára…

Bene Zoltán

Arasznyi alakok

− No, ez egy szép gól volt – állapította meg Brautigam, az egyszeres válogatott, és nem is akarta tovább cizellálni.

− Azok az arcok viszont röhejesek – jegyezte meg Ferike, a labdaszedő, a lassításra mutatva.

A sorfalat álló angolok valóban komikusan hatottak. Kivált kimerevítve.

Gál Vilmos

Hajnal a Kis-Dunán

Ha már egyszer ideköltöztünk a Kis-Duna mellé, illik kiügyeskedni valamit a vízből, mondta egyszer csak apu, és vett nekünk két lepkefogó hálót.

Azt is mondta, hogy ha jó idő lesz, akkor majd mutat nekünk olyat, de olyat! Csak korán kell hozzá kelni. Nagyon korán.

– De mégis, milyen korán? – nyaggattam.

Száraz Miklós György

Labda és egyebek

Miroslav Krleža írja remek kis Goya-esszéjében, hogy a spanyol Habsburg V. Károly úgy tartotta kezében a földgolyót, akár egy ajándékba kapott koronázási almát. Ha nekem kéne ma hasonlattal élnem, azt mondanám, úgy látom magam előtt az 1500-as évek első felében regnáló uralkodót, hogy úgy tarja kezében a földgolyót, mint egy futball-labdát.

Fehér Csenge

A burjánzás

Szlukovényi Leander szerette a saját testét. És ha azt mondom, szerette, nem arra gondolok, hogy úgy szerette, mint ahogyan azt az átlagember szeretni képes – naponta kétszer-háromszor megeteti, leviszi sétálni, megmosdatja néha –, nem, nem erre gondolok.

Lövétei Lázár László

Emberfoci (avagy „költészet” három felvonásban)

Ha jól emlékszem, az 1982-es spanyolországi vb után történt, hogy az FC Barcelona ötmillió fontot fizetett Maradonáért. A tranzakció után a Vatikán fontosnak érezte sajtóközleményben tiltakozni az ember áruvá silányítása ellen. Ha hiszünk abban, hogy a Vatikán a Szentlélek külképviselete, akkor azt is mondhatnánk, hogy a Jóisten szólalt meg 39 évvel ezelőtt.

Juhász Kristóf

A nagy díjmészárlás

Bene Zoltán

Mágiadeficit

Apu, Isten szokott focizni? – kérdezi egy kisfiú egy nagyszerű novellában. Ha igen, beállhatna a magyar válogatottba, mert akkor még bejuthatunk az Európa-bajnokság döntőjébe. Hát, ahhoz talán valóban magát a Teremtőt kellene leigazolni.

Majoros Sándor

Hogyan győzhetjük le a portugálokat?

A maratoni csatatér felé tartó hosszú, eseménytelen menetelés alatt egy fiatal lándzsás beszédbe elegyedett a mellette ballagó öreg katonával.
– Szemernyi esélyünk sincs ezek ellen a p betűsök ellen. Pártusok vagy patagóniaiak? Nem figyeltem az eligazításon.
– Én meg nem voltam ott, de hogy valami p betűsek, az biztos. Por… per, perpetu…
– Nevezzük őket portugáloknak.

Ajlik Csenge

Inkább becézzenek

Már egy órája szólítaniuk kellett volna, amikor végre kinyílt a nőgyógyászati rendelő ajtaja. A velem szemben ülő nagydarab hölgy lustán feltápászkodott, és elkezdett csoszogni az ajtó felé. A fekete hajú kislányát, aki olyan hétéves lehetett, kint hagyta várakozni. Így hát ketten maradtunk, és mivel nem volt más szórakozásunk, nagy szemekkel bámultuk egymást.

Kákonyi Lucia

A nokedliszaggató meséje

Nokedliszaggató vagyok. Negyvenedik éve. Válogatás nélkül szaggatok, aki jön, azt beszaggatom, bele a forró vízbe. Egyformán bánok minden nokedlivel, mégis van, amelyik felemelkedik a víz tetejére, mások meg az edény alján időznek, hozzátapadnak a fazék fenekéhez, és el nem mozdulnának onnan. Várnak, csak tudnám, hogy mire.

Szabó Orsolya Edit

Nira

A hátsó ablakban egy nevető plüssbohóc int feléje. De nincs idő alaposabban szemügyre vennie, gurulnak is tovább. Édesanyja imádja a bohócokat, de Nira fél tőlük. Mitől olyan boldogok? Ijesztő, ha valaki mindig boldog.

Radnai István

Alkudozás

Emlékszem, egyszer piócáért küldtek. Egy nagy üveg vízbe tette a patikus és én, gyerek lévén, izgultam. Ha megbotlanék – verték a fejembe – eltörik az üveg, és mi lesz a piócákkal.

Csanda Mária

Tűz és víz

Desiré egy előadás után ment volna haza, amikor összeakadt barátjával, Resti Kornéllal.

– Hova, hova, barátocskám? – állította meg az ősbohém. – Csak csavargunk, így, egyedül?

– Dehogy, már hazafelé tartok – válaszolta amaz –, tudod, kezet fogok a Kodály-szoborral a parkban, azután irány a Boszorkány utca.

Fiala Ilona

Hermina

– Olyan régen találkoztunk, üljünk be valahova egy csésze kávéra, annyi kávézó van errefelé, mintha csak ránk várnának – folytatja Hermina a szöveget, amelyet azzal kezdett, hogy áradozott rég nem látott kolléganője, majdnem azt is mondhatnánk, barátnője frizurájáról, öltözékéről, cipőjéről, táskájáról.

Rimóczi László

Nálam feketepont-rendszer van (● avagy napló egy naplóról ●)

Naponta megkérdezem magamtól: mi történt a világgal, mi történik folyamatosan, már egy jó ideje, de még az én fényesre erodálódott elmém sem tudja a választ, pedig keresi, hidd el, nagyon matat utána. Lehet, hogy azért nem megragadható a válasz, mert a világ önmagában egy megállíthatatlan borzalomtörténés.

Fehér Enikő

Apácapletyka

Megint kilopta a kis Jézust a jászolból. Tavaly is, vagyis tavaly csak megpróbálta a Fáni néni, azt dünnyögte, gyere, Petike, ne sírjál már annyit. Petike az unokaöccse, öltönyös ügyvéd, néha meglátogatja ezt a roskatag öreget. Persze hiába jön, a Fáni tiszta demens már, gyakran azt sem tudja, hol van, mit csinál.

Szente Anita

Igen

Itt valami nem stimmel. Habzik. Furcsa szaga van. Talán romlott volt a hús? Nem értem. Komolyan mondom, hogy nem értem. Kezdjünk mindent az elején. Elképzelhetőnek tartom, hogy kislánykoromban a fütyis babát nem én kértem, hanem kaptam. Ajándékba. Komoly célból. Mielőbbi rálátás. Látás, de mire? Hogy én más vagyok, mint ő, s nem azért pisilek ülve, mert úgy kényelmes?

Uramisten, a só kimaradt!

Veres Tamásné Kiss Katalin

Akinek nótája nincsen

A fiú az osztálytársaival ment haza az iskolából, amikor észrevette, hogy az apja megint részegen alszik a padon. Úgy tett, mintha észre sem venné, olyan volt, mint egy ottfelejtett csomag.

Novák Valentin

Dr. Rotács bárszekrénye

Hosszú, szürke ballon suhant a lakótelep télnyalta fái között. A ballon kopottas, barna aktatáskát szorított a hóna alá, s a ballon nyakán túl egy dekk eregetett füstjeleket az égre. A füstpárnák tetején károgó csapat várta, hogy kiteljék az idő.

Paládi Zsolt

A tiszta félsz kritikája

Engedjék meg, hogy egy rendkívül érdekes és felettébb érdekfeszítő előadást tartsak arról a tárgyról, ami számomra a legkedvesebb: magamról. Választásom tárgya talán meglepő lehet azok számára, akik nem ismernek, de hiába emelnék ki másikat, csak a hiúságok hiúságát szaporítanám. Korunk a műveletlenség eldorádója, a tudatlanság Mount Everestje, a korszellem pedig a hülyeség finoman lepárolt kvintesszenciája, amit élvezettel kortyolunk – fenékig. Beszéljek talán Baráthosi Balogh Benedekről, aki hiába utazta be a világ minden szegletét, s hiába írta le őket hatalmas életművében, a kutya se tudja róla, hogy kicsoda? 

Hazai András

Midlife Crisis

Félek, hogy rákos leszek. Nem tartozom semmilyen rizikócsoportba, nem volt daganat a családban, nem dohányzom. Nem ezért félek tőle, hanem mert kibaszottul ijesztő, rémes dolog rákosnak lenni. Sokszor végiggondoltam, milyen lehet hitetlenkedve meghallgatni a diagnózist, aztán végigasszisztálni, ahogy a testem felzabálja önmagát.

Pál-Lukács Zsófia

„Isten nem egy utópiát kergettet velem” – beszélgetés Böjte Csaba ferences rendi szerzetessel

Vegyük észre, hogy nemcsak egy kinti világ van, hanem van bennem is egy világ – ilyen gondolatokkal szólít meg bennünket a húsvét időszakában Böjte Csaba OFM, aki a világjárvány idején tapasztalt nehézségek során arra ösztönöz, hogy gondoljuk újra életünket és váljunk Isten ajándékaivá.

Pál-Lukács Zsófia

Az utolsó angyal - húsvéti gondolatok

Kicsit mást jelent most a hazatérés, mint amit mondjuk ezelőtt egy évvel jelentett. Akkor más volt még minden, noha visszagondolva számunkra már elkezdődött a pusztulás. Barátaink, akik az otthoni élet fogódzói voltak, nem hívtak az időről időre megszervezett közös találkozásra, ahol halk fények közepette ültünk az asztalnál és képtelen életeinkről, kicsit mindig valósággá vált álmainkról, múltunkról vagy egyszerűen csak a hétköznapi bürokrácia történeteiről anekdotáztunk.

Molnár Vilmos

Virág

Virágvasárnap után egy nappal virágüzlet nyílt a Virág utcában. A vásárlók csak később értesültek, hogy a tulajdonost is Virágnak hívják.

Volt, aki vigyorgott: jó reklám, ötletes a pasas. Volt, aki fanyalgott: ilyen ócska trükkel akarja érdekessé tenni boltját az ipse? Volt, aki csak vonta a vállát: s akkor mi van?

Vöröskéry Dóra

Állatkerti egypercesek

– Azt nézd, anya! Mekkora fogai vannak! – kapaszkodott anyja kezébe Klára Lujza.

– Látom, kicsim.

– És nézd azt a másikat! Foltokban kopasz. Valami bőrbetegsége van? – araszolt közelebb a kislány a kifutó üvegfalához.

– Nem tudom, kicsim – csámcsogta anyja.

Szilágyi-Nagy Ildikó

Nándi Bácsi ott van a szeren

Az asszonyok rózsafüzéréből először könyörgő ima szállt, mert csak Istenben látták a kiutat a szorult helyzetből, de aztán határozottabban adtak hangot kívánságuknak, amikor a közvetlen megoldásra rátaláltak:

– Nándi bácsi, dobja már le neki a malacot!