Kincses Krisztina

Leskovics Gábor: Tudatosan vezettem vissza a zenekart az undergroundba

Hogyan ismerszik meg egy alternatív rockegyüttes? Hogyan változott meg az underground szcéna a 80-as, 90-es évek óta? Milyen lehetőségei voltak egy alternatív rockbandának annak idején? Milyen minőségű dalszövegek kerülnek ki a mai fiatal zenekarok kezei közül? Ilyen és ehhez hasonló kérdéseket tettünk fel a már több mint negyven éve működő Pál Utcai Fiúk együttes frontemberének, Leskovics Gábornak.

Magyarország - Portré

Ilyés Krisztinka

Szűcs Krisztián: Zenével csökkenteni a szenvedést

„Továbbra is megyek az intuitív partizánság útján, most is új lemezen dolgozom, és a nosztalgiavonattal óvatosan bánok, nehogy a kerekei alá kerüljek” – meséli Szűcs Krisztián, az egykori Heaven Street Seven frontembere. Mi történik ma Magyarországon a kultúrában, és milyen volt a 90-es években zenélni? Az énekessel a dalszövegírásról, a jelenben való létezésről és a zenei műfajok kérdéseiről is beszélgettünk.

Magyarország - Portré

Pál-Lukács Zsófia

A közös időérzékelés problémája

Az irodalomelméleti vonatkozásokat nem tisztem megítélni, nem is értek hozzá, szóval azt a kérdést, hogyan lehet a posztmodern után hagyományos regényt írni, meghagyom másoknak. Inkább a késő modernitás társadalmi változásai érdekelnek, a civil mesterségem is ehhez köt: szociológiát végeztem. A kötetet megelőző munka leginkább annak végiggondolását jelentette, hogy ha a társadalmi valóság legfontosabb elemeit – mint a közös idő- és térérzet – elkezdjük kiütni, mint a cölöpöket a falu lakói alól, hogyan fognak reagálni.

Magyarország - Portré

Ilyés Krisztinka

Likó Marcell: Átfolyik rajtad az egész, majd ott terem a papíron

„Úgy hiszem, hogy az alkotónak igazából az tesz jót, ha az intuícióira hallgat. Semmi másunk nincs. Ennek a mentén tudunk építkezni” – meséli Likó Marcell, a Vad Fruttik frontembere. Az énekes folyamatos létértelmezésben él, ezt pedig a dalszövegei is rendre visszaigazolják. Likó Marcellel az önazonosságról, az útkeresésről és a célokról is beszélgettünk.

Magyarország - Portré

Ilyés Krisztinka

Azt hittük, amihez hozzáérünk, az arannyá válik

„A semmiről nem lehet írni” – mondja Szekeres András, a Junkies zenekar frontembere. Az énekes fiatalkorában ismerkedett meg a zene világával, kisgyerekként hegedülni tanult, kamaszként pedig az országosan turnézó Onix együttes tagjaként figyelte a történéseket. Mára viszont a hosszú utat bejárt énekes legfontosabb célja, hogy boldog legyen. Szekeres Andrással a pályaindulásról, a lázadásról és a jövőbeli tervekről is beszélgettünk.

Magyarország - Portré

Pál-Lukács Zsófia

Mit tartunk igazán fontosnak

Szerintem a veszteség univerzális, egyben az egyik legmeghatározóbb emberi tapasztalat. Az életnek természetes része a kisebb-nagyobb dolgok elmúlása: a tárgyak összetörnek, elkopnak, elvesznek, az élőlények meghalnak, a szokások megváltoznak, elfelejtik őket, és így tovább a végtelenségig. Aki képes szeretni vagy értékelni valamit, az nem kerülheti el, hogy veszteséget és gyászt éljen át. A mitológiai eseménysor talán szélsőségesnek tűnik, de az érzelem olyasmi, melyben valamilyen mértékben mindnyájan osztozunk.

Magyarország - Portré

Pál-Lukács Zsófia

Pillanatok váltak történetekké

„Aztán arra gondolt, hogy tulajdonképpen még előtte az egész élet, és ettől meg kell bolondulni.” Ezt kicsit magamra, erre a debütkötetre is vonatkoztatom. Mi vár még rám ebben az életben?

Magyarország - Portré

Ilyés Krisztinka

Z. Németh István: Igyekszem többféle hangon megszólalni

„Nincs túl nagy igény a versre…” – állítja Z. Németh István, a márciusban Magyar Arany Érdemkereszttel kitüntetett felvidéki költő. S talán az idézett sornak köszönhető mindaz, ami a beszélgetésünk egyik alappillérévé vált: a versalkotás mint létélmény, illetve a fiatal pályakezdő írók, költők mentorálása is fontos szerepet játszik a szerzői életpálya kialakulásában. Z. Németh István már harmadikos korában megmutatta verseit tanítónőjének, ekkor pedig el is döntötte, költő lesz belőle. Azóta persze írt már prózaszövegeket, meséket, és a rejtvényszerkesztés sem áll távol tőle.

Magyarország - Portré

Kincses Krisztina

Első kötetem írásakor elektromosgitár-szólókat akartam játszani, most reneszánsz vagy barokk lantdarabokat

„Szerintem a mai körülmények között nehezen elkerülhető, hogy az ember ne magas szellemi felkészültséggel fogjon hozzá a versíráshoz” – mondja Gál János, amikor a versírás mögött megbúvó szakmai képzettségről kérdezem. Ő maga is csupán 18 éves kora után, verstant tanulva és különféle műhelyeket látogatva kezdte el érezni, hogy végre megérkezett a felkészülési folyamat startvonalára.

Magyarország - Portré

Gerencsér Anna

Szerettem volna egy olyan történethalmazt összerakni, ahol mindenkinek szava lehet

Szeder Réka 1996-ban született Budapesten, és biológiát tanult a Szegedi Egyetemen. Emellett már fiatalon elkezdett írni: első kötete, mely a jóval fiatalabb nőket kitartó férfiakról és a közvéleményt megosztó Puncs társkereső oldalról szól, 2018-ban jelent meg Puncsapuk címen. 2021-ben ezt egy verseskötet, a Sziszüphé követte, majd idén egy regény, a Mi majd másképp, amely rendhagyó családregény: három generáció történetét, kisebb-nagyobb vétségeit, rossz mintáit írja le. A jelen interjúban erről a kötetről beszélgettünk.

Magyarország - Portré

Kincses Krisztina

Kötter Tamás: A Nyugat, amelynek részei vagyunk, a lovak közé dobta a gyeplőt

„A gondolkodást előre gyártott ideológiával helyettesítik. A vallás hanyatlik, Kreonok győznek és az Antigonék veszíteni látszanak, az erkölcs relativizálódik, az esztétikai érzék a béka segge alatt van” – mondja az idén, március 14-én József Attila-díjjal kitüntetett Kötter Tamás író, ügyvéd, aki novellái nagy részében a látszatvalóságra épülő felső tízezer mindennapjait tárja olvasói elé.

Magyarország - Portré

Ilyés Krisztinka

Cséby Géza: A lengyel és a magyar olyan testvéri barátságban maradt, amely párját ritkítja az egész világon

„Minden magyarban mélyen gyökerezik a lengyelbarátság. Akiben nincs meg ez az érzés – nem magyar.” – idézi Varga Béla plébános szavait Cséby Géza író, költő. A műfordító a lengyel kultúra iránti vonzalmát édesanyjának és lengyel nagymamájának köszönheti. Cséby Géza 2019 márciusától a Lengyel Köztársaság tiszteletbeli konzulja Keszthelyen. 2007 óta minden év március 23-án ünnepeljük a lengyel–magyar barátság napját – ennek apropóján beszélgettünk a két nemzet különleges, több évszázadot áthidaló kapcsolatáról.

Magyarország - Portré

Kincses Krisztina

B. Mihály Csilla: A költészet olyan fenséges játék, amit csak teljes és tiszta szívvel lehet játszani

B. Mihály Csilla kezdetben grafikát és szobrászatot tanult, később elvégezte az óvó-tanítóképzőt, végül pedig Kolozsváron, a Babeș–Bolyai Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karán végzett vallás-néprajz szakon. Élete középpontjában mégis valahogy mindig, még az említett időszakokban is, az alkotás állt.

Magyarország - Portré

Pál-Lukács Zsófia

Örökös kívülálló lét – interjú Gere Nórával

Igen, bár törekszem a kétlakiságra. Hiányzik Csík, a család, az otthoni barátaim, a nyugis tempó. De Prágában is imádok lenni, rengeteget tanultam magamról abban a városban. Inspirál, mert mindig történik valami, csodaszép, és közben egy picit mindig idegen, így rá tudok nézni az ottani életemre kívülről is.

Magyarország - Portré

Ilyés Krisztinka

Bálint Tamás: Hirtelen annyi tettvágy és ötlet pattant ki a fejemből

„Alkotói energiát, amolyan Red Bull-szerű szárnyakat ad, és persze feladatot és felelősséget, hogy kezdjek is ezzel valamit” – fogalmazott a március 14-én József Attila-díjjal kitüntetett Bálint Tamás költő. A közgazdász végzettségű szerző gyerekkora óta ír verseket, több nagyvárosban élt, köztük Kolozsváron, ahol rendszeresen hallgatta a bölcsészettudományi kar óráit is. Az egykori Előretolt Helyőrség irodalmi kör tagjával az egyetemi éveiről, a kötött versformákról, de még az udvarlási szokásokról is beszélgettünk.

Magyarország - Portré

Ilyés Krisztinka

Szálinger Balázs: Szerelem, vers, világfájás, vers, szerelem, vers

„Az író komoly ember, abszolút társadalomképes, tud érvényesen beszélgetni egy polgármesterrel, a költő viszont bohóc. Ezzel nem tudok mit csinálni. Bár lehet, hogy titkon nagyon tetszik” – fogalmazott Szálinger Balázs költő. A keszthelyi szerzőnek az írás – a pályakezdése idején – nem egy reflektált dolog volt az életében, mint mondja, csak írt, és kész.

Magyarország - Portré

Ilyés Krisztinka

Mirtse Zsuzsa: Megnyitok bennük egy ablakot

„Az írás az a titkos szobám volt, amelyet hét lakattal védtem a külvilág elől. Pedig ez veszélyeket rejtő út, nem tanácsolnám senkinek” – mesélte Mirtse Zsuzsa, a március 14-én József Attila-díjjal kitüntetett író-költő. S bár sokáig fogalma sem volt arról, hogy az írással lehet valamit kezdeni, mára már több mesekönyv és verseskötet szerzője. Mirtse Zsuzsával a gyerekkorról, a mesékről, a munkafolyamatokról és a költészet szépségéről is beszélgettünk.

Magyarország - Portré

Ilyés Krisztinka

Győrffy Ákos: A végtelenben élünk, erről ad hírt a művészet

„Nagyon sok kamasz ír verseket, a legtöbbjük egy idő után abbahagyja. Én így maradtam, magam sem tudom, miért. Talán mert bizonyos kérdések azóta sem hagynak békén” – mesélte Győrffy Ákos író-költő, amikor a pályaindulásáról kérdeztem. A Budapest zajától távoli településen, Börzsönyligeten élő szerző kérdései vagy a kérdésekre keresett válaszai jellemzően vers, illetve prózaszövegek formájában papírra is kerülnek. Győrffy Ákossal – aki idén március 14-én vehette át a Magyarország Babérkoszorúja díjat – a költészetről, a zenéről és a természetről is beszélgettünk.

Magyarország - Portré

Kincses Krisztina

Ajlik Csenge: Mindenben ott vagyok én, és mindenben ott van az Isten

Aki egy kicsit is ismeri Ajlik Csengét, akár csak a posztjain keresztül, tudja, mennyire fontos neki a természet közelsége. Ez a közelség, a természethez való kapcsolódás segítette őt abban is, hogy egyre több mindenben felismerje Isten jelenlétét. „Nem koncentrálódik egy olyan dologra, ami tőlem távol van…” – feleli. Beszélgetésünk során erről a közelségről, a nagypapától megörökölt noszvaji kunyhóról, de főként a Csenge által megálmodott verslevelekről beszélgettünk, amelyek nem csupán a költészetet, de a szeretet és az együttérzés ötvöztetésében az élet apró örömeit is belopják az emberek szívébe.

Magyarország - Portré

Pál-Lukács Zsófia

Szkeptikus alkat vagyok

Törekedtem levetkőzni azokat a motívumokat, témákat, képeket, melyek az első kötetnek alappillérei voltak. Elkezdtem kötött versformákkal kísérletezni, ami segített más nézőpontok, gondolkodásmód elsajátításában, és a szabadversek felépítésében is tanulságokkal szolgált. Az otthonkeresés volt a kulcsszavam, egy olyan versbeszélő megformálása, aki egy új ország, város belakására törekszik, ám valamiképpen mindig akadályokba ütközik. Annak idején a Móricz Zsigmond alkotói ösztöndíj nagy segítségemre volt az elindulásban, hisz a Fák után számomra is kérdés volt, hogyan tovább.

Magyarország - Portré

Pál-Lukács Zsófia

A porondmester maga Dionüszosz

A porondmester maga Dionüszosz, aki, mint egy cirkuszi látványosságot, vizsgálja a körülötte lévő világot. Szereplőit, történelmi eseményeit, nagy szerelmeket és barátságokat. Ma a körülöttünk zajló események, fordulatok úgy követik egymást, mint egy cirkuszi előadásban egyik etűd a másikat, és pont úgy próbálnak rákontrázni elődeikre. Amikor azt hisszük, ennél izgalmasabb már nem lehet a műsor, mindig olvasunk valami cikket a globális vagy helyi politikai helyzetekről, az állatkertben született kisoroszlánokról, vagy egy film nem várt elsöprő sikeréről, és minden alkalommal lenyűgöz az újdonság, a dráma.

Magyarország - Portré

Pál-Lukács Zsófia

A változásra

Ezek az esetek, élethelyzetek, traumák sokkal gyakoribbak, hétköznapibbak, mint azt a mai napig is sokan gondolják. Ezeket a fiatalabb generáció egyre jobban feszegeti, és elég bátrak hozzá, hogy szembe is merjenek nézni velük, hogy változtassanak maguk miatt, az életük élhetősége miatt. Ez a kötet is megerősítené őket abban, hogy a problémáikkal nincsenek egyedül. Az már más kérdés, hogy el fogja-e érni a könyv az olvasót, és az olvasó tud-e majd dönteni arról, hogy ez egy jó, számára hasznos mű, vagy sem.

Magyarország - Portré

Pál-Lukács Zsófia

Jó úton haladok

A valóság egy lehetőség a boldogságra. Mindenhol ott van önnön tökéletességében és tökéletlenségében, az önnön szépségeivel és hibáival, ráncaival, gyűrődéseivel, simaságaival, örömeivel és szenvedéseivel, amelyeket egymás kontrasztjában tudunk értékelni – csakhogy mi ezt nem igazán akarjuk élni.

Magyarország - Portré

Ilyés Krisztinka

Nagy Feró: A jó dalok időtlenek

„A rendszer különben nem úgy ismert, mint egy rockzenekar, hanem úgy jellemzett minket, hogy mi egy jelenség vagyunk, a Beatrice-jelenség” – meséli Nagy Feró énekes, amikor a Beatrice zenekar múltjáról, alakulástörténetéről kérdezem. A zenekar frontembere szerelem miatt kezdett el énekelni, azóta viszont telt házas koncerteken tombol a rajongótábora, hangosan kiáltva a „Rice, rice, Beatrice” szólamot. A nyárádmenti székely énekessel többek között a rock- és a punkzenéről, az egykori Garázs című rádióműsoráról és az örökzöld slágerekről beszélgettünk.

Magyarország - Portré

Ilyés Krisztinka

Száraz Miklós György: Az írásban nincs egyidejűség

„Az író a jelenben lát jól, lát tisztábban, mint sokan, írói vagy költői vagy művészi érzékenységnek szokták nevezni. Tisztábban lát, gyanakvóbb, és ami igen lényeges mozzanat, le is írja” – mondta Száraz Miklós György József Attila-díjas író. A szerzővel az idő vonatkozásában olyan témákról beszélgettünk, amelyek az irodalmi szövegeinket és azok befogadási lehetőségeit is folyamatosan alakítják. Az írót mindig is vonzotta a múlt megismerése, mindeközben azt is fontosnak tartja, hogy a világvége-érzet az emberi létezés része, velejárója.

Magyarország - Magyarország

Kincses Krisztina

Szörényi Levente: Jön két srác, akik rájönnek, hogy elindítottak egy népzenei forradalmat

Szörényi Leventével, az egykori Illés-együttes énekesével, gitárosával, a Fonográf vezéralakjával, valamint a leghíresebb magyar rockopera, az István, a király zeneszerzőjével beszélgettünk a darab negyvenéves ősbemutatójáról, megalkotásának körülményeiről, illetve az azt megelőző és utána következő színpadi műveiről.

Magyarország - Portré

Ilyés Krisztinka

Tolcsvay Béla: Elfelejtjük, hogy hol van a föld, hol van a tűz, hol van a víz…

„Nincs még egy nyelv a Földön, aki a tudás átadásának igéjét a saját népe nevével teszi. Mi a tudás népe vagyunk” – meséli Tolcsvay Béla, akivel ugyan elsősorban a zenevilágról, az átalakulásokról beszélgettünk, mindig visszakanyarodtunk a magyarsághoz, s ahhoz a magyar dallamvilághoz, ami mindig ott lesz bennünk, amit – akaratunktól függetlenül is – viszünk tovább magunkkal. Ez a gondolat, s az életének legjobb emlékei, élményei is mind ugyanoda vezetnek vissza: Gyimeshez. Az akusztikus gitár társaságában világot látott folk beatzenész elmesélte legizgalmasabb történeteit, melyeknek egyik legfőbb konklúziója: „Az ember dolga a bölcsőtől a

Magyarország - Portré

Kincses Krisztina

Milyen csillagállás kellett ahhoz, hogy a Beatles tagjai egy időben szülessenek meg?

„Úgy gondolom, hogy az elmúlt hatvan évben a Beatles is kellőképpen bebizonyította, hogy nem egy tiszavirág-életű produkció volt, hanem ennél sokkal több.” Hoffmann Györggyel, a The Blackbirds Beatles-emlékzenekar dobosával és alapító tagjával beszélgettünk arról az angliai együttesről, amely újító és kísérletező attitűdjével gyökerestül megreformálta a zeneipart és a könnyűzenei életet.

Magyarország - Portré

Ilyés Krisztinka

Kalapács József: Nem mindegy, hogy mit viszek fel magammal a színpadra

Volt szó a rockzenéről, volt szó a színházról, s arról is, amit talán senkinek nem kell megmagyarázni, hiszen ahogyan a Pokolgép egykori énekese is fogalmazott: „Mindenkinek megvannak a maga harcai az életében, de az biztos, hogy akkor lehet a legjobban és a legkönnyebben átvészelni, és jó érzéssel lehunyni majd egyszer a szemünket, hogyha tudjuk, hogy útközben mi is nemesültünk, bölcsebbé váltunk, és tényleg egy kicsit jobbá tettük a világot.”

Magyarország - Portré

Ilyés Krisztinka

Pataky Attila: A rockzene a pillanat varázsa

„A koncertjeinkre azt lehet mondani, hogy ezek már szertartások, szert tartunk a boldogságnak és a szeretetnek” – mesélte Pataky Attila, akivel nem csupán a rockzene világáról, de a zene szeretetéről is beszélgettünk. Az Edda Művek frontembere figyeli a világban zajló történéseket, ez pedig új dalok megírására inspirálja.

Magyarország - Portré

Kincses Krisztina

Bagossy-Biró Barbara: Hangos, olaszos család a miénk, amelyik nagyon szeret mulatni

„Folyton kerestem az utamat, új dolgokat próbáltam ki, és egy idő után rájöttem, hogy mennyire beszűkíti a gondolkodásmódomat és a döntéseimet az, hogyha kitalálom, hogy csak egyvalami lehetek” – mondja Bagossy-Biró Barbara, aki még szinte gyerekként tizenegy hónapot töltött Amerikában, dolgozott Széll Tamás Michelin-csillagos szakács konyháján, kipróbálta magát énekesként, és az utóbbi időben a Magyar Kultúra magazin gasztrorovatának vezetőjeként is találkozhattunk a nevével.

Magyarország - Portré

Ilyés Krisztinka

Lukács László: A Tankcsapda egy olyan zenekar, amely igyekszik megőrizni a gyökereit

„A rockzene nem most éli az aranykorát” – vallja Lukács Laci, a Tankcsapda énekese, amikor a műfaj főbb jellegzetességeiről kérdezem. S hogy miért van ez így? Összetett és bonyolult láncolatok eredménye ez, tudom meg az énekestől, miközben – ennek a kérdéskörnek a vonalán haladva – eljutottunk a mai tehetséges fiatal zenekaroktól az időbeli és technikai változásokon át a külföldi turnék szépségéig.