Lovranits Júlia Villő

A bolt, ahová belépett, tényleg frissen költözhetett ide: a puha pitéknek már nyomuk sem volt, eltűntek a brutyeszes polcok, a zsemlyés kosarak meg a pogipiramisok. Velük együtt eltűnt a mámorító péksüti illat is – ami azért kár –, de ettől még ez az egész valahogy nem tűnt állatkereskedésnek. Egyáltalán nem. Kezdjük ott, hogy nem voltak ketrecek, kalitkák meg akváriumok, de egy darab se!

Élt egyszer valahol, talán még én sem tudom pontosan, hogy hol, egy királylány, aki időről időre úgy érezte, hogy nincs igazi hajléka a saját életében. Sokszor gondolta azt, hogy rossz helyre született. Hogy túl jó helyre született. Szerette apját, anyját, de azt nem, hogy olyan életre szánták, amilyet ő nem szeretett volna magának.

Fülük apró, arcuk kerek…

Hisz ez három bagoly gyerek!

Bagoly Péter, Bagoly Rezső, Bagoly Balázs,

Itt az egész bagoly bagázs!

Szép csizmákat csinált Péter.
(Így hívták az ifjú mestert.)
Szorgalmához nem fért kétely,
csupán egy nagy hibát restellt.
Szenvedélye volt a kocsma.

Az éjszakai kertben
lámpát lóbálva jár
a fű között botolva
a pöttöm fénybogár.

A papagáj ezzel elrepült, és Csírí, látva szárnyai színpompáját, máris tudta, mit fog cselekedni. Visszaszaladt a házba és elővette a fonáshoz használatos gyékényleveleket. Térült-fordult, festéket főzött, beáztatta a növényt, majd kitette a napra száradni. Másnap kiült az árnyékba és káprázatos gyékényszőnyeget font: kék és piros papagájok táncoltak rajta.

Egyszerű a jeti hite,
jéghideg, ropogós pite.
Annyira hisz a pitében,
meg nem ingatod hitében.

A mocsár közepén állott a Tóvár. Erős földvár volt, két, tizenhárom ölnyi sánccal körülvéve, de nem lakott abban más, csak Zömök, a kígyósárkány. Néha, éjjelente a sárkány leosont a mocsár végébe, s felkúszott a szántóföldeken egészen a Kampó János földjére, s ott úgy megdézsmálta a jószágokat, hogy a gazdának másnap szekérszámra kellett újra hozatni a városból.

A macska, miután előző nap megsétáltatta a kutyát, elhatározta: ma a gazdájára rak pórázt, és őt is kiviszi az utcára. A cica néhány hete még félénk jószág volt, de miután sikerült neki becsapni és megszelídíteni a kutyát, igencsak felbátorodott, sőt elszemtelenedett. Azt gondolta, nincs számára lehetetlen dolog, bármit megtehet, leigázhatja akár az egész világot.

Tyombráf királynak már volt némi tapasztalata a szárnyak keresésében és megtalálásában. Mi tagadás, semmi kedve nem volt megint lehozatni a padlásról kedvenc lovának, Hókának a szerszámait, fegyverzetét, és nekivágni újra az ismeretlennek.

Leiszút Feliszút kétségkívül egy félelmetes kinézetű sárkány volt. Hatalmas, tűzálló pikkelyekkel borított testét négy oszlopméretű mancs tartotta, fején szarvak nőttek, és ha dühös volt, nem egyszerűen gombóc, hanem lánggombóc nőtt a torkában. Igaz, hogy sárkányemlékezet óta selypített, mégis megszokta már, hogy minden teremtmény, akivel csak találkozik, tisztelettel, sőt rendszerint rettegéssel tekint rá.

A lány megrázkódott. Amikor kiszabadult, köszönetképpen bókolt egyet Zsombor felé, majd amikor egy kedvező szélfuvam támadt, szép lassan emelkedni kezdtek. Meg sem álltak a legnagyobb hegy legnagyobb sziklájáig, ahol boldog táncba kezdtek a felhők alján.

Pálmaházban – nohát, nohát –

szemlélődtem, bámultam

épp egy szép nagy királyboát,

erre ő meg (hogyan tovább?)

bekapta a lábujjam.

Ha elültetsz egy zacskó meggyes Haribót, gumicukorfa nő belőle. Ezt mondták a bátyjai Balázsnak, amikor otthon mesélte, hogy az elkövetkezendő technikaórákon fűszernövényeket fognak ültetni. A testvérei folyton rajta nevetnek, mindig csőbe akarják húzni, de Balázs eldöntötte, ezúttal nem dől be nekik.

Álarc mögé bújtak, jelmezt húztak, összevissza ugrabugráltak, kornyikáltak, és ha már végképp semmi más nem jutott az eszükbe, jobb híján megdobálták egymást tojásokkal. Főleg a lányok, és főleg a fiúkat.

Józsika, Józsika ásít,

Nézi, hogy „jött-e ma mélem,”

Végleg elunja magát és

Szundit a reklámlevélen.

Volt egyszer, hol nem volt, egy rendes, falusi konyhában élt-éldegélt a puding meg a krumplisaláta. Nem éltek éppen régóta, csak mióta a gazdasszony elkészítette őket, de hát a pudingoknak meg a krumplisalátáknak sokkal lassabban telik az idő. Ültek hát a hűtőszekrényben, és nagyon furcsa dolgokról beszélgettek.

Csöndkertjében csöndvirág,

csöndkoronás nyurga fák.

Feje fölött csönd a lámpa,

feje alatt csönd a párna.

És a kertben nem volt csend! Fülrepesztő harsánysággal dalolt odakint a napsárga csicsőrke, a zöldike, az erdei pinty. Egy nagy virágcserép-alátétben feketerigó fürdőzött, az sem zavarta, hogy a kislány szinte mellette állt: vidáman fröcskölte százfelé a langyos vízcseppeket.

Történt egyszer, hogy a klastrom

omladozó, hűs falát

hátrahagyta, s koldulni ment

buzgón, vígan két barát.

Zizi tündér lovagol

Virágszirmon valahol,

Holdsugáron Valahonban

Sok mindent szeretnék,

de leginkább repülni:

mint egy pillangó,

mint egy széncinke,

mint egy pihetoll

Kezében aranyszínű, hervadt lampionvirágot tartott maga elé. Formája hagymakupolához hasonlított, és mint a szívet a vér erezete, ágas-bogas hálóval vont burkot rubinvörös termése fölé, mely szabálytalan lüktetéssel dobogott, mint egy beteg szív.

a hóból ki se látszom,

a hóból, havazásból,

e duhaj hóvilágból

A hamvazószerdával kezdődő böjti időszak nemcsak a testi böjtöt jelentette, hanem a lelki mértékletességre, önmegtartóztatásra is kiterjedt. Ilyenkor tilos volt szórakozni, zenélni, táncolni, énekelni, viszont a felmelegedő időjárás, kizöldülő természet mégis szabadtéri időtöltésre, játékra szólította a gyerekeket és fiatalokat. Ezekből a böjti játékokból szeretnénk néhányat bemutatni.

„Ma van húsvét napja, másodéjszakája, jól tudjátok.

Kinek első napján Jézus feltámadván, dicsőséggel!”

Legelőször kiszínezi

vöröshagymalével,

majd cifrára pingálja ki

tölgyfa levelével.

A habfiúnak rövid, barna haja volt, amibe zöld hínárok fonódtak. Szemhéja két kagyló volt, és szeme tengerzölden csillogott. Körmei helyén is kagylók nőttek, és bőrét vékony moszatréteg borította. Szája szederjes volt, mintha mindig fázna, és fülei úgy mozogtak, mint a halak kopoltyúja.

Tóth Zita kedvesen humoros meseregénye Vitéz Patinavölgyi Kornél kalandjait végigkísérve ismerteti meg az Országház épületét, alkotásait, mindennapi életét és bizony legféltettebb titkait is.

Nem tántorított el a király szava, rögvest munkához láttam, s hajaj, volt is mit tenni. Ezer aranyszőrű paripa volt az istállóban s még hatszáz gyémántszarvú ökör. Százholdas erdőt kellett kivágnom, és hétszáz rend méterfát felaprítanom.

Gyermek- és ifjúsági irodalom rovatunkban közöljük a Kárpát-medencei Tehetséggondozó Nonprofit Kft. 2017-ben első alkalommal meghirdetett alkotópályázatának mese kategóriában nyertes művét.

Egy napon egy pottócsapat

szobát bérelt, húszágyasat.

Fán henyéljünk? Jobb a fotel.

Dzsungel helyett luxushotel.

Mindenkinek vannak emlékei Boribonról meg Annipanniról és a kockásfülű nyúlról. Marék Veronika könyvei mindenkinél meg vannak kicsit rongyolódva a sok nyitogatástól, és Kippkopp képén maszatos ujjacskák nyoma látszik. Marék Veronika pontosan úgy mesél, ahogy ír.